Emánuel
3 °C
11 °C

Nem vesz több műkincset a Nemzeti Bank

2019.01.25. 17:54

Véget ért a Magyar Nemzeti Bank által négy évvel ezelőtt elindított műtárgyvásárlási program, derült ki ma egy sajtóreggelin, ahol Baán László, a Szépművészeti Múzeum és Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója beszélt a két intézményei idei terveiről. Baán az Értéktár Program szakmai Tanácsadó Testületének tagjaként azt is elmondta, hogy a kuratórium beszüntette működését, és az elmúlt hetekben bejelentett műtárgyvásárlások, így Munkácsy Mihály Poros út című festménye első változatának megvásárlása a Galéria részére félmilliárd forintért, vagy éppen tizennégy Vajda Lajos-festmény megvásárlása decemberben 181,5 millió forintért már csak a korábban elindított ügyletek lezárását jelentik, újabb műtárgyak vásárlása a program keretein belül nincs napirenden.

Azt, hogy a program 2018. december 31-én lezárult, kérdésünkre a Magyar Nemzeti Bank is megerősítette. Mint mondják, ez az eredeti tervek szerint történt, és a záródátumot honlapjukon és korábbi közleményeikben is feltüntették. Műgyűjtési tevékenységet számos jegybank folytat a világban, többek között az Európai Központi Bank (EKB) is rendelkezik saját kollekcióval, amire az MNB hivatkozik is saját honlapján. Az Értéktárral kapcsolatban azonban az EKB-nek kezdettől fogva súlyos fenntartásai voltak, 2014-ről szóló éves jelentésükben például azt írták, hogy a program potenciálisan ellentétes a monetáris finanszírozás tilalmáról szóló uniós rendelkezésekkel, ezért szorosan nyomon követik az alakulását. Ez a megállapítás köszön vissza a 2015-ről, 2016-ról  és 2017-ről  szóló jelentésekben, és úgy tudjuk, ez is hozzájárult ahhoz, hogy a programot nem hosszabbították meg, ugyanakkor kérdésünkre a Magyar Nemzeti Bank azt válaszolta, hogy az Értéktár program befejezésére nem „az EKB vizsgálata nyomán” került sor.

Az EKB-nak elsősorban azért lehettek fenntartásai az Értéktárral kapcsolatban, mert érzékelték, hogy valójában a hazai múzeumok általános gyűjteménygyarapítási céljait szolgálja. Vagyis nem arról volt szó, hogy a jegybank saját magának vett volna képeket és erdélyi ezüsttallérokat, hanem igazából azokat a műalkotásokat vette meg, amelyekre a múzeumoknak szükségük volt, például a Munkácsy-trilógia egyik darabját, a Krisztus Pilátus előtt című képet a kanadai Hamilton Művészeti Galériától a debreceni Déri Múzeum számára, az egyetlen Magyarország területén található Tiziano-festményt a Szépművészeti Múzeumnak, vagy éppen az ún. Kövesi-gyűjteményt, ami a miskolci Herman Ottó Múzeumot gazdagította. Az így beszerzett műalkotások ugyan az MNB tulajdonába kerültek, de letétként az egyes intézmények lettek a tényleges birtokosaik.

Márpedig a múzeumi gyűjtemények gyarapítása klasszikusan állami feladat, amit költségvetési forrásokból kellene fedezni, nem pedig a jegybankon keresztül lebonyolítani. Ez az, ami a monetáris finanszírozás tilalmáról szóló rendelkezések szempontjából az EKB-nak aggályos lehetett. A mérleg másik serpenyőjében viszont az szerepel, hogy az Értéktár előtt a hazai közgyűjtemények nagyon szűkös gyarapítási forrásokkal rendelkeztek, és ha tudtak is ezt-azt vásárolni hagyatékból, aukciókon, pont igazán elsőrangú, drága műveket csak a legritkább esetben. Az Értéktár négy éve alatt tényleg bekerülhettek közgyűjteménybe olyan minőségű alkotások, amelyek beszerzéséről a múzeumok az előző húsz-harminc évben nem is álmodhattak.

A program négy évvel ezelőtt 100 millió eurós, vagyis körülbelül 30 milliárd forintos kerettel indult, ennek felhasználásáról a bank most azt nyilatkozta az Indexnek, hogy "az elkülönített keret egésze nem került elköltésre, egyes beszerzési tételek adminisztratív lezárása még folyamatban van, a végső eredményről tájékoztatni fogjuk a sajtót és a közvéleményt."

Mi lesz most a műtárgyvásárlásokkal?

Ez az a kérdés, amire egyelőre nincs válasz, de joggal nyugtalanítja a múzeumi szférát. A közgyűjtemények ugyanis rá is álltak négy év alatt arra, hogy ha valamire igazán szükség van, az megkapható az Értéktáron keresztül, és saját gyűjteménygyarapítási lehetőségeik ma is ugyanolyan szűkösek, vagy nemlétezők, mint korábban.

Baán László főigazgató például kérdésünkre, hogy miből tudnak mostantól festményeket venni, annyit mondott, hogy a "saját bevételeinkből" - amiből Tiziano-rangú alkotásokra nyilvánvalóan nem telik. Hacsak az állam nem indít jövőre egy új műtárgyvásárlási programot, hogy befoltozza az Értéktár megszűnése nyomán keletkezett űrt.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!