Sámuel, Hajna
18 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Alföldi: Kussol a szakma a tao ügyében, mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti

a02
2018.12.19. 12:20
Alföldi Róbertet novemberben beválasztották az MTA alapította Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjai közé, ennek apropóján interjúzott vele a Magyar Narancs. Alföldi, szokásához híven, most sem fogta vissza magát.

Az elismerésről azt mondja, megtisztelő, mert azt mutatja, hogy valamit már csinált, egyben a felelősségérzetét erősítette, amit azok iránt érez, akikkel igazságtalanság történik, vagy akiket emberi mivoltukban megaláznak. A székfoglalóját az értelmiségi létezésről tartja majd, és megpróbálja feltenni azokat a kérdéseket, amikre nem feltétlenül tudja a választ. Ilyen például a tao helyzete, amit eddigi formájában eltörölnek, így a cégek már előadó-művészetre nem ajánlhatják fel.

Ami itt a tao körül történt az elmúlt hetekben, az pontosan leképezi azt,ami az országban történik bármely területen, és azt, ahogyan mi, magyar állampolgárok viseljük magunkat és viselkedünk egymással. És ez egy nagy, totális vereség, és nem elsősorban a kormánnyal szemben. Ez a szakmám veresége.

Alföldi szerint a szakma szégyenteljesen viselkedett, hiszen a tao megszüntetésének szándékáról régóta lehetett tudni:

A magyar színházi élet hivatalos ura [Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója - a szerk.] évek óta mondja, hogy gyűlöli ezt a támogatási rendszert, és mindent el fog követni azért, hogy megszűnjön. Ebből nem csinált titkot. Mindez azonban egy szakma létét kérdőjelezi meg, vagy legalábbis egy nagyon más típusú működést készít elő. És ennek a szakmának, amelynek egyik fegyvere mégiscsak a nyilvánosság, erre egy árva szava sem volt. Kussolás van, és mindenki sütögeti a pecsenyéjét.

Konkrét neveket is említ, például Máté Gábort, aki szerinte a legnagyobb múlttal rendelkező fővárosi művészszínház igazgatójaként, valós vagy vélt sérelmei miatt áll be az egész mögé, illetve Mácsai Pált (Örkény) és Eszenyi Enikőt (Víg).

(Máté) képes nyolcszor elmondani egy interjúban, hogy a tao kapcsán ,,hisztériázik" a szakma. Persze nemcsak róla van szó. Az Örkény hallgat, a Víg hallgat. Mindenki hallgat. És mindenki azt gondolja, hogy majd magának ki tudja kaparni a gesztenyét. A szakmában nem született egyetlen közös megnyilatkozás ezzel kapcsolatban.

A tao ügyét a CEU-hoz hasonlítja, azzal a különbséggel, hogy abban lehet a kormányra mutogatni, míg ebben az esetben nem nagyon. (via Magyar Narancs)

A tao

A tao egy 2009 óta létező, az előadó-művészeti szervezeteknek plusz bevételi forrást biztosító támogatás. A forrása a cégek társasági adófelajánlásai (amiket itthon előszeretettel költenek stadionépítésre), a mértékét az előző évi jegybevétel határozza meg, annak max. 80 százalékáig lehet igénybe venni. A rendszer igazságtalansága alapvetően abból, fakad, hogy egy nagy színház, mint a Katona vagy a Víg, eleve több jegyet ad el, mint egy kis független vagy alternatív színház, így a tao-pénzekből is többet kap.

És ez persze kitermelte a speckó magyar taomutyizást, hiszen a pénz ott hevert a földön, csak le kellett hajolni érte, tehetségkutatós énekesek turnéztak szimfonikus zenekarral (előbbinek nem jár a tao, utóbbinak igen), és az is musicalnek csúfolt, borzasztó dolgokat vitt színpadra, aki soha nem járt még színházban. A kormány nem foglalkozott a dologgal, pedig az újságcikkek mellett a szakma is háborgott, aztán amikor foglalkozott, abban nem volt köszönet: egy új struktúra kialakítása helyett inkább megszüntette az egészet, és az erre a célra szánt milliárdokról majd ők döntenek a jövőben.

Tessék megtippelni, mennyit kap majd Alföldi társulata belőle.