Lukács
9 °C
19 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Csak együtt élhetjük túl az apokalipszist

18768240 2295378040687749 6291972753615713423 o
2017.06.22. 07:04

Tavaly nagyon tetszett nekünk a sikeres Kickstarter-kampányon átesett Saltlands, amit egy kis magyar vállalkozás csinált. A szélerővel hajtott Mad Max-világ után most egy újabb projekttel próbálkoznak, a Critters Below nevű túlélési kártyajátékkal, amit volt lehetőségünk nekünk is tesztelni.

A Critters Below teljesen más világ a Saltlandshez képest. Antropomorf állatokként egy atombunkerbe szorulunk, miközben éppen bombázzák az eddig ismert világunkat. Társainkkal (vagy akár egyedül) az a cél, hogy egyrészt átvészeljük a bombázásokat, másrészt a játék lejárta előtt ki tudjunk szabadulni a bunkerből. Vagy épp ellenkezőleg, mi legyünk az egyetlenek, akik túlélik. Attól függ, milyen játékmódot választunk.

A játék alapvetően kooperatív, de ha nem szeretünk segíteni a másiknak, akkor lehet hajtani egymás kivéreztetésére is, az is elég szórakoztató. A kooperatívban annyi a lényeg, hogy minden kis emberállatka a saját körében három akciót hajthat végre. Áramot csinál a bunkerben, eszik, pihen vagy meggyógyítja a másikat. Minden akciónak következménye van, ami általában növekvő éhséggel vagy akár mérgezéssel, sérüléssel, sugárfertőzéssel jár. Az akcióinktól nemcsak az függ, hogy milyen felszerelése marad a csapatnak, hanem az is, hogy milyen állapotban juthatunk ki együtt a felszínre.

A szokásos kezdeti bénázás után a rendszer elég hamar egyértelművé válik. A bombázások a játék elején intenzívek, ezért csak a legbátrabbak és legjobban felszereltek (gázmaszk, radioaktívitás ellen védő felszerelés, stb.) mehetnek ki úgy, hogy vissza is térnek. Addig azon kell ügyeskedni, hogy a rendelkezésünkre álló tárgyakkal jól sáfárkodjunk, és ne kapjunk be túl sok negatív kondíciót (vérzés, mérgezés, éhezés, radiáció), mert még idő előtt kihullunk a csapatból. Itt jön képbe a csapatmunka, mert mindenkinek más képességei vannak, és muszáj együttműködni. A polcról leemelhető tárgyakat csak árammal tudjuk megnézni, egyébként lefelé fordítva látjuk csak őket. Így az előttünk lévő játékos szólhat, hogy balról a második kártya egy konzerv, ami pont jól jön az utána lévőnek, aki már körök óta éhezik. A készítők zseniálisan kidolgozták, hogy tényleg szükséges legyen csapatmunkára, ez remekül működik. Ez különösen a kör végén igaz, amikor együtt kell szavazni arról, hogy megkockáztassa-e a csapat a kijutást, vagy sem. Az izgalmas ebben az, hogy összebeszélés híján, vagy trükközéssel olyan is előfordulhat, hogy nem mindenki akar kimenni a bunkerből, és akkor ők maradnak. Ha kint vége a háborúnak, akkor a kintiek nyertek, de ha még javában folyik a bombázás, akkor lehet, hogy nem tér vissza mindenki.

Ami viszont nekünk gondot okozott, és még finomhangolásra lenne szükség vele, az az úgynevezett kondíciókártyák darabszáma. Ez ugyebár a korábban már említett négy sérüléstípus, illetve egy neutrális és egy gyógyító kártyafajta. Ezeknek a mennyiségétől függ, hogy mekkora eséllyel húzzák ki a kezünkből mondjuk a radiáció kártyát. Ha van egy mérgezés, három gyógyítás és mondjuk hat radiáció kártya a kezünkben, akkor nagyobb eséllyel húzzák ki az utóbbit, és kapunk sérülést. Három sérülés után pedig bye bye. Ez egy nagyon okos rendszer, azonban a mi esetünkben egész egyszerűen elfogytak egy idő után a kártyák. És mivel az egész játék nehézségét adja, hogy minél több idő elteltével minél fontosabb, hogy egy-egy akciónak milyen következményei lesznek, például az éhezés vagy radiáció kártyák elfogyásával a játék vége felé kicsit súlytalanná válik az egész, és nem érezni a helyzet komolyságát. A készítők erre egyébként azt mondták, hogy a kondíciós kártyaszám meghatározása még tesztelés alatt áll, szóval kétség sem férhet hozzá, hogy egy kis finomhangolás után ez a probléma megszűnik.

Külön ki kell még emelni, hogy ugyanaz az alkotó csinálta a grafikát és a dizájnt, mint a Saltlands esetében, és a minőségre most sincs panasz. Oké, a tárgykártyák nem minden eseteben egyértelműek, de a rajzok kifejezetten szépek és jó látni, hogy végre vannak, akik mernek meleg, világos színeket is használni egy apokaliptikus játékban. A dizájnnál viszont csak a csomagolás jobb. Mivel a konzerv az egyik központi eleme a játéknak, a készítők is valami különlegeset szerettek volna, így nem dobozban, hanem egy nagy konzervben tárolható a játék, méghozzá egy nagyon kis kreatív, összehajtható kártyatartóval. Az biztos, hogy már ezzel a megoldással eltér a Critters Below az átlagtól.

A játék egyelőre még nem megvehető sehol, hiszen tart a Kickstarter-kampány, de a cikk elkészülésének idejében lassan 9 ezer dollárnál tart a projekt, ami alig pár ezer dollárral kevesebb, mint az alapcélnak kitűzött 15 ezer dolláros költségvetés.