Szilárda
-4 °C
3 °C

A színészek is elröhögték magukat közben

Kritika az AlkalMáté Trupp Vajda Milán című előadásáról

2017.07.30. 13:27

- Betöröd az ajtót vagy segítséget kérsz? 

- Betöröm! 

- Végre sikerül betörnöd az ajtót, és akkor megtalálod a halott apádat.

Emlékeznek a lapozgatós könyvekre? Ha jobbra mész, lapozz az 50. oldalra, ha balra, akkor a 127. oldalra. Na, ezt a retró kelléket használja fel az Alkalmáté a Vajda Milán első jelenetében: a viccesnek induló kezdés egyre komorodik, egészen a torokszorító lezárásig.

Máté Gábor egykori osztálya hosszú évek óta készít színdarabot az osztálytársak életéről: az AlkalMáté Trupp sorsolással dönt arról, hogy ki lesz az, akinek két hét intenzív próba után a színpadon cincálják szét az életét. Az idei nyertes Vajda Milán, aki valószínűleg nem az osztály legismertebb tagja: gyakorlatát Egerben töltötte, ide is szerződött, most az Örkény Színházban játszik. És nem mellesleg Vajda László, Érdemes Művész, Katona-alapító színész fia. Aki 52 évesen meghalt, amikor a fia mindössze 16 éves volt. 

És hogy mennyire nem mellesleg, tulajdonképpen arról szól ez az előadás. Hogyan lesz a pici, operatőrnek készülő fiúból egy apja nyomdokaiba lépő, örökségével maximálisan tisztában lévő, önazonos, hiteles színész. Ami eleve nem könnyü választás, de így legalább bőven szolgáltatott egy előadásra elegendő sztorit, és ha lehet hinni az előadás keletkezésére vonatkozó önreflexív jeleneteknek, akkor még ennél is több történet volt (főleg drogos és piás), amit utólag ki kellett húzni. 

Nem csoda, hiszen az Alkalmáté Trupp tíz éve nyomja ezt a műfajt, és most már eljutottak oda, hogy kisujjból kiráznak egy ilyen előadást, ezen az előadáson is érződik a könnyedség abban, ahogyan jeleneteznek sorsfordító eseményeket. Egy ilyen, családállító előadás sikerültsége, mélysége az alanytól is függ, milyen történeteket oszt meg, bocsát rendelkezésre, mennyire sokat mutat meg magából: a skála egyik végén az időközben szinészből rendőrré vált Gál Kristóf áll, akinek házassági válságát húsbavágó őszinteséggel mutatták meg a róla szóló előadásban, a másik véglet pedig Dömötör András, akiről leginkább az derült ki a Dömötör Andrásban, hogy rendezőként tökéletesen érti, milyen jelenetek tesznek egy ilyen előadást kegyetlenül szórakoztatóvá. Vajda Milán valahol középen áll a letisztultságával. 

A korábbi előadások

2007: Járó Zsuzsa
2008: Szandtner Anna
2009: Kovács Patrícia
2010: Baróthy (Máthé Zsolt)
2011: Mészáros Máté
2012: Péter Kata
2013: Száraz Dénes – Vele, de nélküle
2014: Gál Kristóf
2015: Dömötör András
2016: Mészáros Béla    

Még egy nagyon fontos alkotóeleme van ezeknek az AlkalMátés előadásoknak: a díszlet és a jelmez (látvány: Kálmán Eszter). Hiszen ez egy két hét alatt összerakott előadás egy egykori gimnázium tornatermében, kevés eszközzel kell sokat mutatniuk: a megrögzött sportoló Száraz Dénes életéről készült darabban a futás volt a vezérmotívum, Dömötör András az apafiguráját, a maga Darth Vaderét kereste a Lego-figurái között, Mészáros Béla kerettörténetét a fanatikus Barcelona-szurkolása szolgáltatta.

Vajda Milán előadás vezérmotívuma a 100% pamut, ami elsőre talán furának hangzik, mégis azt kell mondanom, hogy tökéletesen összefoglalja a főszereplőjét.

Nyilván van egy jelenet is, ami megmagyarázza, hogy miért van minden szereplőn egy bazinagy, 100% pamut címke, és miért visel emiatt minden színpadi szereplő kényelmes kockás- vagy farmeringet. Ez a fiú ugyanis csak 100% pamutot hajlandó viselni, a színpadon és az életben is, mert ő egy ilyen egyszerű ember, az előadás pedig felvillantja azokat a történeteket, amelyek ehhez a 100%-os idillhez vezettek.

Valószínűleg az is megtöltött volna egy önálló előadást, ha Vajda Milán csak az apjáról, Vajda Lászlóról sztorizik: egy szaunázás foglalja össze ezeket, amiben feltűnik Gálvölgyi János, Kern András és Korda György is, mint mindig, most is csodálatos paródiákban idéződnek meg az ismert szereplők. Dömötör András a saját előadásában mutatta meg, mennyire tökéletesen tudja utánozni Máté Gábort és Mácsai Pált, most a Vajda Milánban is kaptunk egy kis Mácsai-imitációt abban a jelenetben, amikor a főszereplő az Örkény Színházhoz kerül, de Dömötörnek az is emlékezetes jelenete, amikor a gimis szerelem rocker apukáját alakítja olyan átéléssel, hogy színésztársai és ő maga is majdnem elröhögték magukat közben.  

Mert keményen kezd ez az előadás, és mindig vissza-visszatér a halott apa figurájához, a hiányához, és a hiányának a megértéséhez, de azért

a Vajda Milán alapvetően egy nagyon jól megcsinált, nagyon szórakoztató darab, elsőosztályú színházi munka, amin rengeteget lehet nevetni. És néha sírni is. 

És mint ilyen, a könnyednek tűnő köntösben szükségszerűen foglalkozik komolynak számító szakmai kérdésekkel is. Mi számít valódi színházi munkának, az alternatív vagy a kőszínház, és alternatívnak számít-e két hét stílusgyakorlat a Jurányiban? A nagy kérdéseket egy részeg veszekedős, majd egy Walking Deadet idéző zombis lövöldözős jelenetben teszi fel, a válaszokat pedig abban a részben adja meg, amikor Vajda Milán (és itt a színész saját magát alakítja) felolvas a beteg anyukájának a kórházban, és még a haldoklók is újra életre kapnak. Elég pontosan összefoglalja, mit gondol ez az előadás arról, hogy milyen ereje van a színháznak, a színészi munkának. Hatalmas.  

Még akkor is, ha ezt a haldoklókat feltámasztani képes színészt egyébként egymondatos szerepekre hívják a magyar filmekbe, ami egy dolog, az meg egy másik, hogy ott felejtik őt egy jelenetben, mert senki sem szól, hogy abbamaradt a forgatás - itt Kamondi Zoltán Dolina című filmjére utalnak, ebben játszott Vajda Milán egy kisebb szerepet. És akkor is, ha ennek a színésznek időről időre el kell magyarázni a saját anyjának, hogy ő bizony egy senki ebben a szakmában, és ezért nem fogja tudni elintézni, hogy Pécsi Ildikó legyen a Nemzet Színésze. Néha pedig a csajával kell veszekednie azon, hogy ő nem egy “legendás fasz”, mert egyszer egy interjúban (és azóta ennek az előadássorozatnak a leírásában) valaki “legendásként” hivatkozott az osztályra, ahová járt. 

Tíz éve nyomja ezt a műsort az AlkalMáté: minden nyáron megmutatják, mennyire magas színvonalon csinálják ezt a színház dolgot. Meg tudják mutatni, hogy a színház, a jelenet, a konfliktus mindenkinek az életében ott van, minden veszekedésben, szakításban és jó sztoriban. Az egyetlen szomorúság, hogy már a végefelé jár a történetük: már csak Jordán Adél, Fenyő Iván és Czukor Balázs van hátra, már csak az ő életükből nem készült színdarab. Jővőre, és azután valamelyikük sorra kerül, 2020-ban pedig befejeződik a sorozat. 

Az idei előadásban egyéb elfoglaltságok miatt nem vett részt Kovács Patrícia, Szandtner Anna és Gál Kristóf. A Vajda Milán még kétszer látható a Jurányi Házban július 30-án hatkor és fél kilenckor. 

Ne maradjon le semmiről!

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!