Őrület, milyen videókat forgattunk idén!

Ez felháborító! Arra gondoltam, összefoglalom a 2017-es évet az Index videórovatának szempontjából. Ha nincs ideje, akkor arra kérem, nézze meg ezt az egyetlen egy videót, Szarvas munkája. Csak 2 perc, de benne van az egész idei év:

Ha viszont ráér kicsit, megmutatom, hogy az idei videóink közül

• mire vagyunk a legbüszkébbek, mit tartunk a legfontosabbnak,
• melyikek a legszebbek,
• miket szerettek leginkább önök, és mi.

Először is essünk túl a fontos videókon

Szabó Zoltán és a KFC. Az egyik legkomolyabb idei videós teljesítmény, amikor Szabó Zoli a KFC előtt egy bekapott ütés után elővette a telefonját, és rögzítette a történteket. A felvétel bizonyíték jellegén túl olyan becsülendő állampolgári kiállásként tekintek rá. Mert ez a kiállás nem csak lélekjelenlét, hanem jogtudatosság kérdése is. A hasonló helyzetbe kerülők közül kevesen vannak tisztában a jogaikkal, az ilyen erőszakot pedig pont ez élteti. Azért mondják sokan, hogy mit csodálkozik, hogy szájba verik, ha hőzöng, mert nem tudják, hogy ilyet nem tehet meg egy biztonsági őr. És ha sokan kezdenek videózni ilyen helyzetben, akkor előbb-utóbb eljutunk oda, ahol alapesetben kéne lennünk: az is ki fog állni az igazáért, akinek nincs akkora lélekjelenléte, hogy előkapja a telefonját.

Migránsoktól rettegő falubeliek. Őcsény az a település, ahol szinte polgárháborús indulatokat váltott ki, hogy egy helyi panzióban menekültek üdültek volna. A főleg nőkből és gyerekekből álló csoportról a helyi falugyűlésen elhangzott, hogy ezek állatok, nem emberek, terroristák, robbantani fognak, megerőszakolják a gyerekeket. A polgármester később lemondott. Földes András az őcsényieket faggatta félelmeikről.

A bejrúti gettó. Földes Andris sok helyen járt, hogy a helyszínen forgatva mutathassa be a menekülthelyzetet. Libanoni, iraki, szerbiai videói mind más-más vetületét mutatják meg válságnak. Libanon fővárosának negyedében 45 ezer ember él egyetlen négyzetkilométeren, róluk készült ez a kétrészes videó.

Az elárasztott erdélyi falu. Egyik legmeghatóbb anyagunk az erdélyi Bözödújfalun készült, ahol 30 év után újra a felszínre kerültek az elárasztott falu házi. Találtunk két olyan egykori lakost, akik teljesen megnyílva meséltek nekünk, könnyek között idézve fel emlékeiket.

Csicska! Komcsi! Szabó Peti összefoglalta, hová süllyedt az országgyűlés, aminek a tekintélyét annyiszor megtépáztuk, legalábbis a házelnök szeret erre hivatkozni, amikor kitilt minket. De aztán Szabó Peti Jávor Bencével karöltve összefoglalta a percenként 28 millió forintba kerülő vizes vébét költéseit is, azét a vébéét, amiről Lázár János azt mondta, hogy még a látszatát is el akarják kerülni a pénzszórásnak. Na de sikerült? Bencével aztán a vébé elmúltával kitartóan igyekeztek birtokba venni a Dagályt, de nap mint nap elhajtották őket. 

Olimpia? Nolimpia! A Momentum még fiatal, nyitott civil szervezet volt, amikor végigkövettük az olimpia meg- vagy meg nem rendezéséről szóló kampányuk utolsó 30 óráját. Az ismeretlen csapat összegyűjtött negyedmilliónál is több aláírást, de népszavazás mégsem lett, mert a pályázatot visszavonták. A Momentum pedig azóta párttá alakult.

Aztán lássuk a legszebb felvételeket

Leégett ház a Köröndön. Már 3 és fél éve, hogy a tűz felfalta egy épület tetejét a Köröndön. Azóta többször visszatértünk a helyszínre, nyár elején Fiantok Dani készítette ezt a infovideót Szilli Tomi drónfelvételeit is felhasználva, amiből kiderül: az élet egy örök körforgás, semmi nem változik. Csak néha elpusztítunk egy 130 éves palotát.

Október 23-i Sátántangó. Minden évben kétszer hosszas vita folyik a rovatban: felvegyük-e a március 15-i és az október 23-i zászlófelfonást, és ha igen (többnyire ez lesz a válasz), akkor most épp hogyan dolgozzuk fel az eseményt. Idén egy csodálatosan hosszú snittben emlékeztünk meg az októberi forradalomról, és a cudar időben Tarr Béla előtt is levetettük feket-fehér kalapunkat.

Víz alatti lányok. Fiantok Danival több órát töltöttünk a medencében, hogy vízitótágast állva mutassuk be a szinkronúszó lányokat. A hosszas technikai előkészületek után a helyszínen gyorsan befürödtünk, a vízhatlan tokunkkal együtt a kameránk is beázott, így majdnem meghiúsult az anyag. Szerencsére sok GoPróval is felfegyverkeztünk, Dani pedig le tudott merülni a medence aljára, így végül megúsztuk, és létrejött egy álomszerű videó:

Káosz és nyugalom. Májusban óriási zivatar csapott le a fővárosra, mi pedig lelassítottuk az esőt, hogy gyönyörködhessünk a csillogó posztapokaliptikus világban.

És végül jöjjenek azok a videók, amiket idén a legjobban szerettek önök, és mi

Milyen érzés a hóba ásva éjszakázni? A januári hóesésben indult el a Magas-Tátrába a gyakorlott mászó Földes Andris, hogy megmutassa: hébe-hóba egy jégbe ásott lyukban, egy bivakban is lehet éjszakázni. Magával vitte a bivakszűz Német Tomit, akivel az egyik legszórakoztatóbb idei kisfilmet készítették el, bár a videóból kishíján semmi sem lett, ugyanis a fagyos éjjel után a reggeli összegzéshez elfelejtették bekapcsolni a mikrofont. Végül Szabó Peti fejezetekre osztott szerkezetbe szedve mentette meg az anyagot, ami onnan jutott eszébe, hogy vágás közben a háttérben épp egy Wes Anderson-filmet nézett.

Elsőként a Duna Arénában. Mikor elkészült a Duna Aréna a nagy FINA eseményre, megnézhettük az új uszodát. Amíg a többi stáb körbejárt, én majdnem belefulladtam a medencébe, hogy három példányban tisztelegjek Eric Moussambani, az angolna előtt, Knézy Jenő csodálatos kommentárjára.

Döbbenet! Hűha! Német Tomi és Szabó Peti hiánypótló, zseniálisan minimalista sorozatot indított a kattintásvadász címek ellen. Egyre többen követik figyelemmel, ahogy összeszedi a sztárpárok életének nem létező titkos információmorzsáit. Tomi kedvenc része a politikusos különkiadás, az enyém pedig a legutóbbi, amiben (vigyázat, gigarontóc!) már a pápa is áldását adja a sorozatra.

Rongáló turisták a Várbazárban. Földes Andrissal több anyagot forgatva tekintettük át a főbb fővárosi fejlesztéseket, legyen az a teljesen lebetonozott és térkövezett rakpart, Budapest legcsodásabb korrupciós helyszínei, vagy a legutóbbi nagy kedvencünk, ahol lerántotta a leplet a tökéletes minőségben felújított Várkertet tönkretevő gonosz turistahordákról.

Úszva munkába járni. Bohus Péter egy jóhiszemű állampolgár szerepében olyan kérdéseket tesz fel közéleti témákban, amikre a válaszoknak magától érthetődőnek kellene lenni – bezzeg mi, a többiek a szerkesztőségben eleve úgy érezzük, reménytelen a helyzet, ezért nem is kérdezünk. De nem így Péter, aki például zsebtállaiként a mi környékünkön is olcsóbbá akarta tenni a benzint, a propagandaplakátok előtt állva kérdezte a járókelőket, látták-e már azokat, vagy a Dunát átúszva akart munkába járni, de kizárólag a hivatalos engedélyek birtokában:

Ahogy mi tátogunk, nem tátog úgy senki. Ősszel a kormány meghirdette a harcot a független média ellen. Dezső Andris egy reggel a fürdőkádban jutott arra a gondolatra, ezzel az újságírók pont olyan kitaszított helyzetbe kerültek, mint a rendszerváltás után a metálbandák. Beugrott neki a Pokolgép dala, és délutánra már el is készült az Ítélet helyett klipje, az üzenetet pedig nagyon sok olvasónk értette.

Ez nem volt a Soundon, ÉLŐ! A Sound utolsó napján a fake news jegyében ál-élőztünk a Facebookon, ilyet tudtunkkal még nem csinált idehaza senki. Manipulált cikkek, videók már születtek, de az élőzésre mindenki úgy tekint, mint 50 évvel ezelőtt a televízióra: ami ott van, az biztosan igaz. Pedig nem feltétlenül. Az előző nap felvett képanyagra kevertük rá a teljesen oda nem illő, ám remekül passzoló zenéket: halálmetált, mulatóst, punkot, és a 80-as évek slágereit, majd a kész videót úgy indítottuk el, mintha élő adás lenne helyszínről. Aztán vártuk a kommenteket, és nem csalódtunk!

Tarlós Humorest. Benny Hill zenéjét bármi alá lehet keverni, csodálatosan lesz az eredmény. Standupos háttérnevetéssel dolgozni viszont sokkal nehezebb műfaj, már az alapanyagnak is nagyon erősnek kell lennie ahhoz, hogy jól működjön. És mivel alapanyag szempontjából a közélet egyik legnagyobb formátumú egyénisége minden kétséget kizáróan Tarlós István, Szász Barna és Szabó Peti megalkotta a főpolgármesterhez illő tökéletes műsort, a Tarlós Humorestet.

Rogánnal kergetőztünk. A komédiák egyik alappillére a kergetőzés, és idén sok politikusal sikerült bohózatba illő futkorászásba keverednünk. Pedig olyan egyszerűnek tűnik: odamegy az ember a politikushoz, feltesz neki 4-5 kérdést, a politikus válaszol, és mindenki megy a dolgára. Hiszen ez a munkájuk, ezért kapják a fizetésüket. Az életben máshogy van, Fábián Tamás és Szilli Tamás például harmadszorra már olyan rutinosan vágták le futtában a parkolóban a kanyart, Rogán sofőrjét üldözve, hogy az csak na, végül el is csípték a minisztert. Ebben az évben Tomi ötletéből készült a Kósa Lajos legjobb (?) pillanatait összeterelő videó, és neki köszönhetjük a sok-sok körkérdést is: az egyik kedvencünk, amikor az Orbán Viktor évértékelőjére érkezőket kérdezte az olimpiai népszavazásról. Remélhetőleg Kövér László feloldja a kitiltó átkot, és jövőre már bemehet a Parlamentbe.

Putyin feje fölött (nem) drónoztunk. És búcsúzóul álljon itt az a videó, amiről azt hittem, hogy senki sem veszi majd komolyan, de aztán máshogy alakult. A magyarországi drónszabályozásban sikerült a világ dróntörvényeiből az összes drónozást nehezítő paragrafust kimazsolázni, ezzel életszerűtlenné tenni a drónhasználatot. Például a budapesti Putyin-látogatás napján felszálláshoz 30 nappal előtte kellett volna engedélyt kérni, vagyis akkor, amikor még nem lehetett tudni, hogy pontosan mikor és mit csinál az orosz elnök. Az országház környékén amúgy egébként tiltott is repülni, ráadásul aznap akkora köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk. Azért készült ez az álvideó, hogy megmutassuk, mit láttunk, pontosabban hallottunk volna, ha drónozunk az elnöki konvoj felett. A videó végén még külön fel is hívtuk a nézők figyelmét, hogy a felvételeket nem a helyszínen, hanem bent az Indexben készítettük. Arra nem számítottunk, hogy később a drónszabályozás kidolgozásában részt vevő HungaroControl Zrt. kollegájától kapunk érdeklődő levelet:

mikor repülték be ezeket az útvonalakat?

Ezúton is üzenjük: semmikor.