Máté, Mirella
12 °C
30 °C

Nyíltan vernek át minket, de lehetetlen megfogni őket

2018.09.10. 07:08

Jobbra álljanak sorba azok, akik bejutnak a koncertre, balra pedig a Viagogo áldozatai

 – ez az útjelző tábla fogadta Ed Sheeran londoni koncertjén a rajongókat idén nyáron, a jegypénztárak helyén pedig egy csomó ablak szintén „Victims of Viagogo” felirattal. Két lány egyenesen Izraelből repült Londonba a koncert kedvéért, mert bár hónapok óta hiába hitegették őket azzal, hogy hamarosan kiküldik a sokszoros áron megvásárolt jegyeiket, azt a hivatalos értesítést kapták a jegyeladótól, hogy majd a stadion melletti hotelnél átvehetik a novemberben kifizetett jegyeket. De ott csak egy üres borítékot kaptak egy férfitől, aki a brit ITV rejtett kamerája előtt azt mondta, őt azért küldték ide, hogy megpróbáljon a helyszínen jegyeket szerezni, hogy legyen mit tovább adni, de ez nem sikerült neki. Miközben egyébként Ed Sheeran hivatalosan – de hiába – megtiltotta, hogy a Viagogo is árusítsa a jegyeket a koncertre. És ez csak egy sztori az elmúlt tíz év sok ezer hasonlójából.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

🎊💔Today is the day I was looking forward to for over 6 months and VIAGOGO has completely ruined this experience for me. This was the first live concert I was attending to see the most amazing and talented Ed Sheeran @teddysphotos. This is very close to my heart and I will be dancing to his song at my wedding as our first dance and it was a dream come true to see him live and my partner bought me this ticket for my birthday but VIAGOGO have completely ruined my experience. Despite ordering my ticket and overpaying 3 times the value of the ticket and despite being sent over the same message from viagogo again and again I have not received my ticket nor any apology or a refund. Despite saying that my custom is their priority, I could not get through on telephone to them once. It amazes me how at this day and age such scamming sites are still functioning and ordinary people fall victims of such sites. Please share for awareness as the more I look into this the more I see similar stories across the globe 💔@viagogovictims #viagogosucks #viagogo #viagogovictims #edsheeran #edsheeranconcert #edsheeranwembley #dissapointed #letdown #lostfaith

🇬🇧🇫🇷❤️ (@amoureux_de_mode) által megosztott bejegyzés,

A Viagogo nevű másodlagos jegyértékesítő oldalt 2006-ban hozták létre, hogy hivatalos felületet nyújtsanak a jegynepperkedés szürkezónásnak hangzó, de általában legális hagyományának. Az ötlet alapvetően nem tér el több, azóta létrejött, csak épp a bűnügyi és rémhírekbe jóval ritkábban bekerülő, hasonló oldalétól, például a Ticketswapétől vagy a magyar fejlesztésű Tickethingétől: ha valaki megvett egy jegyet egy olyan koncertre, színházi előadásra, focimeccsre vagy bármilyen más eseményre, amire mégsem tud elmenni, akkor ezeken az oldalakon eladásra kínálhatja a jegyeit. Ha pedig időközben az adott esemény telt házas lett, és nincs több hivatalosan megváltható jegy, akkor meredeken megnő az ilyen jegyek értéke, és verheti a fejét a falba, aki már csak drágábban, akár többszörös áron tud jegyet szerezni.

Világuralom

A cég mostanra 160 országban van jelen. Alapítója a Harvardot végzett, gazdag családból származó Eric Baker, aki első hasonló oldalát, a StubHubot alapítótársával együtt 2007-ben adta el 310 millió dollárért (87 milliárd forintért) az eBaynek. A cég központját nemrég áttették Londonból Svájcba, üzleti adataikat titokban tartják. Bakerből a kezdeti gyakori médiaszereplőből néma milliárdos lett.

Ez eddig nagyjából rendben is van: az Index által megkérdezett jogász szerint a magyar jogban – hasonlóan a legtöbb országokhoz – nem létezik olyan törvény, hogy egy jegyet ne lehetne bármilyen áron továbbadni, amennyiben nincs másmilyen rendelkezés ráírva magára a jegyre. A Kraftwerk például jó fej akart lenni a rajongóival, így speciális, egy-egy lemezt végigjátszó koncertjeikre névre szóló jegyet lehetett venni, a bejáratnál pedig be kellett mutatni a személyit, hogy a két perc alatt elkapkodott jegyeket tényleg azok vegyék meg, akik ott szeretnének lenni, ne pedig azok, akik tapasztalt nepperként pontosan tudják, mennyit lehet majd kérni egy-egy ilyen lehetőségért. Máshol a tömeges jegyeladásokat korlátozzák, hogy egy személy csak annyi jegyet vehessen a legnépszerűbb programokra, amennyit valószínűleg tényleg a családjának vagy barátainak vesz.

De ha a jegyeladó nem talál ki valami hasonlót, akkor nincs lehetősége kiszűrni, hogy a jegyvásárlója nem nepper-e véletlenül, a közönség meg nem jár-e úgy, mint a Café Budapest Fesztiválon Ólafur Arnolds rajongói: a MüPa honlapján és hivatalos jegyárusító helyeken már rég telt házas az esemény, de a Viagogón cikkünk írásakor még mindig voltak elérhető jegyek – a második emeleti erkélyre, a legrosszabb, 3500 forintos helyekre két darab összesen 87 015 forintért. Amiből több mint 24 ezer forint a Viagogo által felszámolt kezelési és foglalási költség, de magát a két jegyet is több mint 60 ezer forintért adnák.

De mi a baj ezzel?

Elég sok minden. Csakhogy szinte minden, amivel a lehúzott vásárlók a Viagogót vádolják, törvényesen nagyon nehezen megfogható, alig-alig bizonyítható vagy teljesen legális, csak épp iszonyúan szemét dolog. És még ha találna is fogást az ember a portálon, a globális jelenlét, a szerteágazó céges hálózat miatt akkor is nehéz lenne jogilag megszorongatni a céget.

Ráadásul a beszámolókból úgy tűnik, a legmocskosabb trükköt mostanra már meg is szüntette a cég: korábban rengetegen számoltak be arról, hogy ha abba már bele is törődtek, hogy tízszeres áron tudnak csak jegyet venni, az erre még rászámolt, a fenti esetben éppen 24 ezer forintos, irreálisan magas pluszköltséget csak a bankjuktól kapott SMS-ben látták először. Igaz, a változás azért elég kicsi: most a hosszú jegyvásárlási folyamat végén, a legutolsó kattintás előtt, de legalább még a bankkártyaadatok beírása előtt jelenik meg kicsiben a bal felső sarokban a valójában levonandó összeg. Ráadásul az is úgy, hogy korábban is szerepelt egy teljesen átlagos, egy-kétszáz forintos kezelési költség is a jegyár alatt, szóval még aki gyakorlott az online vásárlásban, az sem számít rá, hogy az kezelési költség mellett majd még megjelenik egy úgynevezett foglalási díj is. Épp ez, a

pszichológiai manipuláció

a Viagogo legfontosabb fegyvere. A cég őrületes összegeket költ arra, hogy a Google keresőoldalain reklámozzon, amivel egyrészt azt érik el, hogy a Google-nek ne nagyon legyen kedve olyan komolyan foglalkozni a problémával, másrészt viszont azt, hogy szinte minden koncert vagy focimeccs jegyeire rákeresve a legelső találat a Viagogo legyen, vagy ott legyen az első néhány találat között. Még akkor is, ha az ember van annyira tudatos nethasználó, hogy legalább beírja a keresőbe, a „hivatalos jegyeket” keresi: ettől még ugyanaz lesz az eredmény. Bár a Google minden esetben jelzi egy apró hirdetés-ikonnal, hogy ezek nem valódi keresési találatok, hanem fizetett reklámok, azért ahhoz legalább valamennyire ismerni kell az online keresőmotorok működését, hogy ez feltűnjön. Arról nem is beszélve, hogy a Google-nek érdeke, hogy összekeverhető legyen a reklám és a valóban hasznos találat, hiszen a cégek nyilván nem nagyon akarnának itt hirdetni, ha piros, villogó felkiáltójelek jeleznék, hogy ez csak reklám, ne kattints ide.

Hogy mennyire nem egyszerű kiszűrni a kamuportált a nem lehúzós jegyoldalak közül, azt a jelenségről sokat blogoló Nádai „Mefi” Gábor esete is megmutatja. Ő maga is az online hirdetési piacon dolgozik IT-sként, tehát ha valaki, hát ő fel volt készülve a hasonló trükkökre. Ezért egy magát hivatalosnak hirdető Facebook-eseményoldalt keresett, és arra a jegyeladó felületre kattintott, amit itt hirdettek. Csak azt nem tudta, hogy már a Facebook-oldal is kamu volt; amikor megpróbált kapcsolatba lépni az oldal létrehozójával, az minden felületen letiltotta őt.

Ha pedig az ember egyszer elkeveredett a Viagogóra, ott már egészen profi módon dolgoznak azon, hogy belesétáljon az összes csapdába. Először is az oldal minden esetben azzal pumpálja a vérnyomást, hogy még egy egyáltalán nem népszerű esemény esetén is hosszan várakoztat, mondván, épp ellenőrzi, marad-e még egyáltalán jegy. Mire az emberből kifogyott a visszatartott levegő, a program közli, hogy hatalmas szerencsénk van, mert még talált nekünk jegyet; ezt mobilos verzióban még tűzijáték-animáció is kíséri. Aztán, kattintsunk akármikor és akármire, a gép legtöbbször még közöl három dolgot: hogy ugyanezeket a jegyeket éppen mások is nézik pont most, akár több tucatnyian is; hogy ezek nagyon gyorsan fogyó jegyek; és hogy a nagy érdeklődés miatt csak néhány percünk van a tranzakció végére érni, amit folyamatosan visszaszámláló, bizonyos időközönként fel is villanó óra jelez.

Ilyen körülmények között kell kiválasztani a jegyet, és mire az óra már a nullához közelít, nekünk akkor kellene észrevennünk, hogy megjelent a plusz összeg a számla végén. És persze aki elhiszi, hogy az iszonyú kapós jegy 5-6 perc után automatikusan kiesik a kosarunkból (valójában persze ez nincs így), az nem fog nekiállni más oldalakon ellenőrizni az árakat vagy az elérhetőséget. Mi a próba kedvéért egy, a jegyvásárlás napjához képest jóval később esedékes, híresen keveseket érdeklő Erkel színházi musicallel, a Billy Elliottal próbálkoztunk: az Erkel hivatalos oldalán látszott, hogy aznapra még alig-alig sikerül jegyet eladni, de az oldal azért biztosított róla, hogy az egyébként telt ház nélkül is jóval magasabb áron kínált jegyek olyan hihetetlenül kapósak, hogy csak 5,5 percünk van a vásárlásra, ráadásul két szektor már teljesen betelt, és még az is piros betűs figyelmeztetésként próbált sokkolni, hogy eddig az eseményig már csak hat napunk van.

Kattintson az összehasonlításért!
Kattintson az összehasonlításért!

A Viagogo nemcsak pontosan tudja, hogy a nethasználók jelentős része nem eléggé ismeri ki magát a világhálón, de mindent megtesz azért is, hogy elterelje a tudatosabbak figyelmét is. Amivel a nyilvánvalón túl az is probléma, hogy a hivatalos jegyeladóknak nincs más módszerük, mint újra és újra elismételni, hogy senki ne vegyen másodkézből jegyet, mert azzal nem tudják garantálni, hogy be is jut az adott eseményre – de ha a vásárló azt sem tudja, hogy nem a hivatalos oldalon van éppen, akkor minden hiába.

A jogász szerint a leginkább még ott lehetne megfogni a céget, ha egy „pénzéhes ügyvéd” azt próbálná meg bizonyítani, hogy a piros betűkkel riogató figyelmeztetések hazugságok, de ezt is csak abban az országban lehetne megtenni, ahol a céget bejegyezték. A magyar törvények ugyan előírják, hogy ha a szerződési feltételek jelentősen eltérnek a szokásostól – például a megszokottnál jóval nagyobb kezelési költséget számolnak fel –, arra külön figyelmeztetni kell a vásárlót, de ezt a magyar törvényekre hivatkozva Svájcban vagy Amerikában nem lehetne támadni.

Mi van, ha még jegyet sem kapok?

A Viagogóról szóló beszámolók között viszont az még az enyhébb esetek közé tartozik, ha az ember bejut az eseményre, amelyre jegyet szeretett volna venni, csak éppen sokkal többet költött rá, mint a mellette ülők. Sokkal nagyobb a baj, ha a pénz levonása után ráadásul a jegy sem érkezik meg, vagy kiderül, hogy az hamis. „Hogy őszinte legyek, én még jól is jártam: a legdurvább sztori egy családé, akik külföldi focimeccsre vettek jegyet; kettejüket beengedték, kettejüket nem. Több százezer forintot buktak ezen a körön” – írta Nádai a blogján. A kommentek között más is jelezte: karácsonyra vett volna 240 ezer forintos focimeccs-jegyeket Madridba, és az egy dolog, hogy végül 341 ezer forintot vontak le a számlájáról, de azóta sem jött meg a jegy. A visszajelzésben azt írták, „legkésőbb a meccs előtt három nappal” letöltheti a digitális jegyet. „Mit csináljak? Linkre vegyek jegyet Madridba és foglaljak szállást?”

Pedig az Ed Sheeran koncertjén történtekhez hasonló esetek elvileg még a Viagogón sem történhetnek meg. Az oldal egyik, az Indexnek nyilatkozó eladója azt mondja: a rendszer elvileg csak úgy engedi feltölteni a jegyeladásról szóló hirdetéseket, ha az eladó már a legelső lépésként feltölti a létező jegyet.

Ami még mindig nem jelent garanciát arra, hogy más nem veszi meg ugyanazt a jegyet: nemrég írtunk arról az esetről, amikor a Madách Színház egy előadására ugyanazt a két helyet 84 különböző embernek adták el, hiszen az online jegyek megjelenése óta akárhányan letölthetik vagy akár le is fénymásolhatják ugyanazt a jegyet ugyanazzal a vonalkóddal. Ilyenkor a színház, koncertterem vagy stadion általában annyit tud tenni, hogy aki elsőként érkezik, azt beengedi, míg a többieknek érvényteleníti a jegyét.

Szintén írtunk arról az esetről, amikor valaki egy olyan Dumaszínház-előadásra árult jegyet, ami egyáltalán nem is létezett, soha nem is hirdették meg. Gyáni Tiborné ugyan aránylag szerencsés volt, mert a Dumaszínházhoz is eljutott a panasza, és végül meghívták egy valódi előadásra, de mint az Indexnek elmondta, olyan mérges lett, hogy feljelentést tett a rendőrségen.

„Nemrég behívtak tanúkihallgatásra, és azt mondták, már világszerte olyan sok hasonló eset történt, hogy a nyomozásba az Interpol is bekapcsolódott, de már Magyarországon is annyi bejelentést kaptak, hogy ők csak erre a területre koncentrálnak. Azt mondták, fogalmuk sincs, fel tudják-e göngyölíteni az ügyet, mert egy hálózatról van szó, ami erre specializálódott, ráadásul a cég szinte kéthavonta változtatja a bankszámlákat, ahová az utalások érkeznek.” Gyáninénak azt mondták: az általa februárban átutalt összeg egy január másodikán nyitott svájci bankszámlára érkezett. (Az ügyben küldtünk kérdéseket a rendőrségnek is, de többszöri megkeresésre is csak türelmünket kérték a válaszadásig.)

A Viagogo szabályzata szerint azoknak, akik a náluk vásárolt jeggyel nem jutnak be az adott eseményre, visszafizetik a pénzt, de a beszámolók szerint már a panaszbeküldésre való felületet is nehéz megtalálni az oldalon, és legtöbbször semmitmondó sablonüzenetek vagy kifogások érkeznek csak válaszként. Nádai Gábor, aki saját esetének leírása óta, azaz több mint egy éve heti 5-6 levelet kap más magyar Viagogo-károsultaktól, azt mondja: a pénzvisszafizetésre akkor van a vásárlónak a legtöbb esélye, ha a saját bankjához fordul, és kártyacsalásra hivatkozik – bár ezt könnyebb volt bizonyítani addig, amíg nem jelent meg a valós végösszeg a vásárlásig az oldalon. (Egyébként időközben más is változott: a Google-hirdetésekben korábbi beszámolók szerint még az a nyilvánvaló és minden másnál megtévesztőbb hazugság is szerepelt a jegyvásárlásra buzdító cím mellett, hogy „Hivatalos oldal”, de ez ma már nincs ott.)

Ha egyelőre komolyabb eredményt nem is ért el senki,

egyre gyakoribban az összeütközések a törvénnyel.

Csak a Wikipedia majdnem húsz olyan újságcikket listáz, amely a cég elleni eljárásokról, vizsgálatokról, hivatalos szinten emelt kifogásokról vagy akár már kivetett egymillió eurós bírságokról szól. Felmerült olyan nem bizonyított vád, amely szerint a cég által ezzel megbízott emberek szándékosan azért vásárolják fel a népszerű események jegyeit, hogy aztán hatalmas jutalékkal értékesíteni tudják. Érte a kritika a céget azért, mert sokszoros áron segített továbbadni egy rákellenes jótékonysági koncert jegyeit, persze itt legfeljebb morális indokokról van szó. A Viagogo volt az egyetlen másodlagos jegyárusító cég, amely nem volt hajlandó együttműködni Sheerannel és az Arctic Monkeysszal, amikor azok megtiltották a másodkezi árusítást a turnéikra; Sheeran az után háborodott fel, hogy megtudta, az oldalon százhuszonötszörös áron árulják a negyven fontos jegyeit, tizenötezer forint helyett majdnem kétmillióért.

Volt, hogy a fogyasztóvédelem razziázott a londoni központjukban, mert nem voltak hajlandóak együttműködni a vizsgálatban, amely arról szólt, vajon minden információt biztosítanak-e a vásárlóiknak. Spanyolországban csalás miatt vizsgálódnak, Hamburgban az UEFA kezdeményezésére bíróság tiltotta meg, hogy a német aloldalon áruljanak jegyeket a focivébére, egy brit miniszter a BBC adásában nyilatkozta le, hogy senki ne vásároljon a Viagogón, „mert azok a legrosszabbak”, a Viagogo áldozatai nevű Facebook-csoportban pedig nyolcezer felhasználó horrorsztorijai közül lehet szemezgetni. De a csoportba bárki beléphet: egy kis pechhel holnap akár ön is.

Ne maradjon le semmiről!