József, Bánk
2 °C
12 °C

Az első szuperhősnő: mentsd meg a dzsungelt neglizsében

cover
2019.03.06. 18:46
Adott az amerikai képregény aranykorszaka, egy alkoholista, erőszakos képregényíró, aki csak pár évet dolgozott a szakmában, és akinek bizarr történetvezetését és karaktereit az utókor értékeli igazán. Ez Fletcher Hanks és Fantomah története.

Megérkezett a mozikba a Marvel moziuniverzumának első női főszereplős filmje, a Marvel Kapitány. Nem, persze nem Carol Danvers az első nő, aki a Marvel hősök közül saját filmet kapott, de a 2005-ös Elektra még egy másik érában, más koncepcióban készült, Jessica Jonesnak pedig ugye sorozata volt, amit ráadásul nemrég el is kaszáltak.

De ki volt az első női szuperhős? Wonder Woman? Nem, rossz válasz, ő egy pár évvel lemaradt erről a címről. Az első női képregényhős, aki valóban szupererővel birt, Fantomah volt, akinek neve valószínűleg keveseknek cseng ismerősen. Fletcher Hanks karaktere 1940. február 10-én mutatkozott be a világnak, és utoljára 1944 márciusában láthattuk. Igaz, ekkor már nem Hanks gondozta a történetét.

Az eredettörténet

A 20. század közepén sokat változott a nők társadalmi szerepe: egyrészt a nőjogi mozgalmak erőfeszítéseinek egyre látványosabb eredményei lettek, másrészt a két világháború alatt, míg a férfiak a fronton harcoltak, a nők vették át a helyüket a munkaerőpiacon, és bebizonyították, hogy a másik nem nélkül is tudnak boldogulni. Természetesen a képregények alkotói szépen lekövették ezeket a változásokat. A nők eleinte csak mellékszereplőként jelentek meg, gyakran főhős szerelmének tárgyaként (lásd Archie képregények), majd megjelentek az erős női karakterek, és ebben nagy szerepe volt a Fiction House-nak, vagyis annak a kiadónak, ahol a Fantomah-képregények is megjelentek. 

“A kiadó ponyvaszerű, akciódús történeteinek főszereplői erős, gyönyörű, kompetens hősnők voltak. Lehetnek ápolók a frontvonalról, nyomozók, kémek, állatbőrbe bújt dzsungelkirálynők, de egy közös volt bennük, ők parancsoltak. Csőre töltött fegyverrel, csupasz tőrrel, karddal a kézben haladtak lapról lapra, készen arra, hogy leszámoljanak a gonosztevőkkel. És nem kellett, hogy bárki is megmentse őket” - írta Trina Robbins, aki amellett, hogy maga is ismert képregényrajzoló, többször is írt a nők helyzetéről ebben az iparágban. 

Ez így mind szép és jó, de ábrázolásban messze volt még az egyenjogúság, Fantomah akár egy pin-up naptárban is szerepelhetett volna, ahogy neglizsében igyekszik megvédeni a dzsungelben élőket. (Tény, hogy az 1980-as években ennél jóval tovább mentek az alkotók, a szexuálisan túlfűtött évtizedben a női hősök testét még kevesebb ruha fedte, hogy jobban tudjanak érvényesülni eltúlzott idomaik, a pózok pedig sokkal kihívóbbak lettek.) 

Fantomah title

Alakja egyébként a Jungle Comics második számában jelent meg 1940 márciusában (viszonyításképpen Wonder Woman 1941 decemberében debütált), és ha a szuperképességeit kellene jellemezni, nem lenne könnyű dolgunk. Egyrészt alakváltó, hiszen amikor éppen kiszabja a méltó büntetést a dzsungelre veszélyt jelentő gonosztevőkre, a kor több híres színésznőjének vonásait hordozó Fantomah egy démonszerű lénnyé változik kék bőrrel és koponyaszerű fejjel.  És itt vége a konkrétumoknak, ezenfelül mindenre képes, minden attól függ, hogy éppen milyen válogatott kínzásokat talált ki ellenfelei számára. Ezekből pedig nincs hiány, mivel Hanks történeteiben a büntetésen, a bosszún van a hangsúly, a rosszak válogatott halálnemekkel fizetnek gaztetteikért.

Mivel Hanks 1941-ben elhagyta a szakmát, egy H.B Hovious álnéven dolgozó író és Robert Pious rajzoló vette át a történetet, és a hősnőt meg is fosztották szupererejétől, csak egy lány lett a dzsungelből, majd 1942-ben Hovious és George Appel egyiptomi hercegnőként értelmezte újra. Fantomah egyébként nem tűnt el nyomtalanul a süllyesztőben, az indie és underground képregénykultúra több esélyt is adott neki. Ezen próbálkozások közül az egyik legismertebb a Devil's Due Publishing kiadó Hack/Slash: The Series kötetei.

Welcome to the jungle

Hogy Fantomah pontosan melyik dzsungelt is védi óvó szemeivel, nem tudni, de tény, hogy semmilyen rossz cselekedet nem kerüli el a figyelmét. És ezzel nincs egyedül, a Fiction Comics ugyanis híres volt a dzsungellányokról, akik közül talán Sheenah futotta be a legnagyobb karriert, akit néhányan a női Tarzanként jellemeznek. De mi volt az oka annak, hogy akkoriban ennyi történet játszódott az esőerdőkben? Ez még a 19. századra vezethető vissza, amikor a szépirodalomban kedvelt helyszín lett a dzsungel, és jól tippel az, aki szerint ennek a gyarmatosítás volt a fő mozgatórugója. A műfaj akkor ért a csúcsra, amikor Edgar Rice Burroughs ontotta magából kalandregényeit Tarzanról - olvasható Mitch Maglio és Craig Yoe Jungle Girls című könyvében, amit mindenkinek érdemes elolvasnia, aki jobban érdekel az esőerdő hősnőinek sztorija. Politikai korrektségről ekkoriban még nem lehet beszélni, ennek megfelelően kell értelmezni ezeket a könyveket, filmeket és képregényeket. Igen, a fehér emberek egyszerre játszották a hősöket és a gonoszokat, mindenki másnak, köztük a helyieknek általában csak mellékszerepek jutottak, és igen, Fantomah olyan külsővel rendelkezik, amivel akár a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető propagandafilm főszereplője is lehetne. 

Az elsők között az első

Ha az első igazi női képregényhőst keressük, akkor nem Fantomah lesz a megoldás, de közel járunk az igazsághoz. Több forrás szerint is Sheenát, a dzsungel királynőjét illeti meg a cím. Szupererővel ő még nem bírt, de elég jól harcolt, és azért lett pár irigylésreméltó képessége, például tudott beszélni állatokkal. Az ő karaktere 1937-ben debütált a Wags nevű brit bulvármagazinban, és első saját füzetét 1942 tavaszán kapta kapta, ezzel pedig jó pár hónappal beelőzte Wonder Womant, mármint ami saját kiadványt jelenti. Amit viszont nem lehetett elvitatni a DC legnagyobb női hősétől, hogy ő volt az első, aki megkapta saját élőszereplős sorozatát, a 2017-es film Gal Gadot-val pedig rekordokat döntött.

Rossz családba született

Az amerikai képregények korszakai

Aranykor: 1938-1956

Ezüstkor: 1956-1970

Bronzkor:1970-1985

Modern kor: 1985-

Mint oly sokan mások, Fantomah atyja, Fletcher Hanks is a Superman képregények hatására döntött úgy, hogy ad egy esélyt ennek a szakmának. Történeteit a Fiction House és a Fox Features Syndicate adta ki, és ahelyett, hogy másokat is bevont volna az alkotói folyamatba, minden egyes történetet maga talált ki, írt és rajzolt meg. Mint akkoriban, vagyis az amerikai képregény aranykorában oly sok szerzőnek, neki is egész komoly arzenálja volt álnevekből, ezek közül talán a Hank Christy, Charles Netcher, C. C. Starr és Barclay Flagg volt a legismertebb.  Álnevekben gazdag képregényírói karrierje egyébként nem tartott sokáig, csupán 1939 és 1941 között alkotott. Hogy miért hagyta ott ezt a pályát 51 történet után, nem tudni. 

Ami keveset tudunk róla, annak forrása fia, ifjabbik Fletcher Hanks, és ő nem festett túl vonzó képet az apjáról. A családtagok szerint Hanks erőszakos volt a nejével és a gyermekeivel szemben, sokat ivott, és azt a pénzt, amit falfestmények készítésével keresett, piára és a haverjaira költötte, ahelyett, hogy hazaadta volna. A családját így fia tartotta el, aki 1930-ban egyszer csak arra ébredt, hogy pénzével együtt az apja is eltűnt. Holttestét 1976-ban találták meg Manhattanben, egy padon.

Csúf történet, de Hanks idővel így is egyfajta kultikus szerző lett, pedig alkotói stílusa is hagyott némi kívánnivalót maga után, de láttunk már hasonlót, ott van például Ed Wood.

Hanks művei különösen erőszakosak, különösen buták és különösen szépek

- nyilatkozta Paul Karasik, a New Yorker egyik képregényrajzolója, aki elég jól ismeri Hanks munkásságát, hiszen több könyvet is kiadott a műveiből. Erről állítólag maga Kurt Vonnegut is elismerően nyilatkozott:

Sokat tett a művészért azzal, hogy ezek a kincseket megmentette az enyészettől.

Mondjuk nincs meglepő abban, hogy furcsaságokért és bizarr dolgokért rajongó Vonnegut, Kilgore Trout atyja így vélekedett. Az biztos, hogy Hanks megelőzte a korát, elég ha annyit mondunk: vénuszi leopárdnők, akik gyíklényeket használnak légdeszkaként és a fejükön hordják a fegyverüket. Van kérdés? 

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!