Így forgatta fel a divat világát Kanye West jobbkeze

„Örökkamasz”

Virgil Abloh 1980-ban született az illinois-i Rockford városában, szülei első generációs bevándorlók Ghánából, édesanyja varrónőként dolgozott, édesapja pedig vezető beosztásban egy festékcégnél. Ő szerette volna, ha fia kitanul valamilyen komolyabb szakmát, így Abloh a középiskola után építőmérnöknek, majd építésznek tanult. Kamaszként egy átlagos külvárosi gyerek volt, sokat lógott plázákban, gördeszkázott, szerette a zenét a hiphoptól kezdve a Nirvanáig bezárólag, rajongott Michael Jordanért és így tovább. Saját bevallása szerint egyébként nem sokat változott 17 éves kora óta, valójában a mai napig tizenéves énjének akar imponálni. És nagyjából olyan fordulatszámon is pörög, mintha 17 éves lenne, folyamatosan a telefonján lóg, a WhatsApp az irodája. Erre mondjuk szüksége is van, mert folyamatosan úton van, és egyszerre miriádnyi projekten dolgozik. Az az elve, ha 70 százalékban kész van egy feladat, akkor jöhet is a következő projekt, és nehéz lenne felsorolni, hogy az elmúlt években kikkel, hányszor és milyen minőségben működött együtt.

„Divat”

Mielőtt tényleg elkötelezte volna magát a divat mellett, már nyakig benne volt, rajzolgatott, blogolt az utcai divatról, majd egyszer csak azon kapta magát az egyetemen, hogy az épületek helyett inkább pólókat tervez. Persze ha nincs Kanye West, akkor talán más utat járt volna be. Hogy pontosan hogyan találkoztak, arról több történet is kering. Az egyik verzió szerint Kanye egy chicagói fellépésén figyelt fel rá, mert  persze zenél is (lásd keretes írásunkat), a másik szerint West embere felfigyelt rá egy üzletben, ahova Abloh a rajzait járt kinyomtatni, és úgy döntött, érdemes lenne két ilyen hiperkreatív embert összeismertetni.

Divatipari szárnyalásuk már közösen kezdődött, 2009-ben Kanye Westtel gyakornokok lettek a  Fendinél. És lehet, hogy csak 500 dollárt kerestek, de tapasztalatnak és kapcsolatépítésnek nem volt rossz. Itt ismerkedtek például össze Michael Burke-kel, aki később a Louis Vuittonhoz került, és akinek nagy szerepe volt abban, hogy Abloh most olyan komoly szerepet töltsön be a luxuscégnél. 2012-ben debütált Kanye West első saját ruhakollekciója, ami alapvetően kreatív ügynöksége, az édesanyjáról elnevezett DONDA sikere volt, Abloh pedig ennek a kreatív vezetőjeként dolgozott. Ugyanebben az évben hozta létre a Pyrex Visiont, ami számára inkább művészeti projekt volt, nem üzleti vállalkozás. Az persze már elég nagy dolgokat jelzett előre, hogy 550 dollárért sikerült eladni az elfekvő Ralph Lauren- és Champion-készletekből származó pólókat, ingeket és nadrágokat, amelyek eredeti ára ennek a töredéke volt, és annyi volt a hozzáadott érték, hogy némi szöveget és képeket nyomtak rájuk.

A márka mindössze egy évet élt meg, és valószínűleg akkor sem lett volna hosszabb életű, ha a Pyrex üveggyártó cég nem fenyegeti azzal, hogy bepereli. A nevet természetesen nem tőlük kölcsönözte, hanem egy Pusha T dalszövegből. És hogy ekkora árréssel keljenek el a cuccok, ahhoz kellettek az ismerősök is. Ráadásul nagyon jól ment az RSVP galéria és butik, aminek ő volt az egyik alapítója, és ahol a Pyrex Vision cuccait is lehet kapni. Ez persze csak a bemelegítés volt, 2013-ban Milánóban megalapította az Off-White márkát, ami tényleg a legnagyobb kortárs divattervezők közé emelte. Abloh azért választotta a piszkosfehér szót, mert a munkássága több, egymással teljesen ellentétes világ és a műfaj keveredésére, pont mint a szürke szín, amit a fehérből és a feketéből lehet kikeverni.

Majd egy évvel azután, hogy a Nike megkérte, gondolja újra népszerű cipőmodelljeit a The Ten kollekció keretében, 2018 tavaszán kinevezték a Louis Vuitton férfirészlegének élére. Ezzel Abloh lett a harmadik afrikai származású tervező, akire egy ilyen komoly feladatot bíztak egy francia divatháznál. Őt csak Ozwald Boateng, a Givenchy férfirészlegének egykori kreatív vezetője és Olivier Rousteing, a Balmain művészeti vezetője előzte be.

Nagyon büszke vagyok rá, nincsen túl sok afrikai származású tervező, és egy olyan generáció számára nyitotta meg a kaput, akik szakítva a hagyományokkal, egészen egyedi módon ötvözik a nagy márkák darabjait az utcai viselettel. Virgil megmutatta nekik, hogy ez is egy járható út, és ez csak a kezdet 

– nyilatkozta jó barátja, Naomi Campbell.

„A kívülállók”

Hogy mekkorát fordult a világ, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Abloh és Kanye West, akinek éppen kijött közös cipőkollekciója a Louis Vuittonnal, megpróbáltak minél több divatbemutatóra bejutni 2009-ben a párizsi divathéten, de csak a show-k nagyjából felére engedték be őket, és ott is nagyon kilógtak a sorból.

Részben az a félelem motivál, hogy úgy érzem, nem tartozom oda, hogy úgy általában a generációm nem tartozik sehova. Úgy döntöttem, nem érem be azzal, hogy egyszerű fogyasztó legyek, hanem én is egyike lesznek azoknak, akik egy show végén kilépnek a közönség elé a párizsi kifutókon.

Tíz év múltán Abloh most már nyugodtan elmondhatja, hogy a küldetést sikeresen teljesítette. Közben persze a divatvilág krémje is nyitott a rap és a streetwear világa felé, tavaly februárban például Anna Wintour, a Vogue főszerkesztője már boldogan cseverészett Cardi B-vel egy másik streetwearnagyság, Alexander Wang showján.

Nem akarok azokkal az időkkel foglalkozni, amikor a divatipar lenézett, mert úgy érzem, ehhez is szükség volt ahhoz, hogy eljussunk oda, ahol most vagyunk.

Azért ő maga nyilván kevés lett volna ehhez a fordulathoz. Sokat tett az ügyért az, hogy a rap és a hiphop ma már sokkal népszerűbb, mint bármelyik más zenei műfaj. Ráadásul annak a generációnak a körében tarol, ami az előrejelzések szerint 2025-re a luxusköltések 45 százalékáért lesz felelős.

Ez az új valóság, a rapperek a legbefolyásosabb brandek, és ha szeretnéd megszólítani a fiatalokat, akkor ezt el kell fogadnod, hogy tovább tudj lépni. De vigyázz, kiszagolják, ha kamuzol, megérezik, ha ez csak a marketingről szól, és akkor annyi az egésznek

– nyilatkozta David Fischer, a Highsnobiety alapítója.

A hitelességet természetesen a szakma is számon kéri rajtuk, és ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak, őszintén kell rajonganiuk a divatért, részévé kell válniuk ennek a közösségnek is. Jó példa erre A$AP Rocky, aki 2016-ban és 2017-ben is szerepelt a Dior kampányában, de ehhez az kellett, hogy rendszeresen eljárjon divatbemutatókra, és így sikerült meggyőznie az illetékeseket, hogy van ízlése, rendelkezik a megfelelő háttértudással. 

„Transzparencia”

A bőröndökkel foglalkozó Rimowa 2018-ban felkérte, hogy készítsen egy Off-White minikollekciót a számukra. Az akkor 120 éves márka lázasan dolgozott azon, hogy megnyerje a fiatalabb közönséget, és úgy gondolták, Abloh tökéletes lesz erre a feladatra. Az áttetsző, polikarbonátból készült bőröndnek természetesen üzenete volt. „Mivel semmi nem marad rejtve, amit belepakolnak, a vásárló is részese lesz az alkotói folyamatnak” – fejtette ki Abloh, aki a Louis Vuitton és saját márkája számára is tervezett áttetsző plasztiktáskákat.

Virgil Abloh több fronton is küzd azért, hogy jobban bevonja az embereket, és a divat, illetve úgy általában a művészet ne az elitizmusról szóljon, hanem a közösségépítésről, az önmegvalósításról, a határok feszegetéséről.  A közösségi oldalak ebben nagyon sokat segítenek, mert oké, hogy remek felületet biztosítanak a brandépítéshez, de az előnyöket nem csak a márkák élvezik, a Facebook és az Instagram mindenki számára kinyitotta a világot, hiszen nem kell exkluzív meghívó, ha a telefonodon élőben követheted a bemutatókat, és azonnal el is mondhatod, mi a véleményed, széles közönség hallhatja a hangod. Amikor Abloh 2018-as nyári Off-White kollekcióját bemutatta, az Instagramon tette közzé a helyszínt és az időpontot, hogy bárki, akár az utcáról beeshessen.

Minél jobban együttműködünk, minél jobban segítjük egymást, annál csodálatosabb alkotások születnek. Fontos, hogy ápoljuk a közösséget.

Persze saját márkájának, illetve a Louis Vuittonnak az árszabása azért behatárolja, hogy kihez is jutnak el ténylegesen a kollekciói, hiszen egy egyszerűbb póló is 50 ezer forint körül van, de nem is az a célja, hogy mindenki az ő cuccaiban rohangáljon, hanem az, hogy motiválja a fiatalokat, és aki kedvet érez hozzá, elinduljon azon az úton, amit végigjárt.

Ha úgy gondolod, hogy az Off-White túl drága neked, akkor alapíts saját márkát. Ez a projekt azért jött létre, hogy inspirálja a fiatalokat.

Az Abloh-ban rejlő kettősséget egyébként az is jól példázza, hogy a Kaleidoscope magazin számára készített pár művet, ami a fogyasztói társdalom kritikájának szánt Elpusztíthatatlanok (They Live) című film szlogenjeit és esztétikáját értelmezi újra. 2017-ben Jenny Holzer művésszel együtt közösen a migráció és a globalizáció kérdésére hívta fel a figyelmet, nemrég pedig az Eviannak tervezett fenntartható vizespalackot, és a sort tovább lehetne folytatni.

„Irónia1”

Egyik legnagyobb példaképe a dadaizmus, „readymade” atyja, Marcel Duchamp. A francia festő szerint mindenki művész, minden tárgy lehet műtárgy. Abloh munkásságának is az az alapja, hogy létező tárgyakat gondol újra, és az egyik fő elve, hogy az eredeti darabokon soha nem változtat három százaléknál többet, a finomhangolás hozza lázba. Hangsúlyozza, az ő változtatásai sosem öncélúak, tiszteli a márkák történetét, azokat a védjegyeket, amiket használnak, és csak annyiban módosítja azokat, amennyi ahhoz kell, hogy kicsit közelebb hozza a fiatalokhoz vagy éppen az átlagemberekhez. És tisztában van azzal, hogy pár éve még nem nyúlhatott volna hozzá ilyen unortodox módon a nagy márkák védjegyeihez, ehhez bizony kellettek az internet önjelölt művészei.

Humora pedig nagyon jó célközönségre talál a mémekkel kommunikáló fiatalokban, akik közül egyre többen ki tudnak fizetni több ezer dollárt mondjuk egy olyan bőrcsizmáért, amin csak annyi olvasható, „for walking", utalva ezzel Nancy Sinatra túlhasznált slágerére. Apropó túlhasznált, az idézőjelek közé pakolt kifejezések természetesen Helvetica fonttal íródtak, persze csakis a száraz, szarkasztikus humor jegyében, amit ő annyira kedvel. Abloh valószínűleg akkor is jól szórakozott, amikor a Lyst szerint az Off-White egy év alatt beelőzte a Balenciágát, vagyis azt a márkát, ami 2017-ben újraértelmezte az ikeás táskákat, hogy aztán a svéd bútoróriás őt kérje fel, hogy készítsen egy önálló kollekciót számukra. (A MARKERAD 2019 novemberében fog majd megérkezni az üzletekbe. Aki pedig nem bír addig várni, Abloh egy szőnyeget is tervezett az IKEA ART EVENT 2019 limitált kollekciójához, ami áprilistól lesz kapható.)

„Irónia2”

Persze Abloh nemcsak létező tárgyakon, néha a véleményén is farag egy kicsit. „Imádom a hamisítványokat, a legjobb visszajelzés sokkal jobb, mint egy pozitív cikk a Vogue-ban. Ha mások is tudnak belőle profitálni az azt jelenti, hogy életképes a termék. Ezzel nem az én zsebemből veszik ki a pénzt, hiszen ez is egyfajta reklám” – nyilatkozta. Pár éve úgy döntött, mégis keményen fellép a hamisítókkal szemben, először a Paige Denimet perelte be, mert ugyanolyan mintát használtak, mint ő, aztán a gyerekruhákban utazó Brooklyn Lighthouse, majd a Wish hamisítói voltak soron.

Kölcsönkenyér visszajár, 2018 nyarán a Helly Hansen nyújtott be egy kérelmet, mert szerinte a csíkos dizájnt tőlük nyúlta. Legfőbb kritikusai is azt vetik a szemére, hogy túl feltűnően „inspirálódik". A napokban például a Diet Prada szúrta ki, hogy a legújabb férfikollekciójának darabjai nagyon hasonlítanak a Colrs és Gramm tervezőpáros kreációira. Ő ezt természetesen kikérte magának, szerinte bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve, és egyébként is elege van a negatív hozzáállásból. „Egyszerűbb ujjal mutogatni másokra. Ilyen oldala is van a közösségi médiának, ahelyett hogy csinálnának valamit, csak gyűlik a szenny” – fakadt ki Abloh, aki azzal is belenyúlt a darázsfészekbe, hogy új kollekciójában megemlékezett gyerekkora egyik nagy ikonjáról, Michael Jacksonról, és ennél rosszabb időzítést nehéz lett volna elképzelni.  A Louis Vuitton vissza is vonta azokat a darabokat, amiken az énekes szerepel. „Mélységesen elítélem a gyermekek ellen elkövetett erőszak minden formáját, ahogyan általában az emberi jogok elleni mindenféle vétséget” – nyilatkozta Abloh, aki egy korábbi interjújában elmondta, nem látta a Leaving Neverland című dokumentumfilmet, de úgy tűnik, most már érti, hogy miért váltott ki az emberekből ilyen heves érzelmeket utólag a januárban bemutatott kollekció.