Megértettem, hogy a fiatal Orbán Viktor tényleg halott

Tegnap óta azt hallgatom neves magyar újságíróktól, hogy ami nekem megadatott – két órán keresztül beszélgetni Orbán Viktorral –, arra ők az elmúlt tíz évben egyszer sem kaptak lehetőséget, sőt, nemhogy két órára, de még öt percre sem. Ezt nem tudtam, ennek nem mértem fel jól a jelentőségét. De ez nem normális. Ez egy normális demokráciában nem lehetséges. Ez is jól jelzi, hogy az önök országa rossz irányba halad

– mondta Bernard-Henry Lévy francia filozófus és politikai aktivista azon a sajtótájékoztatón, amelyet tegnapi, Orbán Viktorral való találkozója után tartott.

„Adtam egy interjút az Indexnek, erre Orbán Viktor írt nekem egy levelet, hogy nem is érthetne kevésbé egyet mindazzal, amit abban elmondtam, ezért meghív egy négyszemközti találkozóra. Pár napig gondolkodtam, hogy elfogadjam-e, de végül úgy döntöttem, egy feltétellel elfogadom: hogy előtte találkozom több magyar civil szervezet és centralista vagy baloldali ellenzéki párt vezetőjével, akiket oly gyakran alázott meg Orbán rezsimje, és megkérdezhetem tőle mindazt, amiket ők általam üzentek neki” – számolt be a találkozón Lévy a meghívás előzményeiről.

Bernard-Henry Lévy, aki interjúnkban valóban élesen bírálta Orbán Viktor illiberalizmusát, migránspolitikáját és Oroszországgal való viszonyát, a találkozó után azt mondta az Indexnek: részben megértette, mi történt azzal az Orbán Viktorral, akivel 30 évvel ezelőtt, a rendszerváltáskor találkozott Budapesten.

Most rákérdeztünk arra, mit jelent ez a megértés. Azt felelte: „Azt értettem meg, hogy Orbán mai, a harminc évvel ezelőttivel gyökeresen ellenkező pozíciója nem opportunizmus, nem kalkuláció eredménye, hanem ő tényleg illiberális lett. Ő tényleg hisz abban, hogy a demokrácia nem feltételezi az emberi jogok tiszteletét és a liberalizmust. Megértettem, hogy bizonyos értelemben tényleg egy relatíve új utat képvisel a politikai paradigmák között: az illiberális demokrácia nemcsak egy kampányszöveg, hanem olyasvalami, amiben tényleg hisz. És tényleg hisz a demokrácia redukálhatóságában is, amelyben a politika pusztán csak megteremti a lehetőséget a választások megtartására. 

Ez lepett meg a legjobban: hogy Orbán tényleg populistává vált. Hogy az a fiatalember, aki tetőtől talpig antifasiszta volt, aki hitt az emberi jogokban, az már egyáltalán nem létezik. A fiatal Orbán Viktor már halott. Ezt értettem meg tegnap.

Bernard-Henry Lévy a sajtótájékoztató alatt végig kemény szavakat használt Orbán Viktorral kapcsolatban; beszámolt például arról, hogy az elmúlt napokban találkozott olyan nagyszerű magyarokkal, akik az európai értékek legjobbjait képviselik, köztük Iványi Gábor lelkésszel, „aki igazi szent emberként foglalkozik hajléktalanokkal és menekültekkel is”, és találkozott olyanokkal, akik szakítani akarnak Goethe, Dante, Havel vagy a beszélgetésen is részt vevő Konrád György örökségével, és „Európa legrosszabbját képviselik: köztük az önök miniszterelnökével, aki megtestesíti az anti-európai európait”.

Az Orbánnal szervezett, tegnapi, a Karmelita kolostorban tartott beszélgetést így írta le: „Több mint két órát beszélgettünk; ő többet, mint én, de meghallgatott engem is. A véleménye ettől nem változott meg semmiről, pedig szerettem volna, ha így lesz. Egy-két témában az volt a benyomásom, hogy talán, de tényleg csak talán kényelmetlenül érintette, amit mondtam, de nem mernék azzal büszkélkedni, hogy ez tényleg így volt.”

Lévy az Indexnek adott interjújában korábban azt mondta, nem érti, hogy lehet, hogy Orbán egyike volt azoknak, akik kihúzták Magyarországot a KGB markából, erre most „kiárusítja az országot az FSZB-nek”. Erről most azt mondta: minden igaznak bizonyult, amit korábban erről gondolt. „Harminc éve Orbán még elszánt ellensége volt a diktatúrának, vagy legalábbis annak tűnt, és arról beszélt, micsoda veszélyt jelent a magyarok szellemi egészségére a KGB szorítása. És most pont olyan lelkesen veti az országot a KGB mai megfelelője, az FSZB bakancsa alá, amilyen lelkesen annak idején erről beszélt. De hiszem, hogy mindig a népé az utolsó szó, és végül a magyarok álma is valóra válik a szabadságról.”

Arra az újságírói kérdésre, adott-e magyarázatot Orbán arra, miért közeledik az ország Putyinhoz, azt felelte: „Adott magyarázatot, de annak nem volt semmi értelme. Fő okként azt nevezte meg, hogy Magyarország kicsi és törékeny ország, közel Oroszországhoz. Ez igaz, de épp ezért nem áll meg a magyarázat: mivel Magyarország ennyire fenyegetett ország, és csak Ukrajna választja el Oroszországtól, a lehető legszorosabb kötődésre van szüksége az Európai Unióhoz és általában a nyugathoz, mert hosszú távon csak ez adhat védelmet az orosz fenyegetéssel szemben.”

Lévy felhozta Orbánnak a „gusztustalan és antiszemita kampányt” is Soros és Juncker ellen, mert az szerinte – épp a fenti okból – szinte az öngyilkossággal ér fel, de ezzel sem sikerült hatnia a miniszterelnökre. „Épp most jövök Ukrajnából, még a fülemben visszhangzanak a szabadságharcosok suttogásai és sikolyai: Tudjuk, Oroszország mire képes. Ebben a helyzetben ezek az EU-ellenes plakátok olyanok, mint lábon lőni magunkat.”

Lévyt az Index a magyarországi korrupcióról is kérdezte, amire csak annyit felelt: tisztában van vele, hogy Magyarország az EU egyik legkorruptabb állama, de nem a téma szakértője, így ő is csak annyit tud, amennyit az újságokban olvas.

A beszélgetésen felmerült az is, hogy legalább néhány kérdésben egyetértettek-e Orbánnal, hiszen a radikális iszlámmal szemben Lévy is sokszor felszólalt. De a válasz erre is nemleges volt. „Kétféleképpen lehet szembeszállni a radikális iszlámmal, és ebben sem értünk egyet Orbán Viktorral. Én azt gondolom, ha a radikális iszlám ellen akarunk küzdeni, akkor ki kell nyújtanunk a karunkat a demokratikus muszlimok felé, és pontosan ugyanúgy kell viselkednünk velük szemben, ahogyan 1989 előtt viszonyultunk mindazokhoz, akik a vasfüggöny mögül menekültek Nyugat-Európába, mert ők is ugyanúgy a saját országuk rezsimjének ellenállói voltak, mint most a demokratikus muszlimok. 

Orbán viszont egyként kezel minden muszlimot, és ennél nagyobb szolgálatot nem is lehetne tenni a radikális iszlamizmusnak.

Bernard-Henry Lévy azért jött Magyarországra, mert jelenleg egy maga által írt, rendezett és eljátszott színházi előadással járja Európa városait, nem titkoltan azért, hogy megpróbálja meggyőzni az európai polgárokat, szavazzanak mindenütt az illiberalizmus ellen. „Kampányt folytatok, de nem valaki érdekében: ennek a kampánynak, amelybe beleteszem a testemet és lelkemet is, miközben végigjárom egész Európát, én vagyok az egyetlen szereplője. Nem vagyok politikus, nem meggyőzni akarom az embereket, hanem állításokat tenni. Úgy emlékszem, mintha ma lett volna, hogy mit mondtak a magyarok nekem a rendszerváltáskor, amikor François Mitterrand megbízásából a felszabadult országokat jártam végig. Azt mondták: mi nem koldulunk egy helyet magunknak Európában, hanem vissza akarunk végre térni a szülőföldünkre, mert mi Európához tartozunk. És ez az ország ma az illiberalizmus központja. Ez mélyen felháborít.”

Lévy előadása, a Looking for Europe – Keressük Európát budapesti bemutatója április 10-én lesz a Belvárosi Színházban. Miután a sajtótájékoztató egy résztvevője azt mondta neki, ne gondolja, hogy Budapest egész Magyarországot képviseli, hiszen több millió, a fővároson kívül élő magyarnak nincs is hozzáférése a nem kormánypárti médiához, közölte:

Szívesen eljátszanám az előadást Orbán Viktor szülővárosában, abban a megalomán stadionjában. Jó móka lenne.

Borítókép: Bernard-Henry Lévy (j) és Konrád György. Fotó: Huszti István / Index