Jusztin
20 °C
34 °C
Index - In English In English Eng

Volt Moszad-ügynökökkel is védte mocskos titkait

Mr. Weinstein rendkívül mérges lesz

tk3s 501031 043
2017.11.26. 00:04 Módosítva: 2017.11.26. 00:07
Idén október 6-án jelent meg az a New York Times-cikk, amely először adott hírt arról, hogy a Miramax, majd a The Weinstein Company többszörös Oscar-díjas főnöke, Harvey Weinstein több nőt is zaklatott a kilencvenes évek óta. Mivel a zaklatássorozat évtizedeken át tartott, sejteni lehetett, hogy ez nyílt titok volt Hollywoodban. Ronan Farrow, a leleplező cikket jegyző újságíró a The New Yorkerben mutatta be, milyen eszközöket vetett be a nagy hatalmú producer, hogy elfojtsa a zaklatásairól keringő pletykákat. Farrow cikkét foglaljuk össze az alábbiakban.

Weinstein 2016 végén határozta el, hogy elfojtja a zaklatásokról, erőszakoskodásokról szóló híreszteléseket. Magándetektívek egész sorát bérelte fel azzal a feladattal, hogy információkat gyűjtsenek azokról a nőkről és újságírókról, akik megpróbálták megszellőztetni ezeket az állításokat.

Bizonyos esetekben a felderítő munka Weinstein jogászainak közvetítésével zajlott. Részt vett az akciókban egy bizonyos David Boies nevű ügyvéd is, aki a 2000. évi elnökválasztási kampányban Al Gore-t képviselte és az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt a házastársi egyenjogúságért harcolt.

Ő személyesen írta alá azt a szerződést, amely azzal bízta meg a Black Cube-ot: próbálják megtudni, miként akadályozható meg, hogy a Times beszámoljon Weinstein erőszakos cselekményeiről. (Külön pikantériája az ügynek, hogy az ügyvéd irodája egyidejűleg egy rágalmazási ügyben a Times szerkesztőségét képviselte.) Boies megerősítette, hogy irodája két ügynökséggel szerződött és teljesített kifizetéseket, bár utólag azt mondta, hiba volt, hogy irodája részt vett ebben a munkában. Boies utólag arról is beszélt: az ügy kezdetétől azt mondta: „a sztorit fenyegetésekkel vagy befolyással nem lehet leállítani”, csak úgy, ha meggyőzik a sajtót, hogy nem volt erőszak.

Több tucatnyi dokumentum és az akcióban közvetlenül részt vevő hét ember szerint

a Weinstein által felbérelt ügynökségek között volt a Black Cube (Fekete Kocka), amelyben főleg az izraeli titkosszolgálat, a Moszad és más izraeli hírszerző cégek korábbi emberei dolgoznak,

valamint a világ egyik legnagyobb hírszerző vállalata, a Kroll. A Black Cube, amelynek Tel-Avivban, Londonban és Párizsban is vannak irodái, magát „Izrael elit katonai és kormányzati hírszerző egységeiben kiképzett és ott sok tapasztalatot szerzett” ügynökeivel ajánlja ügyfelei figyelmébe.

Két, álnéven bemutatkozó magándetektív többször beszélt Rose McGowan színésznővel, aki később nyilvánosan megvádolta Weinsteint. Egyikük, aki magát Diana Filipnek nevezte, és aki a beszélgetéseikről többször titkos hangfelvételeket is készített, McGowannek azt mondta, női egyenjogúságért küzdő aktivista. Egyik beszélgetésük során McGowan elárulta neki, hogy már beszélt azzal az újságíróval, aki cikk megjelentetésére készült Weinstein viselt dolgairól.

Ez a magánnyomozó ezután más álnéven, arra utalva, hogy ő is jogi fellépést kezdeményez Weinstein ellen, több újságírót is megkeresett, volt, akivel többször is találkozott, és azt próbálta megtudni tőlük, hogy az érintett nők közül ki fordult a médiához.

Filip a helyzetet ismerők szerint valójában az izraeli védelmi erők egyik korábbi tisztjének álneve volt, és eredetileg Kelet-Európából származott. Amikor az újságíró elküldte a Black Cube-ügynök fényképét McGowannak, a színésznő azonnal felismerte. „Te jó Isten, ez Diana Filip. A kibaszott életbe”, válaszolta.

A Black Cube-bal kötött szerződésre hivatkozva Farrow azt írja: a nyomozások kifejezett célja az volt, hogy leállítsák a Weinstein erőszakoskodásairól szóló hírek nyilvánosságra kerülését. A producer tucatnyi személyre állította rá az ügynökségeket, elkészíttette az érintettek pszichológiai profilját, amely néha életrajzukra és szexuális életükre is kiterjedt.

Hogy mennyire profik voltak az ügynökök? Az állítólagos Filip egy Reuben Capital Partners cég nevében mutatkozott be. A cégnek november elején még megvolt a honlapja, igaz, azon csak néhány fénykép volt látható, valamint egy általános ismertető a vagyonkezelésről és „A nők a középpontban” című kezdeményezésről (telefonon már nem voltak elérhetők).

A Black Cube semmiféle információt nem adott arról, milyen megbízást teljesített Weinstein számára. „A Black Cube által követett politika nem teszi lehetővé, hogy megbízóiról bármilyen külső szervezetnek információkat adjanak ki. A vállalat tevékenységét illetően soha sem erősítenek vagy cáfolnak meg semmiféle feltételezést” – írták Farrow megkeresésére, illetve annyit megjegyezte: a cég „teljeskörűen aláveti magát a vezető jogi irodák által adott útmutatásnak, illetve azoknak a jogszerűségi követelményeknek, amelyek között dolgozik.”

A cégről annyit azért lehet tudni, hogy Izraelben, Európában és az Egyesült Államokban fontos információk megszerzésével komoly nevet szerzett magának. Megoldásai, illetve az ügynökei által használt hamis nevek miatt ugyanakkor számos jogi problémába ütközött, az elmúlt évben két megbízottját Romániában számítógépes betörés miatt letartóztatták.

Boies jogi irodája, a Boies, Schiller és Flexnera 2016. október 28-án utalta át a Black Cubenak az első százezer dollárt, az összességében hatszázezer dolláros számla első részletét (azt nem tudni, hogy végül mennyit fizettek ki ebből). A szerződés számos „sikerdíj-elemet” biztosított arra az esetre, ha a Black Cube eredménnyel jár, például további háromszázezer dollár ütötte volna a cég markát, ha „közreműködése közvetlenül hozzájárul azokhoz az erőfeszítésekhez, amelyek eredményeként a cikk semmilyen formában nem jelenik meg”.

Hogy a megbízó valójában Weinstein, az a nyilvánosságra került dokumentumok alapján nem lehet kétséges: egy e-mailben például a Black Cube egyik vezetője arra kéri az ügynökség jogászait, hogy Weinstein személyére „a végső megrendelő” vagy a „Mr. X.” elnevezéssel utaljanak, jelezve, hogy

név szerinti megemlítése esetén Weinstein „rendkívül mérges” lesz.

A szerződésekből fény derül a Black Cube ügynökei által alkalmazott néhány technikára is. Ajánlatuk szerint a magánnyomozók mellett projektvezetők, detektívek, nyelvész szakértők is dolgoznak, valamint olyan munkatársaik is vannak, akiket kifejezetten azért alkalmaznak, hogy hamis személyiségeket teremtsenek a médiában.

A Black Cube a megrendelő kérésére felbérelt egy újságírót, hogy az négy hónapon keresztül havi tíz interjút készítsen, amiért negyvenezer dollár tiszteletdíjat kap. Idén januárban egy szabadúszó újságíró, aki megkapta tőlük számos színésznő, újságíró és Weinstein üzleti versenytársának tekinthető személy elérhetőségét, felhívta McGowant és hosszú beszélgetést folyatott vele, de legalább két további, Weinsteint vádló nővel is kapcsolatot létesített, közöttük Annabella Sciorra színésznővel, aki később a The New Yorker hasábjain azt állította, hogy Weinstein megerőszakolta. A színésznő, akit az újságíró augusztusban hívott fel, azt mondta: gyanút fogott és lecsapta a telefont. „Marhaságnak tűnt... megijedtem, hogy Harvey igyekszik megtudni, beszélek-e”, írja a The New Yorker cikke.

Weinstein más újságírókat is megkeresett, hogy olyan információkhoz jusson, amelyeket a vádaskodó nők ellen felhasználhat. Dylan Howard, az American Media Inc. (AMI) vezető tartalomigazgatója egy olyan, az egyik újságírója által megszerzett anyagot adott át Weinsteinnek, amely segíthetett a McGowan-vád cáfolásában. Egy e-mail szerint Howard egy névsort is küldött Weinsteinnek, javasolva, hogy „valamennyiükkel kapcsolatban beszéljük meg a következő lépéseket”.

Weinstein nemcsak a Black Cube-bal, hanem egy Kroll nevű ügynökséggel is szerződött. A Kroll központi szerepet játszott a közelmúltban indított, az újabb sztorik felbukkanását megelőzni szándékozó kezdeményezésekben is. Emailek tanúskodnak arról, hogy a Kroll egyik vezetője, Dan Karson információkat küldött Weinstein személyes e-mail címére a vádló nőkről. Egy alkalommal Karson tizenegy olyan fényképet küldött Weinsteinnek, amelyeken különböző eseményeken McGowan és Weinstein látható együtt azt követően, hogy a férfi a nő állítása szerint megerőszakolta a színésznőt. Három órával később Weinstein továbbította Karson e-mailjét Boies, valamint büntetőjogi ügyvédje, Blair Berk irodájába. Másnap reggel Berk azt válaszolta: az a kép, amelyen Weinstein és McGowan barátságosan beszélgetnek, „nagy pénzt ér”.

Egy másik cégnél, a Los Angeles székhelyű PSOPS-nél részletesen kidolgozták a történet különböző szereplőinek profilját, esetenként személyiségük olyan jegyeire is kiterjedően, amelyek alkalmasak lehetnek hitelességük megkérdőjelezésére. Az egyik jelentés, amelyet Ness a múlt év decemberében küldött Weinsteinnek, több, mint száz oldalt tett ki és tartalmazta McGowan lakcímét és egyéb személyes jellemzőit, olyan bekezdésekre osztva, mint „hazugságok”, „túlzások”, „ellentmondások”, „képmutatás” és „esetlegesen negatív tulajdonságok”. Az egyik fejezet alcíme az volt: „korábbi szeretők”. Volt olyan ügynökség is, amely Rosanna Arquette színésznő profilját rajzolta meg (ő később a The New Yorkerben szintén megvádolta Weinsteint szexuális zaklatással).

Valamennyi, Weinstein által felbérelt cég feladata volt az is, hogy kiszimatolják az újságírók forrásait és megvizsgálják hátterüket. Benjamin Wallace-ról, a New Yorker egyik újságírójáról a Krollnál lista készült, benne minden, a korábbi tevékenységét ért nyilvános kritikával, illetve részletes tájékoztatóval egy 2008-as, az Egyesült Királyságban folyt rágalmazási perről.

Weinstein a környezetében dolgozó embereket is bevonta elhárító műveleteibe, akár vállalkoztak rá, akár nem. Tavaly decemberben Weinstein arra kérte Asia Argento színésznőt, aki végül a The New Yorker elé tárta a szexuális erőszakkal kapcsolatos vádat, hogy Olaszországban találkozzon a producer magánnyomozóival. Argento azonban a partnere, Anthony Bourdain tanácsára hallgatva nem ment el a találkozóra.

Weinstein bevetette két korábbi alkalmazottját, Denise Doyle Chamberst és Pamela Lubellt is annak érdekében, hogy azonosítsanak és hívjanak fel olyan embereket, akik esetleg beszélhetnek a sajtónak az ő vagy mások eseteiről. Lubell, az a producer, aki több évtizeddel korábban a Miramaxnál dolgozott Weinsteinnek, a The New Yorkernek azt mondta: 2017 júliusában Weinstein megkérdezte, hogy Lubell és Doyle Chambers tudna-e írni „egy vidám könyvet a régi szép időkről, a Miramax virágkoráról”. Kérte, hogy írják le valamennyi egykori alkalmazott nevét és rákérdezett, hogy kapcsolatba tudnak-e lépni velük.

Augusztusban „Weinstein újra az irodájába hívott bennünket” – emlékezett Lubell. Azt mondta nekik, hogy egyelőre tegyék félre a könyv ötletét, de „hívják végig a listán szereplő barátaikat és kérdezzék meg, keresték-e őket újságírók.”

Lubell elmondta, hogy néhány órával a Times október 6-i leleplező cikkének megjelenése előtt Weinstein őt, Doyle Chamberst, és csapatának más tagjait, közöttük Lisa Bloom jogászt, aki azóta leköszönt, irodájába hívta.

Pánikban volt, üvöltözött a telefonba

– emlékezett vissza Lubell.

Farrow cikke azzal végződik: egy év összehangolt erőfeszítést követően az a kampány, amelyet Weinstein vádlóinak lenyomozására és elhallgattatására indított, összeomlott. Néhány érintett nő azonban úgy vélte: az a tény, hogy Weinstein biztonsági cégeket vetett be, növelte a megszólalás kockázatát. McGowan például azt mondta: amint megtudta, hogy célba vették, egyre inkább eluralkodott rajta a paranoia. Ahogy a cikk végén fogalmaz: „Egész idő alatt mindenki hazudott nekem. Az elmúlt évben egy tükrös falú elvarázsolt házban éltem”.

Cikkünk Ronan Farrow Harvey Weinstein kémhadserege című, a The New Yorkerben 2017. november 6-án megjelent írása nyomán készült.

(Borítókép:  :Harvey Weinstein and Georgina Chapman - fotó:  Domine-Wyters / Northfoto)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!