Ervin
12 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Milyen bécsi kiállításokat nézzen meg, ha már túl van a Rothkón?

1542957251666
2019.04.13. 20:05

Az idei tavasz nagy művészeti dobása Bécsben egyértelműen a Rothko-kiállítás a Kunsthistorisches Museumban: az absztrakt, sötét, még a monitoron is fullasztó festményeket mi is megnéztük, itt írtunk róla bővebben. A Rothko-tárlat június 30-ig látogatható, de ha valaki úgy döntene, hogy a következő hetekben elindulna az osztrák főváros felé, akkor itt van még pár kiállítás, hogy egy teljes napi programmá bővüljön a bécsi kiruccanás.

VIENNA 1900

Márciustól kezdve a Leopold Museum állandó kiállítása lett a Vienna 1900, ami három emeleten és 1500 négyzetméteren mutatja be, hogyan csúszott át a bécsi modernizmus a szecesszióba, és onnan aztán tovább az expresszionizmusba, olyan alapnevek műveivel, mint Klimt, Schiele és majd nemsokára Kokoschka is, csak az ő képeit most még egy másik tárlaton használja a múzeum. A Vienna 1900 óriási, kimerítő tárlat, ami a teljes kép jegyében nemcsak a képzőművészet, hanem az iparművészet és mindenféle más társművészet fejlődését is bemutatja.



A legnagyobb erőssége, hogy tényleg átfogó és minden részletre kiterjedő, hiszen nem kizárólag festményeket és grafikákat lehet nézegetni, hanem ruhákat, bútorokat, személyes tárgyakat is (több képeslapot találtunk, amelyeket Schiele Győrből írt szüleinek), lehet zenét hallgatni, hosszú értekezéseket olvasni, megismerjük a korszak kezdeteit (Klimt földhözragadtabb alkotásaival kezdődik a tárlat), és azt is, hogy mindez hova érkezett meg - a kiállítás utolsó állomásán az antiszemitizmus miatt emigrálók névsorát láthatjuk egy videóinstalláción.

A Leopold Museum gyűjteményéből és magángyűjtők kollekcióiból összeállított tárlat olyan hatalmas, hogy a szecesszió rajongói simán el tudnak itt időzni egy fél napot. Én egyébként egyáltalán nem vagyok az, de így is órákat voltam benn, mert ha Schiele ezerszer látott képeit és skicceit már unjuk, akkor is el lehet szórakozni az osztrák századforduló kevésbé ismert művészeinek munkáján. Vagy ha nem érdekelnek különösebben a freudi alapokon nyugvó képalkotások, akkor bőségesen nézegethetjük a korszak bútorait, virágtartóit, arcait, könyveit és ruháit.

Leopold Museum, Museumsplatz 1. https://www.leopoldmuseum.org/en Nyitva minden nap 10-től 18-ig, kivéve csütörtökön, akkor 21 óráig tart nyitva, és kivéve kedden, mert akkor zárva. Állandó kiállítás.

KOLOMAN MOSER

A helyi iparművészeti múzeumban (MAK) rendezett kiállítás pont azoknak való, akiket szintén érdekel a bécsi századforduló, de nem akarnak több szobányi Klimt-fényezésen átverekedni, hogy egy gyönyörű fekete-fehér mintát lássanak egy kredencen. Koloman Moser a korszak egyik, ha talán nem a legnagyobb formatervezője és grafikusa volt, aki a Bécsi Műhely nevű kollektíva egyik alapítójaként abban hitt, hogy a művészetnek mindenhol ott kell lennie. És mindenhova oda is rakta, prospektusokra, plakátokra, virágtartókra, sőt, még az akkoriban használatos osztrák-magyar pénznem, a korona bankjegyeit is ő tervezte.

1542957250124
Fotó: Aslan Kudrnofsky / MAK



És a MAK szintén óriási tárlatán simán lehet olyan érzése a látogatónak, hogy minden, amit erről a korszakról gondol vagy a fejében elképzel, az (Klimt és Mucha mellett) egészen biztosan Moser fejéből pattant ki. Ráadásul időrendi sorrendben nézhetjük végig az életművét, ami gyakorlatilag teljesen párhuzamos a korszak művészeti fejlődésével: levált a naturalizmusról, inspirálta a japán képzőművészet, Otto Wagner vezetése alatt belevágott a formatervezésbe, megalapította a Bécsi Műhelyt, tökélyre fejlesztette a Gesamtkunstwerk fogalmát (azaz hogy egy adott műalkotásban több művészeti ág is egybefűződhet), hogy aztán élete hátralevő részében visszatérjen a letisztultabb festészethez. Ez tényleg az a kiállítás, ami után nehéz elfelejteni Koloman Moser nevét.

MAK, Stubenring 5. https://www.mak.at/. Nyitva minden nap 10-től 18-ig, kivéve kedden, mert akkor este 22 óráig tart nyitva, és kivéve hétfőn, mert akkor zárva. Még április 22-ig tart.

CHINESE WHISPERS

A “kínai kortárs művészet” szóösszetétel úgy hangzik, mintha egy XIII. kerületi társasági eseményhez készült bingón vagy legalább a Cards Against Humanity egyik kártyáján szerepelne válaszként, de a Chinese Whispers egyértelműen a tavasz kevésbé ismert nagy durranása Bécsben: több hodálynyi nyomasztó, elgondolkodtató, vicces, nevetséges, vagy szörnyű műtárgy, amihez hasonlókat a nyugat-európai művészvilágban keveset találni. A gyűjtemény nagyrésze Uli Sigg egykori svájci diplomatától és üzletembertől származik, aki a hetvenes évektől kezdett el kínai művészettel foglalkozni, úgyhogy hála neki, Bécsbe átruccanva több Aj Vej-vej-alkotás is ott van a szemünk előtt. Sőt, ott van maga Vej-vej is az elhíresült installáción, amin az öltönyös hasonmása a padlón fekszik.

1535539628208
Fotó: He Xiangyu / Photo Studio

Nehéz is pár mondatban összefoglalni a Chinese Whisperst, mert a félhomályban, tényleg hangárméretű terekben prezentált műalkotások mennyisége zavarbaejtő, úgyhogy csak minden rendszer nélkül szemezgetek:

  • Samson Young egy külön dobozba tett videóinstallációja hátborzongató, egyszerűen csak megkérték a hongkongi szakszervezeti énekkart, hogy énekeljék el a We Are The World-öt - de úgy, hogy egy hang se legyen hangosabb benne a suttogásnál. Szóval percekig ázsiai akcentussal, néha hörgésre emlékeztető suttogó énekhangon végighallgathatjuk a világ egyik legálszentebb popslágerét.
  • A már említett Vej-vej-holttestet Ho Hszieng-jü készítette a világhírű kínai művészről, a mű címe pedig Marat halála, Jacques-Louis David klasszikus festményére utalva. De ha a címet nem is tudjuk, a hátteret nem is ismerjük, maga a mű hátborzongató, ugyanis nincsen elválasztva semmilyen formában az egész kiállítástól, nincs elkerítve, leírás sincs a lábánál, egyszerűen belépünk egy térbe, ahol festmények között egy figura mozdulatlanul fekszik.
  • Vej-vej személye és munkássága többször is visszatér, a Sigg-kollekció megrendelésére készült, földre szakadt óriáscsillárja (angol címe: Descending Light with A Missing Circle, azaz Leereszkedett fény egy hiányzó körrel) megtestesíti az ország bizonyos köreinek dekadenciáját és korruptságát.
  • És szintén egy installáció: Miao Jing egy komplett bódét rakott össze mindenféle stockfotókból, béna hamisítványokból, kamu Brad Pittes parfümreklámból. Az egész neve Le Rêve Chinoise (A kínai álom), ami egyébként Hszi Csin-ping elnök kedvenc szlogenje, amikor az ország gazdasági fellendüléséről beszél.


Ez tényleg csak a Chinese Whispers töredéke, még nem is esett szó arról a szőttesről, amit egy pártlap teljes éves megjelenéséből készítettek, és amiben minden nap megjelent egy fotó Hszi Csin-pingről, egyetlen nap kihagyás nélkül. Nem volt szó a megcsonkított, satukkal összetartott bonszaifáról. A többszáz, csonkig égetett gyertyáról, amelyek megolvadt viasza régi tekercseket fed be. És arról a szintén idegtépő videómunkáról, amiben egy évtizedekkel ezelőtti tévébemondó a “víz”-szó különböző fajtáit sorolja fel egy tévéműsorban, bezengetve a MAK egész kiállítóterét.

MAK, lásd feljebb. Még május 26-ig tart.

FOTO WIEN

A bécsi fotóhónapot évekig Eyes On néven tartották, de egy év kihagyás után idén egy új csapat vette át a szervezést, a nevet pedig a könnyebben érthető Foto Wienre változtatták, illetve találtak egy minden szempontból pompás fesztiválközpontot maguknak: a bécsi fotóhónap főhadiszállása ugyanis a Postsparkasse épülete, amit Otto Wagner tervezett az 1900-as évek elején. A leginkább szecessziós erődre emlékeztető monstrum két emeletét is igénybe vették, és a fotóhónap remek alkalom volt arra, hogy ingyen bejussunk az épületbe.

ESEL3565.original
Fotó: eSeL / FOTO WIEN 2019

És erre jött még rá az a minimum 10 tárlat, amit az épület különböző pontjain elhelyeztek, a pincétől az előtér oszlopaiig: az alagsorban egy bécsi művészeti iskola tanítványai raktak össze egy olyan kiállítást, ami a legsúlyosabb pillanataiban A négyzet című svéd filmre emlékeztetett, a legjobbakban pedig egy egészen szellemes válogatásra egy csomó tehetséges fiataltól (a tárlaton szerepel Szalai Dániel fotós is, akivel itt készítettünk nagyképet). És ez csak egy az öt földalatti tárlatból, volt itt még komplett kiállítás a transzhumanizmusról és az emberi testről (Bodyfiction), meg a Youtube-on található, különféle jövőképeket vizionáló videókból összevágott dokumentumfilm (The Illegal Film) is, ami nem egészen fotó, de jó ürügy volt rá, hogy bevackoljuk magunkat a Postsparkasse egyik irodájába.

Sajnálatos módon a Foto Wien csak április 6-ig kapta meg a helyi postabank épületét, habár a fesztivál maga április 20-ig tart. Úgyhogy érdemes átböngészni a rendezvény honlapját, és megnézni, hogy hol, mikor, merre, milyen kiállítás nyílik meg a rendezvény végéig. Rengeteg az egy-egy galériában csak pár napig látható popup-kiállítás, de vannak olyanok, amik a fesztivált is túl fogják élni. Ilyen például az Über Leben am Land című kiállítás a bécsi Kunst Hausban, ahol nemzetközi művészek fotói, videói és installációi láthatók, mind-mind a vidék témakörében.*

(*Az őszinteség jegyében: az egyik művész a feleségem, Szombat Éva.)

https://www.fotowien.at/de/ Még április 20-ig tart.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!