Lukács
5 °C
20 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Feltárulnak a Katona kulisszatitkai

DSC 7744
2018.03.18. 08:07

Itt pedig, a művészbejáró mellett, megtekinthető például Nagy Ervin robogója

Bokor János sétavezető ezt nyilván viccnek szánta, de a városi sétákat szervező Hosszúlépés legújabb, Kulisszák mögött címet viselő programjának résztvevői becsülettel megszemlélték a színész robogóját is. A Hosszúlépés városi sétáiról már többször írtunk az Indexen, többek között a Budapesten élő kínai közösség gasztronómiáját, az LMBTQ emberek Budapestjét, vagy a Cseh Tamás életének főbb helyszíneit bemutató programjukat is nagyon szerettük. Ezekben az volt a közös, hogy miközben lejártuk a lábunkat, az általunk jól ismert, vagy ismerni vélt város egy-egy rejtett, elfeledett arcát mutatták be rengeteg új információval, sztorival.

A márciusban indult Kulisszák mögött némileg rendhagyó séta. Ez ugyanis nem a Hosszúlépés csapatának, hanem a Katona József Színház nézőinek jutott eszébe. Annyira sokan jelezték a színháznak, hogy szeretnének benézni a kulisszák mögé, szeretnék látni, hol készülnek vagy éppen hol eresztik ki a gőzt a színészek, hogy a Katona vezetése végül megkereste a Hosszúlépés csapatát, hogy csináljanak valamit közösen. Ebből lett a Kulisszák mögött elnevezésű séta, melynek keretében végre oda is eljuthatnak a Katona nézői, ahol eddig csak a színház dolgozói járhattak. És, ahogy azt az ilyen sétáknál megszokhattuk, nemcsak az épületet ismerhetik meg, hanem a színház történetét, az alapítása hátterében megbúvó kultúrpolitikai csatákat, a társulati életet és a színészbüfé választékát is.

Milyen különös összefüggés, hogy a legszínházabb színháznak van a legszínháztalanabb épülete. Épület? Újból és újból elcsodálkozom, hogy e bejárat mögött színház működik. Inkább emlékeztet egy finom metrólejáratra

- idézte Bokor János Nádasdy Ádám írót a séta elején. A Katona ugyanis két pesti bérház udvarának befedésével jött létre, a lakók elmondása szerint a zenés előadások fel is hallatszanak a lakásokba. A színházba meg a metró hallatszik be, legalábbis a kisebbik játszótérbe, a Sufniba, mert a metró néhány szellőzőnyílása ide jön fel. 1914-ben az épületet még mozinak szánták, de két év múlva mégis színház lett belőle. Aztán a háború alatt hadimozi lett, a katonák sörözés közben nézték a tudósításokat a frontról. 1951-től a Nemzeti Színház kamaraszínháza lett, ekkor kapta a Katona nevet.

A nézők ezúttal a művészbejárón mehetnek be, a séta azt az utat követi, amit a színészek is bejárnak esténként: innen a büfébe, az öltözőkhöz, majd a színpadra jutunk. A Haris köz felőli bejáratnál sokáig hajléktalanok táboroztak, már nem időzhetnek itt, de a bejárat környéke most sem sokkal barátságosabb. Pedig ez is a színház életének szerves része, olyannyira, hogy színészhívót ide is bekötötték (vagy inkább kikötötték), hogy a művészbejárónál cigizők is meghallják.

Mielőtt felérünk a büfébe, Bokor János gyorsan elmagyarázza, hogy a Katona legendás alapítói, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor milyen politikai játszmák eredményeképpen kaptak lehetőséget arra, hogy 1982-ben létrehozzanak egy önálló társulatot. Kiderül, hogy milyen feszültségek voltak közöttük és előző színházuk, a Nemzeti társulata között, miért tartották a budapesti sztárszínészek megdöbbentőnek a fiatal rendezők igényeit, például az éjszakai próbákat, miért tartotta Bessenyei Ferenc toprongyosnak Ascher Tamás rendezőt, és végül kik tartottak velük a Katonába.

Beérve is kiderül, hogy milyen nagy szerepe van a kockás papírnak a színház életében, még mindig egy ilyenen ikszelik be a színészek, hogy este megérkeztek az épületbe. De a színészegyeztetés is papíron zajlik a színházak között, bármilyen meglepő is ez a 21. században. De legalább ilyen meglepő, hogy a színészbüfé bejárata mellett le vannak fénymásolva a fontosabbak tartott kritikák, ezekből bárki vehet, és kávézás közben elmerenghet rajta, hogy igaza volt-e az írójának. Bokor János a darabok kiválasztásától a jegyárak alakulásán át a filmet forgató színészek munkarendjének alakulásáig sok mindenről mesél. Szóba kerül a színház két régi sztárjának, Stohl Andrásnak és Szabó Győzőnek a távozása, és az is, hogy milyen érzékeny szövet egy társulat. Hogy élik meg például azt, ha valaki kiemelkedően sikeres lesz, díjakat kap, részt vehet az Oscar-díjátadón.

A Katona szűk, zegzugos folyosóin járva belebotlunk A bajnok messze legviccesebb szereplőjébe, a nagy maciba, és elcsodálkozhatunk azon, hogy milyen kis helyen tárolják az aktuális előadások jelmezeit. A séta legérdekesebb része egyértelműen a színpad, ami sokkal nagyobb, mint amilyennek a nézőtérről tűnik. A nézőtér pedig a színpadról valahogy sokkal kisebbnek látszik. A Katona színpadának nincs zsinórpadlása, a színpad fölött irodák vannak. Így fordulhat elő, hogy miközben mondjuk valaki az egyik irodában dolgozik, egyszercsak beállít hozzá egy színész, hogy onnan ereszkedjen le a színpadra, ha az előadás úgy kívánja.

A séta a Katona kantinjában végződik, ahol már a 2010-es évekről van szó, a tér megnyitásáról, arról az ötletről, hogy a színház ne csak este héttől, hanem egész nap legyen nyitva a látogatók előtt. Kiderül, hogy reagált a színház a gazdasági válság kihívásaira, miért lehet a Katona ma is az egyik legnépszerűbb budapesti színház. A Katona rajongóinak kötelező program ez a séta, de ők annyira lelkesek, hogy ezt nyilván már maguktól is tudják.

Borítókép: Bődey János / Index.