Konstantin
9 °C
21 °C
Index - In English In English Eng

Egy magyar zenekar, akiknek sikerülhet betörni Kínába

Stenk podcast 2. epizód
00:00:00 / 00:00:00

Idén 10 éves a Bohemian Betyars zenekar, a miskolci folkpunk együttes, akik azon kevés hazai produkció közé tartoznak, akik jóval korábban már stabilan külföldön turnéztak, mire itthon is elkezdték őket komolyan venni. A Stenk Podcast legújabb adásában a zenekar két tagjával, Fehér Gáborral és Palágyi Máté Kakassal beszélgettünk többek között arról, milyen nehézségekkel járt, hogy vidéki, népzenét is játsszó zenekarként sokáig a mulatós kategóriába akarták őket sorolni. 

Szó esik még többek között arról is, hogy a magyar zenei piac ignoranciája miatt hogyan kezdtek el nagyon korán sikeres külföldi turnékat szervezni, milyen hatással volt rájuk, hogy megnyerték a közmédia és a Volt Fesztivál Nagyszínpad című műsorát, illetve sokat meséltek arról, hogyan tud egy magyar zenekar sok önerőből és némi NKA-támogatásból ázsiai turnét szervezni Kínában, Japánban és Dél-Koreában. És persze arra is választ kapunk, hogy a Bohemian Betyars inkább punk, vagy inkább népzene.

Részlet az adásból:

Azt lehet már látni, hogy van valamiféle nyitás a nyugati zenekarok felé Kínában?

Fehér Gábor: Kínában annyira kevés amerikai és európai zenekar játsszik, hogy nagyon köszönik neked és boldogak, ha ott lépsz fel, mert nyilván kevés Kínán kívüli hatás éri őket. Abszolút látszik, hogy nyitnak a nyugati piac felé. Amikor Csenguban zenéltünk a Nu Art fesztiválon, akkor beszélgettünk a szervezőkkel, és mesélték, hogy végre kicsit már a kínai állam is besegít, és kapnak arra pénzt, hogy kulturális fesztiválokat szervezzenek.

Palágyi Máté: A DJ-kre is óriási igény van egyébként. Hallottam egy olyan történetet, hogy egy középszerű francia DJ kiköltözött Sanghajba, ő lett az egyik hely rezidens DJ-je, és már is ő lett a legnagyobb sztár. Kínában óriási városok vannak, Csengtuban 10 millióan, Sanghajban 25 millióan élnek, de utóbbiban összesen hat darab élő zenére alkalmas, maximum 500 fős klub jut ennyit emberre. A kínaiak ugyebár inkább karaoke klubokba járnak, az arrafelé az általános, nyugati stílusú klubból meg van öt-hat. 25 millióból azonban bőven van annyi ember, aki el akar menni élő zenés koncertre is, ráadásul a kínai középosztály egyre szélesedik és gazdagodik. Ami azt is jelenti, hogy nem csak dolgozik és hazamegy enni, ahogyan eddig, hanem most már kulturálódni is szeretnének, filmeket nézni, kiállításra vagy koncertre járni.

Erre a piacra azonban képtelenség úgy betörni, ha nem vagy kínai vagy nincs egy kínai embered, hiszen megvannak azok a helyi platformok, amiket használnod kell. Csak ez a kínai Spotfy, a kínai Youtube vagy a kínai Twitter. Viszont mindenki okostelefonnal járkál, mindenki használja ott ezeket az alkalmazásokat, és ezt ismerni kell ahhoz, hogy elindulhass. Éppen ezért mindhárom országban voltak embereink, akik ezekben segítettek.

A mindhárom ország mit jelent?

PM: Japán, Dél-Korea és Kína. És nagyon meglátszott a koncerteken, hogy olyan helyekre vittek, ahol látták, hogy a mi zenekarunk működik. Reméljük, az a pénz, amit belefektettünk ebbe, vissza is fog jönni. Egyébként épp most írt a kínai menedzserünk, hogy lehet, meglesz az első olyan fesztivál, akik állják az útiköltségünket és a gázsit is.

Egy ázsiai turné nektek ráfizetéssel jár?

FG: Persze. Ha csak azt veszed, hogy hét-nyolc emberrel mozgunk, már csak a repjegyek rengetegbe kerültek, amit NKA-támogatásból tudtunk állni.

A Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban sokszor felmerül, hogy szükséges-e az államnak támogatni a könnyűzenét.

FG: Tök érdekes, mert olyan három-négy évvel ezelőtt a mi zenekarunknál sem jöhetett volna szóba az NKA, azelőtt mi sem kaptunk semmire pénzt. Aztán megnyertük a nagyszínpadot, és bekerültünk egy olyan körbe, hogy amire pályáztunk, azt általában meg is nyertük és támogattak minket. Ez egyértelműen óriási segítség volt.

PM: Szerintem azért is maradtunk benne ebben a minősítésben, mert tényleg hoztuk az eredményeket, amit vártak. Előtte Európában sosem voltunk úgy turnézni, hogy mínuszos lett volna. Mindig is úgy szerveztük a turnéinkat, hogy ne legyen mínuszos, és lekopogom, sosem volt baj végül. Viszont Ázsiába, vakon nem lehet úgy kimenni, hogy csak a repjegy másfél millió forint a zenekarnak. Amikor először Japánban voltunk, akkor leszerveztem oda öt bulit, és kb. húszan voltak ezeken összesen. Pont azért, mert annyira szét kell promózni egy japán turnét, mert ott meg olyan túlkínálat van, hogy muszáj helyi emberrel dolgozni. Az NKA nagyon sokat segített, de persze vannak hibái a rendszernek, mint például az, hogy nem lehet vele előre tervezni. Szerintem az nonszensz, hogy a turné után kapják meg a zenekarok a pénzüket, és elvárják, hogy szervezd meg így az egészet. Vagy megkapod a pénz felét előre, akkor meg próbálod megvágni a költségvetést, és nyilván akkor pont a marketingpénzt vágod meg, de ennek meg nincs semmi értelme, hiszen akkor kevesebben jönnek el a koncertre.

(A beszélgetésből idézett részt szerkesztett változatban közöljük. Borítókép: a Bohemian Betyars, fotó: Bődey János / Index)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!