Luca, Ottilia
-4 °C
3 °C

Lapított fejű rém döglődő madárral

2018.12.07. 08:47

Nemrég hírt adtunk róla, hogy a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának keretében 181,5 millió forintért vásároltak meg tizennégy Vajda Lajos-képet, amelyek a Magyar Nemzeti Galériába kerülnek letétbe. A festmények már meg is érkeztek a galériába, és négyet most megmutatunk közülük. Akárcsak a Bacon, Freud és a Londoni Iskola festészete című, jelenleg futó időszaki kiállítás képei, ezek a művek is elég messze esnek attól, amit a közízlés hagyományosan szépnek tart

De ettől még zseniálisak.

Az 1941-ben fiatalon, tüdőbajban elhunyt, munkaszolgálatot is megjárt, nehéz sorsú festő a szentendrei művészcsoport kimagasló alakja volt, de nem kedves, cseréptetős házikókat festett, hanem ilyen iszonyatokat:

Ez a  Szárnyas lény ezüst talajon  (1938) című kép, a most megvett tizennégy festmény közül talán a legkülönlegesebb. A galéria értékelése szerint „kavarog benne a súlyosbodó betegségtől, a korai elmúlástól való félelem ugyanúgy, mint az európai civilizáció és kultúra megroppanásának, a készülődő világháborúnak az előérzete. A képen látható lapított fejű figura már külső megjelenése által is egyértelmű fenyegetést hordoz, a kezében levő döglődő ’madár’ csak ráerősít erre a borzalomra. Félelmetes vízió.”

Vajda radikálisan modern alkotó volt, a magyar avantgárd mozgalom legjelentősebb képzőművésze, és szinte az egyetlen Magyarországon a második világháború előtti korszakból, akit szürrealistának lehet nevezni.

„A Magyar Nemzeti Bank által megvásárolt anyagban Vajda Lajos minden korszakát főművek képviselik, így a Magyar Nemzeti Galéria eddig hiányos Vajda Lajos anyaga sokkal teljesebbé, reprezentatívabbá válik. Az utolsó korszak nagy szénkompozícióiból és a ’maszk-korszakból’ a Magyar Nemzeti Galéria egyáltalán nem őrzött eddig művet” – értékeli az új szerzeményt az intézmény.

És akkor mutatunk még három képet a megvásároltak közül, a hozzájuk tartozó magyarázatokkal. Ez a Maszk fehér kontúrral

„1938-ban Vajdának le kellett számolnia a hagyományos arcábrázolással, hogy a lélek és a kor szenvedéstörténetének mélyebb rétegei felé továbbléphessen. Ekkor festi maszkos képeit. Vajda e művekben kihasználta a pasztelltechnika adta lehetőségeket. Hatott rá a primitív népek művészete, vonzotta a prehisztorikus kor. A Maszk fehér kontúrral című művén konfliktusok és világképek küzdelme üt át az emberi vonásokon.”

Fekete torzó:

„A művész képzeletéből kivetített tájakat, lényeket fest. A lények egy része az afrikai vagy mexikói kultúrára vezethető vissza. Közéjük tartozik a Fekete torzó is. Az imaginárius hegyi tájak egyik legkülönlegesebb darabja a Csúcsos hegy című mű, melyet nemcsak formaalakítása tesz érdekessé, hanem az is, hogy a képen látható elszórt foltok Vajda ujjlenyomatai.”

És végül még egy mű a maszkos korszakból, a Vigyorgó maszk:

Vajda Lajosnak 1986-ban Szentendrén emlékmúzeumot alapítottak, és itt helyezték el a művész özvegyétől megvásárolt hagyaték nagyobb részét. A Hunyadi utca 1. szám alatti házat azonban három éve bezárták, jelenleg csak időszaki kiállításokat tartanak benne, mert az épület mostanra meglehetősen lepusztult, és teljes körű felújításra szorul. Ameddig ez nem történik meg, Vajda életművének legnagyobb része el van zárva a közönség elől. November 10-én viszont a festőnek több mint két évnyi szakmai előkészítés után nagyszabású kiállítása nyílt a szentendrei Ferenczy Múzeumban Világok között címmel, ami jövő március 31-ig megtekinthető.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!