Márk
12 °C
26 °C

Tényleg megöli most az unió a szabad internetet?

shutterstock 188810666
2019.04.17. 07:01 Módosítva: 2019.04.19. 14:04
Az új uniós szabályozás a kritikusai szerint elveszi az internet szabadságát, az EU vezetői viszont azt állítják, hozzáigazították az elavult jogi kereteket a digitális korszakhoz, és mostantól a netezők és a tartalom-előállítók helyzete egyaránt sokkal jobb lesz. Megnéztük, kell-e tartani a hírhedt 13-as cikkelytől.

2001 óta nem hozott az Európai Unió új szerzői jogi irányelveket, most azonban életbe lépett az a javaslat, amit márciusban az Európai Parlament, április 15-én pedig az Európai Unió Tanácsa fogadott el, és alapjaiban változtathatja meg, hogyan internetezünk. A nagyobb techcégek, mint a Google, a Twitch vagy akár a Wikipédia, azért háborognak, mert az új irányelv szerintük gyakorlatilag kinyírja a szabad internethasználatot, másik oldalról a nagyobb kiadók és stúdiók verik az asztalt, hogy ideje a dollármilliárdossá váló platformoknak sokkal többet visszacsurgatni azoknak, akiknek a szellemi termékéből komoly bevételekhez jutnak. És mi lesz a felhasználóval, aki egyszerűen csak minél több, szabadon felhasználható, mémesíthető, letölthető, feltölthető tartalmat akar, minél kevesebb korlátozással?

Segítünk kicsit eligazodni az internetünk jövőjét befolyásoló, Directive on Copyright in the Digital Single Market (magyarul egységes digitális piac szerzői jogáról szóló irányelv) nevű javaslaton, bár ez egyáltalán nem lesz könnyű.

Mi ez az egész?

Az irányelv többek között tartalmazta, hogy a jövőben a nagy közösségi médiafelületeknek, mint a Facebook vagy Youtube előre kell szűrniük a platformjaikra feltöltött tartalmakat. Ez a sokat emlegetett, és az eredeti javaslatban 13-as számot viselő cikkely, amit nyugaton a csak „mémgyilkosnak” hívnak. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha mi feltöltjük a Trónok harca első részét valahova, akkor nem az HBO-nak kell utána jelentenie az érintett cégeknek, hogy illegálisan feltöltötték a tulajdonukat, hanem a cégeknek már előre, maguktól kell érzékelni, hogy nem oda való kontentet töltött fel egy felhasználójuk. 

Az eredeti javaslat 11-es cikkelye pedig arra kötelezi a nagy techcégeket, hogy az online publikációknak minden linkelésért, előnézetért, megjelenésért jogdíjat fizessenek. Magyarul a Google Hírek funkció csak úgy működhetne, ha az ott szereplő újságok pénzt kapnak azért, hogy a Google közöl egy rövid részletet a cikkükből, és át is linkel is az adott oldalra.

Kisebb variálások után az elfogadott irányelvben a 13-as cikkely 17-esként szerepel, a 11-es pedig 15-ösként. (A jogi szöveg 2019 márciusára összeállt, végleges változata itt olvasható.)

Érthető módon a javaslat miatt a techipar azonnal támadásba lendült, és sok szempontból nem is alaptalanul. A technológiai fejlődés egyelőre nem tart ott, hogy algoritmusokkal ki lehessen szűrni minden egyes illegális tartalmat, amit a Facebookra, Twitterre vagy Youtube-ra töltenek fel. Utóbbinak már van egy úgynevezett Content ID nevű rendszere, amellyel egyre több jogvédett zenét vagy videót tudnak megtalálni, de

egész egyszerűen egy cég sem tart ott, hogy például egy jogvédett fotóról meg tudja mondani egy algoritmus, hogy azt ellopták valakitől, vagy csak egy paródia kategóriájába eső mémről van szó.

Az új rendszer nemcsak fejlesztés szempontjából kerülne sokkal több pénzébe a cégeknek, hanem csökkenne a felhasználói tartalmak száma is, nem véletlenül lendült azonnal ellenkampányba a Google, miszerint ez a szabad internet halálát jelenti. Közben viszont arról a Google mélyen hallgat, hogy a világ egyik leglátogatottabb oldalaként olyan nevetséges mértékű jogdíjat fizet a felületén található tartalmak után, hogy okkal lett elege abból a szórakoztatóipar dinoszauruszainak, hogy a hozzájuk tartozó tartalmakból mindenki csak egyre gazdagabb lesz, kivéve őket magukat.

Csak átment az uniós bürokrácián

Az új szerzői jogi irányelv megalkotása kezdettől fogva szerepelt Jean-Claude Juncker bizottsági elnökének programjában. Már 2015-ben elkezdtek dolgozni a javaslaton, amelytől évente 415 milliárd eurós plusz bevételt remélnek. A szerzői jogi reformot a bizottság 2016 szeptemberében terjesztette be az egységes digitális piac stratégia keretében.

A javaslat elfogadása hosszadalmas folyamat volt, az Európai Parlament végül idén március 26-án szavazott róla, 348 képviselő támogatta, 274 pedig ellenezte. Az irányelv elfogadása előtt azonban még az Európai Tanácsnak is el kellett fogadnia a dokumentumot. A nagykövetek elfogadásra javasolták a direktívát a minisztereknek, de öt ország (Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Olaszország és Finnország) egy viszonylag friss közleményben ellenezte az egész elképzelést. Végül a tanácsban 19:6 arányban ment át a javaslat, a mezőgazdasági szakminiszterek dönthettek róla vita nélkül április 15-én, a fent említett öt ország mellett a svédek is nemmel szavaztak, de ez az eredményt nem befolyásolja, mivel egyszerű többség elég volt az elfogadásához. Jean-Claude Juncker számára elég nagy siker, hogy végül sikerült átnyomnia az unió teljes rendszerén a módosítást, amit közleményében „a puzzle utolsó hiányzó darabkájának” nevezett. A tagországoknak mostantól két évük van, hogy átültessék a nemzeti jogrendjükbe az irányelvet.

Miért szívatják a techcégeket?

Az EU létrehozott egy külön oldalt a 13-as – bocs, most már 17-es – cikkely magyarázatára, ebben elég egyszerűen összefoglalják, hogy miért volt szükség a javaslat elfogadására.

  1. Az óriás techcégek a szerzői jogi rendszer elavultsága miatt gyakorlatilag úgy kezelik és értelmezik a szerzői jogi rendszert, ahogy csak akarják.
  2. Az interneten található kulturális tartalmak után járó hirdetői pénzek (értsd reklámok, bannerek, stb.) két céghez futnak be: A Youtube-ot és a Google-t is tulajdonló Alphabethez, illetve a Facebookhoz. 2017-ben a digitális hirdetések 59 százaléka ezt a két céget gyarapította. Mindezt úgy, hogy ebben az évben a Google több büntetést fizetett, mint adót.
  3. Nem egyértelmű, hogy a Youtube milyen rendszer alapján tilt le különböző tartalmakat, az EU szeretné átláthatóvá tenni a cég a működésének ezt a részét.
  4. Eddig a techcégeknek nem kellett megállapodniuk a tartalomgyártókkal, hogy használhassák a jogvédett tartalmaikat, azonban ennek most vége lesz.

Teljesen egyértelmű, hogy az új direktíva megálljt próbál parancsolni annak az egyre súlyosabb helyzetnek, hogy a Google és a Facebook szép lassan felzabálja az internetet, kisajátítja a hirdetőpiacot, és akkora vízfejet növesztenek, hogy egy idő után már akkor sem lehet megkerülni a két céget, ha nagyon szeretnénk.

A másik komoly problémája a javaslatot támogató szervezeteknek, jogvédőknek vagy kiadóknak, hogy a Youtube egész egyszerűen túl kevés pénzt fizet a jogdíjakért. A zeneipart képviselő világszervezet, az IFPI számításai szerint felhasználónként

A YOUTUBE egy dollárt fizet szerzői jogdíjként, miközben a jóval kevesebb felhasználóval bíró Spotify ezzel szemben húsz dollárt.

A Youtube szokott ezzel kapcsolatban úgy védekezni, hogy márpedig rengeteg pénzt fizetnek a kiadóknak, ami nyilván igaz, hiszen mind a másfél milliárd felhasználó után egy-egy dollárt fizetni már önmagában sem kicsi összeg, de egy felhasználóra lebontva ez mégis csak nevetségesen alacsony.

A Youtube és a Google ezt azért teheti meg, mert az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv szerint nem minősülnek tartalomszolgáltatónak, hanem csak szimplán tárhelynek, mint a Google Drive vagy Dropbox. Ezért nem vállal felelősséget a felületére feltöltött tartalmakért, ahogy a szerzői jogi visszaélések miatt sem vonható felelősségre, ha azt a felhasználók követték el. A gond csak az, hogy ma már a Youtube az internet első számú videós felülete, ahová már rég nemcsak a nyaralós videóikat töltik fel az emberek, hanem a videóklipjeiket, kisfilmjeiket, komplett zenegyűjteményüket, sőt a fizetős Youtube Reden a Google már saját gyártmányú produkciókat is kínál, ahogy már egy ideje pénzért különböző filmeket is nézhetünk rajta.

Mit jelent majd ez a gyakorlatban?

A kreatív iparágak közül a fotográfia és a zene sínylette meg legjobban az internet adta szabadságot, ha kizárólag a bevételi részt nézzük. A fizikai lemezeladások marginalizálódtak, a kiadók bevétele folyamatosan esik, és az egész iparág arra panaszkodik, hogy még mindig csak nevetséges pénzeket kapnak a streamingből ahhoz képest, milyen volt az iparág helyzete az internet előtt. A fotósok helyzete még ennél is elkeserítőbb, ha egy kép felkerül a netre, azt már sehogy sem tudja a készítője leszedetni, pláne pénzt kérni érte. Ezért nem csoda, hogy a 13-as cikkely mögé olyanok álltak be, mint a maradék pár zenei nagykiadó (Warner, Universal, Sony) és több tucat európai szerzői jogkezelő-szervezet és  tévécsatorna (Canal+, Sky, stb.) is. Gyakori kritika, hogy az egész csak arról szól, hogy a korábban sokkal nagyobb piaci részesedéssel rendelkező, de kihalófélben lévő cégek próbálnak meg csak utolsó utáni szalmaszálként kapaszkodni még egy kis pénzbe, de ezt az állítást némileg árnyalja, hogy több tucat független kiadókat, zenészeket és előadókat tömörítő szervezet is az ügy mögé állt.

Az még mindig nagy kérdés, hogy pontosan mi történik az irányelv nemzeti jogrendekre történő átültetése során, de pár dolgot már biztosan lehet állítani:

  • Ha a Youtube vagy a Facebook eltávolít mondjuk egy paródiavideót, akkor kötelességük lesz lehetőséget adni a felülbírálásra. Tehát ha azt állítjuk, hogy a Youtube jogtalanul távolította el a videónkat, akkor kell lennie arra lehetőségnek, hogy a döntésüket utólag felülbírálhassák.
  • Egyáltalán nem kötelező a közösségi felületeknek előszűrőket és algoritmusokat fejleszteniük, amelyekkel véletlenszerűen is blokkolni tudják a feltöltött anyagokat, de valamilyen módon kötelező lesz érzékelniük, ha jogvédett tartalmat töltenek fel, és utána kapcsolatba lépni a jogkezelőkkel, jogtulajdonosokkal. Elméletben azt is el lehet képzelni, hogy ezrével kezdik el felvenni az embereket a nagy techcégekhez, hogy manuálisan szűrjék a jogvédett tartalmakat, de a gyakorlatban ez kizártnak tekinthető. A Youtube-ra percenként (!!!!) 300 órányi tartalmat töltenek fel, ezeknek az előszűrésére egy kisebb ország lakossága sem biztos, hogy elég lenne.
  • Az új szerzői jogi irányelvet nem tartatják be három évnél fiatalabb, fejlődő startupokkal.
  • Az EU-s honlap kifejezetten felhívja arra a figyelmet, hogy nem sérül a szólás szabadsága, és nyugodtan lehet majd mémeket is posztolni, azonban a saját javaslatuk magyarázása annyira nem konkrét, annyira tágan fogalmaz, hogy okkal tartanak sokan attól, hogy az államok saját értelmezése miatt ezeknek a bevezetése katasztrofális helyzetet eredményez.

Miért pánikol annyira mindenki?

Az egész a Google-t érinti különösen komolyan, ezért nem véletlen, hogy a cég 36 millió dollárt költött arra különböző lobbiszervezeteknél, hogy megtorpedózza a javaslatot, illetve #SaveYourInternet néven kampányt is indított, amelynek részeként ismert influenszerek is szót emeltek a saját felületeiken (a Youtube-csatornájukon például), hogy a 13-as cikkely tönkre teszi majd az internetet. A Google kampánya szerint:

  • A felhasználók kevesebb tartalomhoz jutnak majd hozzá.
  • A szigorítások miatt még több tartalmat törölhetnek.
  • A gazdagabb techcégeken kívül senki sem fogja tudni tartani a tempót a feltöltött tartalmakkal, és hosszú távon ez a tényleges szabadpiac megszűnéséhez vezethet.
  • Hiába kötik ki külön, hogy nem elvárás az előszűrés, a cégek semmi máshoz nem tudnak majd nyúlni.

Egy egyszerű példával élve,

ha valaki mondjuk feltölti a legújabb szuperhősfilmet a Youtube-ra, azért nemcsak a felhasználó ellen indíthatnak büntetőjogi eljárást, hanem a Youtube ellen is.

Magyarul, ha nem kap engedélyt a Youtube egy bizonyos tartalom közlésére, akkor mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy ne is kerüljön fel a platformra.

A kiadók és jogkezelők célja egyértelműen az, hogy sokkal több pénzt facsarjanak ki az amerikai techcégekből azzal, hogy előre fizetnek mindenért, ami esetleg jogvédett tartalomként felkerülhet a Youtube-ra. Vagyis mondjuk a Youtube megegyezik a Disney-vel, hogy évente X millió dollárt fizet nekik, cserébe bárki feltölthet részleteket, vagy akár teljes filmeket a katalógusokból.

A techcégektől a felhasználókon át a jogvédőkig rengetegen attól tartanak, hogy a szigorúbb szabályozás miatt még durvább szűrési és ellenőrzési rendszert vezetnek be a különböző felületeken. Ráadásul az sem teljesen tiszta, hogy egyáltalán mi számít pontosan jogvédettnek abban a korszakban, amikor az emberek mémekkel, videókkal és képekkel is kommunikálnak írott szöveg mellett. Csak pár példa a Wired magyarázóvideójából:

  • 10 másodperces úgynevezett lip sync (tátogós) videó egy Taylor Swift-dalra: jogvédett.
  • Egy gif, ahogy valaki gólt rúg valamelyik bajnokságban: jogvédett.
  • A népszerű distracted boyfriend mém: jogvédett.

Azonban – mint ahogy azt korábban is írtuk – a 13-as cikkely külön kitér arra, hogy például kritikákra vagy paródiákra nem vonatkozik az új javaslat, tehát nyugodtan posztolhatunk majd mémeket továbbra is. Az már más kérdés, hogy tudja majd a Facebook vagy a Google érzékelni azt egy előszűrővel vagy algoritmussal, hogy egy adott kép nem egy fotográfus tulajdona, hanem csak egy paródia céljául szolgáló mém, vagy azt, hogy egy rész az új Batman-filmből csak elemzővideó, nem pedig szimpla újrafeltöltés.

Erről elég csak megkérdezni a legnépszerűbb youtubereket, akik évek óta szenvednek a platform tartalomszűrő mechanizmusával, a Content ID-val. Profi gamerek, kritikusok, vloggerek nagyon régóta panaszkodnak arra, hogy a Youtube algoritmusa a cégeknek kedvez a felhasználókkal szemben még akkor is, ha utólag kiderül, az érintett vállalkozásoknak nem volt igazuk.

Ez a gyakorlatban úgy működik, hogy a youtuber feltölt egy videójáték-kritikát, amelyhez az adott játékból használ fel saját felvételeket. Rengetegszer előfordult már, hogy egy játékot a kritikusok a Youtube-on lehúztak a sárga földig, akkor a játékot kiadó stúdió jogvédett tartalom megsértése miatt jelentette az adott videót, a Youtube pedig automatikusan blokkolta azt, illetve megszüntette a monetizációját, ameddig kivizsgálják, hogy az adott stúdió jogosan panaszkodik-e.

A probléma ezzel az, hogy

  • a Youtube ma már több százezer tartalom-előállító elsődleges munkahelye, akik többek között azzal keresnek pénzt, hogy rengetegen megnézik a videójukat.
  • Azonban ha a Youtube átmenetileg blokkolja a videójukat, az nem tud elég gyorsan elterjedni a feltöltés után, így kevesebb nézőt és kevesebb pénzt hoz.
  • Ráadásul abban az időszakban, ameddig kivizsgálja a Youtube a problémát, a tartalomelőállító egy forintot nem kap, hiszen átmenetileg akadályozzák a monetizációs lehetőségeket.

És a végén hiába állapítja meg a Youtube, hogy egy adott stúdió ok nélkül jelentette a videót, utána hiába teszik újra elérhetővé, napokkal a feltöltés után már nem lesz annyira virális, nem fogják annyian megnézni, és anyagi kárt szenved vele a youtuber. 

Magyarul a stúdiók és kiadók évek óta a kritikai vagy nekik nem tetsző hangok elnyomására is használják teljesen etikátlanul a Youtube Content ID rendszerét. mivel ezt a rendszer nem emberek kezelik elsősorban, hanem egy algoritmus, amely előbb tilt, és csak utána gondolkodik, a felhasználók alapvetően hátrányból indulnak a szerzői jogi kérdésekben.

*

Itthon az Artisjus állt be a javaslat mögé

Mivel egy komplex jogi javaslatról van szó, megkerestük az Artisjust is, hogy segítsenek kicsit eligazodni a 13-as cikkellyel kapcsolatos kérdésekben. A magyar szerzői jogvédő iroda részéről Tóth Péter Benjámin üzleti transzformációs igazgató válaszolt.

Hogyan érinti a szerzői jogdíjat beszedését és visszaosztását a most elfogadott javaslat?

Az irányelv elfogadása egyelőre nem érinti közvetlenül sem a jogdíjak beszedését, sem azok felosztását: majd amikor a magyar országgyűlés átülteti az irányelvet a hazai törvénykezésbe, amire 2021-ig van lehetőség. Az irányelv elfogadásával kimondásra került, hogy a Youtube-hoz hasonló online platformok nem passzív tartalomtárhelyek, hanem aktívan részt vesznek a hozzáférés folyamatában. Tehát azonos helyzetből kell tárgyalniuk, mint mondjuk egy rádiónak, egy koncertszervezőnek vagy egy előfizetős streamingszolgáltatónak (pl. Spotify), és szerződést kell kötniük a náluk közzétett művek jogtulajdonosaival. Az irányelv annak a lehetőségét teremti meg, hogy a jogtulajdonosok a korábbinál jóval kedvezőbb helyzetből tárgyalhatnak, és így kedvezőbb jogdíjakat is alkudhatnak ki.

Miért pont a zeneműkiadók és jogdíjkezelők támogatták legjobban a javaslatot?

A jogtulajdonosokat (például a zenék, filmek szerzőit vagy a szerzők örököseit) érintette a megfelelő szabályozás hiánya igazán hátrányosan. Így aztán az őket képviselő szervezetek számára volt a leginkább fontos, hogy az új irányelvet elfogadják. A nagy online platformok jelentős hasznot húznak a kreatív tartalom online jelenlétéből úgy, hogy közben vagy egyáltalán nem fizetik meg vagy alulfizetik a tartalom előállítóit, a szerzői jogi jogosultakat.

Egy friss felmérésünk szerint a zenészeknek a Youtube a közönség elérésének egyik legfontosabb eszközévé vált – de a bevételekben alig érezhető a szerepe, más forrásokból kell pótolniuk a jövedelmet, például rádiós-tévés jogdíjakból. De a rádió és tévé helyét egyre inkább átveszik az online platformok, ezért egyre sürgetőbb, hogy az alkotóknak is fenntartható üzleti modell alakuljon ki.

Milyen hatással lesz ez a magyar művészeti és alkotó életre?

Mi azt reméljük tőle, hogy a most aktív szerzőknek méltányos helyzet teremtődik, és tisztességes bevételt láthatnak a műveik online felhasználásából. Márpedig ha egy szerző több időt tölthet ennek révén az alkotással (és kevesebbet más, jövedelemkiegészítésként végzett tevékenységgel), az ösztönözni fogja az új zenék, filmek, más művek létrejöttét. Hosszabb távon is igaz ez, mert ahhoz, hogy az alkotói pálya fenntartható, vonzó maradjon, és a következő generációk is lehetőséget lássanak az alkotói karrierben, meg kell tudjanak élni belőle, vagy legalábbis a bevételük jelentősebb részévé kell válnia az online felhasználásokért járó jogdíjnak is.

Másfelől, az online platformokat használó emberek szemszögéből az irányelv a korábbinál nagyobb szabadságot ad majd. A platform által kötött szerződés le fogja fedni a nem-kereskedelmi célú feltöltők tevékenységét is – és ha a feltöltött tartalmát a platform eltávolítja, törvény által szabályozott panaszkezelési lehetőséggel élhet majd. Jelenleg ugyanis ennek a működése is teljesen a platformokra van bízva.

Az Artisjus szerint itthon hogyan érdemes majd honosítani a most elfogadott javaslatot, mik azok a módszerek, amelyek nem veszélyeztetik majd az internet szabadságát, ahogy erről sok helyen olvasni?

Már maga az elfogadott irányelv is egy kompromisszumos megoldás, ami észszerű keretek között változtatja meg a platformok működését. Például

  • ha a tartalom tulajdonosa nem szolgáltat a műről leíró adatokat (holott saját érdeke kívánná meg ezt), nem a platform fog felelni a tartalomért.
  • Az irányelv különbséget tesz platform és platform között: jóval enyhébb kötelezettségek terhelik a startupokat például, mint a cégóriásokat
  • A szöveg egyáltalán nem ró extra terheket az olyan nonprofit oldalakra, mint a Wikipédia vagy olyan privát felhasználású felhőszolgáltatásokra, mint a Dropbox.
  • Kötelező, széles kivételt ír elő az EU-jogban a paródiára, a kritikára, a véleménynyilvánítási jog gyakorlására olyan tagállamokban is, ahol ez eddig nem volt így. A nagy platformok a jogosultak előzetesen megadott tájékoztatása alapján ugyan kötelesek szűrni a jogsértő tartalmat, de ha ez a szűrés mémet (vagy bármilyen szabad felhasználás alá eső tartalmat) is érint, azt a fogyasztó indokolt kérésére vissza kell helyezni.

A magyar jogalkotás ezeket a legfontosabb, egyensúlyt biztosító intézkedéseket nem írhatja felül.

Miért tiltakoztak ennyire a nagy techcégek? Milyen a kapcsolat a jogdíjkezelők és az olyan cégek, mint a Google, a Spotify, az Apple vagy a Facebook között?

Az eddigi szabályozás lehetőséget adott nekik arra, hogy jogilag egyszerű tartalomközvetítő szereplőként működjenek  – és mint ilyenek, ne vállaljanak felelősséget a náluk lévő tartalmakért, és ne fizessenek ezért tisztességes pénzt a jogtulajdonosaiknak. Holott éppen ezekre építik az üzletüket.  A kapcsolatunk ezekkel a cégekkel szerződések által szabályozott, ezek alapján megfelelően teljesítik az adatszolgáltatást és a jogdíjfizetést is.

Érdemes hozzátenni, hogy sok technológiai startup van, aki támogatja a szabályozást, köztük pl. a Google feltörekvő európai kihívója, a Qwant is.

*

A másik oldal kevésbé boldog

Magyarországról többek között a TASZ állt be a Youtube kampányába. A jogvédő szervezet összekötött minket Simon Évával, aki a The Civil Liberties Union for Europe jogászaként és szólásszabadság programvezetőjeként foglalkozik behatóbban a témával. Kerestük Simon Évát, illetve természetesen a Google-t is.

Simon a Liberties szervezet jogászaként behatóbban is foglalkozott a 13-as (illetve a 11-es) cikkellyel kapcsolatos javaslattal, ezért őt is megkerestük, hogy mi a véleménye a helyzetről.

Arra próbáltuk felhívni a figyelmet, hogy a szabályozás, ami a nagy internetes platformok igazságosabb bevétel-eloszlását hivatott megoldani nem számol azzal, hogy a szólásszabadságot, a személyes adatok védelmét korlátozza

– írta nekünk Simon a megkeresésünkre, aki azt is elmondta, milyen problémákat jelenthet, hogy az EU-s tagállamoknak saját kútfőből kell megoldani a javaslat törvénybe iktatását. „A 13. cikk esetében nagyon reméljük, hogy a bizottság felállít egy munkacsoportot, amiben az érintett szereplőkön kívül, mint a tagállamok, a jogkezelők, művészek és a nagy internetes platformok, az emberi jogi szervezetek is helyet kapnak. Ha egy ilyen munkacsoport kidolgozza az átültetés ajánlott szabályait, akkor az iránymutató a tagállamoknak. Amennyiben valamelyik tagállam úgy ülteti át az irányelvet, hogy az alapvető jogokat sért, például a személyes adatok védelmét vagy a szólásszabadságot, akkor lehetőség van bíróság elé vinni az ügyet” – írja, és rátérünk arra is, hogy alapvetően jogos az az elvárás, hogy a nagy amerikai techcégek fizessenek többet a szerzői jogokért, azonban a gond Simon szerint a választott úttal van, vagyis azzal, hogy a túl szigorú szűrés miatt olyan tartalmak is kiesnek majd az adott platformokról, amelyek nem sértik a szerzői jogot.

Mi azt próbáltuk elmondani, hogy a javaslat nem jó, a jogosítási szerződéseket nem úgy kell megoldani, hogy közben feláldozzuk az internetes szólásszabadságot és folyamatos monitorozásra kényszerítjük ezeket a cégeket. Azt kértük, hogy legyen biztosítékok a szövegben. Például ne csak azért feleljen a Youtube, ha nem szűr ki valamit, hanem azért is ha feleslegesen leszed tartalmat. Már csak azért is kell védeni a felhasználót, mert az esetek nagy részében teljesen tehetetlen és eszköztelen egy nagy céggel szemben.

Ezért is kéne szerinte az EU-nak olyan biztosítékokat beépíteni a 13-as cikkelybe, hogy ne fordulhasson elő, hogy ok nélkül eltávolítanak egy tartalmat. „Ha a szerzői jog tulajdonosait és a platformokat felelőssé tennék törvényes felhasználói tartalmak törléséért, mindjárt megváltozna a hozzáállásuk, és a szólásszabadságot is sikerülne hatékonyabban megvédeni.”

Végül röviden a problémák a 13-as cikkellyel kapcsolatban Simon szerint:

  • Szólásszabadság korlátozása: a szoftverek nem tudnak különbséget tenni jogvédett tartalom és jogsértő között. Egy paródia, egy idézet könnyen kiszűrésre kerül. Ezzel pedig sérül a szólásszabadság.
  • A szerzők, akiket nem képviselnek nagy szervezetek, nem tudják az érdekeiket érvényesíteni. Innentől kezdve nem csak egy nagy kiadóval, jogosulttal állnak szemben, hanem az internetes platformmal is, aki előbb fog a Sonynak hinni, mint az egyszeri youtubernek, aki feltöltötte a saját dalát.
  • Adatvédelem: az emberek tevékenységének megfigyelése sérti a magánéletet. A szerzői jogi jogsértések megelőzése nem ad okot internetes felhasználók folyamatos megfigyelésére. Különösen problémás, hogy ezek az amerikai cégek nem felelnek meg az EU szigorúbb adatvédelmi feltételeinek.
  • A 13-as cikk nagy terhet ró a startupokra. Ami egy Youtube vagy Google számára megengedhető, az anyagilag vállalhatatlan egy szoftverkód-megosztó kis cégnek mondjuk.

A Google valamivel szűkszavúbban válaszolt. Tőlük arra voltunk kíváncsiak, hogy terveznek-e együttműködni a kormánnyal és más szervezetekkel a törvény szép lassú bevezetésénél.

A szerzői jogi irányelv végső változata fejlődést mutat, de továbbra is jogbizonytalansághoz vezet és árt az európai kreatív és digitális gazdaságnak. A részletek különösen fontosak, ennek érdekében készséggel működünk együtt a politikai döntéshozókkal, publisherekkel, tartalom-előállítókkal és jogtulajdonosokkal, hogy segítsük a tagállamok munkáját az új nemzeti szabályozás kidolgozásában.

Az viszont egyelőre túl korai, hogy találgatni lehessen, mi lesz a Google-lel, azon belül is a legjobban érintett Youtube-bal és Google Newsszal. Az már sokkal érdekesebb, hogy mit gondol a Google arról, hogy a jövőben nem semleges műsorszolgáltatóként tekintenek rá, vagyis több felelősséget kell vállalnia a platformom látható tartalomért, miután már egy ideje fizetős része is van a Youtube-nak saját gyártású tartalmakkal.

A Youtube Premium és a Youtube Originals nem változtatnak azon, ami a Youtube maga – egy nyitott platform, ahova bármely alkotó, legyen kisebb vagy nagyobb, feltölthet tartalmat és globális közönséget érhet el. Az Originals műsorait Youtube alkotókkal, tehetségekkel és azok produkciós vállalataival partnerségben állítjuk elő.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!