Morfiumot fecskendezni néha halmozott coitusok után

A Petőfi Irodalmi Múzeum Csáth Géza halálának századik évfordulójára kiállítással készült, A varázsló halála címmel. Csáth kottagyűjteményén, egyetlen fellelhető festményén és rengeteg rajzán, valamint a praxisáról, a szexuális életéről és a háztartásáról vezetett feljegyzésein, levelein kívül a falakra kerültek a Brenner család sosem látott privát fotói is. Cikkünkben ezekből válogattunk, köszönjük a múzeumnak, hogy a felvételeket a rendelkezésünkre bocsátotta.

„A másokban való feloldódás, a mindent megértés nem vált benne mindent megbocsátássá. Felboncolta a lelkeket, majd megvetéssel elfordult tőlük”– írta Kosztolányiné az eredetileg a Zeneakadémiára készülő Brenner Józsefről, aki Csáth Géza néven már beérkezett író volt, mire orvosi diplomáját a kezébe kapta. Harminckettő, amikor majdnem tíz év morfiumfüggőség után feleségét lelövi, majd a szabadkai erdőben húzódó szerb-magyar demarkációs vonalnál öngyilkos lesz.

Degenerált születés, illúziók a halott anyára

A fényképek nagy részét Csáth apja, a lelkes amatőrfotós idősebb Brenner József készítette, és hívta elő a szabadkai házukban berendezett sötétkamrában. A régi patikusdinasztiába született Brenner a családi hagyománnyal szakítva zenerajongó ügyvéd lett, aki városi dalegyletet alapított, kottákat gyűjtött és családi koncerteket tartott, ahol Csáth hegedült és zongorázott.

A kisfiú hét éves volt, amikor az anyja meghalt, majdnem kilenc, amikor mostohát kapott. „Hangsúlyozandó a degenerált születés. Illúziók a megholt anyára. A fiú ragaszkodik az apához, azonban bizonyos okok állandó félreértéseket szülnek”– magyarázta a viszonyokat nem sokkal halála előtt az unokatestvér Kosztolányinak, akit arra kért, az „ifjúság, az orvosok, de főleg a férfiak!” okulására írja meg őt egy ötszáz oldalas regényben.

A Bácskai Hirlapba tizenévesen zenekritikát író Csáth saját szerzeményével felvételizett a budapesti Zeneakadémiára, az elutasítás után az orvosi karra iratkozott be. A zene végigkísérte az életét: az induló Nyugatba zenekritikát írt, Ady- és Kosztolányi-verseket zenésített meg, kompozícióit kiadták. A nem sokkal a halála előtt önmagának feltett „mit szeretnék még!?”-kérdésre Wagner- és Puccini-hallgatást kívánt, és azt, hogy apjával szonátákat játszhasson.

Mire Brenner orvos lett, Csáth már beérkezett író

Kosztolányival az egyetemi évek alatt, a századelős Budapesten többször megosztoztak albérleti szobákon és kávéházak márványasztalain. Meg sokféle mámoron, rosszlányokon, szerelmeken. Az éppen szakító Harmos Ilonának sikerült annyira féltékennyé tennie Kosztolányit „a daliás unokaöccsel”, hogy az hamarosan inkább feleségül vette.

1908-ban jelent meg az írói nevét minden bizonnyal egy Gárdonyi Géza-hőstől vett Brenner első novelláskötete, A varázsló kertje. „Bizarr és érdekes egyéniség ez a Csáth Géza, amint ezekből az elbeszélésekből elénk lép, erős szubjektivizmusával és színes képzeletével”– írta róla az egyik kortárs kritikus. A lélekelemzés, a modern pszichoanalízis Freud és Jung nyomán születő elméletei kezdettől megjelentek írásaiban, azokat mindvégig alkalmazta saját magára és környezetére, naplói tele vannak kíméletlen, végül önmegsemmisítő lelki és testi önelemzéssel.

Csáth Géza már beérkezett író volt, mire Brenner Józsefet orvossá avatták. 1909 és 1913 között a Balassa utcai Moravcsik (ma Pszichiátriai és Pszichoterápiás) Klinikán dolgozott és lakott. Az itt kezelt Kohn Gizella esete alapján, huszonévesen jelentette meg pszichoanalitikus alapokon nyugvó tudományos munkáját Egy elmebeteg nő naplója címmel.

Játszanom kell, ha nem is mulatok

Egy vélt betegség és az azzal összekötött „rémes képzetek” elől menekülve, 1910-ben nyúlt először morfiumhoz.

Nem éreztem semmi különös hatását, nem is álmosodtam el, csak a belső gyötrelmek csillapultak gyorsan, meglepő gyorsan

– kezdte morfinizmusának történetét két évvel később. Ekkor már csak vaserővel tudta magát írásra kényszeríteni. „Írnom kell. Ha nem is lesz számomra többé az írás életműködés soha, legalább legyen játék. Játszanom kell, ha nem is mulatok.”

Figyelte a testét és kísérletezett vele. A soványító morfiumot arzénos hízókúra követte, a felismerhetetlenségig meghízott testét ebéd után hánytatóval fogyasztotta. „Váltogatta a mérgeit, a morfiumot a pantoponnal és az ópiummal, de akár a hínárba került úszó, egyre jobban belebonyolódott”– írta halálakor Kosztolányi a Nyugatban.

„Gyalázatos kudarcok. Kudarcok. Nem tudtam végrehajtani a tervem. S most, amikor [...] Olga sóhajtva, halkan, panaszkodva, aggódva zokog a fülembe: És fiam, te azt jobban szereted, mint engem! - most nehezebb munka előtt állok, mint valaha. [...] És mégis sokkal inkább, mint valaha, hozzá kell fognom végleg, és visszavonhatatlanul, mert ha [...] nincs eredmény, teljes eredmény, akkor már csak a zárt intézetbeni elvonás marad számomra” – áll a naplójában 1913-ban. „Tehát holnap a legutolsó próba, amely élet-halálra megy.”

Kis nőm: Sonka, Olga, Seggecském

Dr. Brenner nyaranta fürdőorvosként rendelt a Tátra különböző szanatóriumaiban. „Nincs diadalmasabb, szebb dolog, mint ifjú segédorvosnak lenni, fürdőn, ahol 4-5 nő rajong az emberért, emellett jól élni (Tátra), pezsgőzni, kirándulni. Morfiumot is fecskendezni néha halmozott coitusok után, stb. stb.” – foglalta össze Csáth az aranyidőket. A pesti Jónás Olga tébécés nővérét kísérte ótátrafüredi kúrára, amikor megismerkedett a fiatal orvossal. 1913-ban, háromévi viszony után házasodtak össze; kapcsolatukról Csáth pontos feljegyzéseket vezetett: a Sonkának, Seggecskének és még sok másnak nevezett Olgával hányszor szeretkezett, illetve melyik könyvét adták ki, mennyi pénzt keresett és hány másik nőt szerzett meg. A házasságkötés után mindezt kiegészítette a háztartás költségeivel és felszerelésének alapos dokumentálásával.

Az első világháború kitörése döntötte el végleg Csáth és a mérgek csatáját. 1914-ben katonaorvosi szolgálatra rendelték, megjárta a déli és a keleti frontot, majd Budapestre vezényelték. A kimerültség és a stressz miatt megemelt morfium- és pantoponadagokon élt, függőségét már a hadseregben sem tudta titkolni: eredménytelen zárt intézeti kezelés után egy évre szabadságolták, majd felmentették. 1917-ben Regőcén lett körorvos.

A háború kitörése után egyetlen novella kivételével csak orvosi tárgyú írásokat írt.

Az eszem nélkül nem élhetek

Képtelen volt uralni féltékenységi, paranoiás és hipochondriás kényszergondolatait. Utolsó hónapjaiból fennmaradt kusza feljegyzéseiben és leveleiben dokumentálni akart mindent, hogy Kosztolányi minél pontosabban megírhassa majd szenvedéstörténetét.

„Nőm 1918. október 6-án gyermeket szült. Rövidesen meggyőződtem, hogy ez a kislány nem tőlem származik. 3 hónapig kutattam, nyomoztam, míg a biztos igazságot sikerült kiderítenem. [...] Ember nem szenvedett ilyet. Feleségem mindent elkövetett, hogy megőrüljek. [...] De hiszen sohase is szeretett. 6x volt teherben. Ezek közül 1-2 biztosan az enyém volt. A többiről erős gyanúm, hogy mások működtek.  (Akkor nem gondoltam erre, de ma már kétségem sincsen!)”

1919. július 14-én leíratja feleségével egy cetlire: „Közös elhatározással lettünk öngyilkosok. Jónás Olga.” A bajai kórházból kiszökve nyolc nappal később Regőcén három revolvergolyóval megölte feleségét, majd nagy adag morfiumot vett be, felvágta ereit, de nem halt meg. Az ismét kórházba szállított Csáth az őt többször meglátogató öccsének sem hiszi el, hogy a felesége meghalt, még a temetési számlák láttán sem.  Viszont tömegesen gyártja a búcsúleveleit, saját tragédiájáért az aktuális címzettet téve felelőssé. Szeptemberben megszökött, és nagy mennyiségű pantopont lopva gyalog Budapest felé indult, hogy a Moravcsik Klinikán kezeltesse magát. A demarkációs vonalnál szerb határőrök tartóztatták fel, bekísérték az őrszobára, ahol egy óvatlan pillanatban bevette a nála lévő nagy adag pantopont, és meghalt.

„Becstelenül, nyomorultul, kétségbeesetten, formátlanul kell a halálba menni! Nem a nő becstelensége miatt, hanem [mert] mesterségesen megfosztott az eszemtől. Az eszemtől; s az eszem nélkül nem élhetek.”

Csak látom a könnyeiteket, de én már nem értem

Csáth még életében úgy rendelkezett, hogy szívét, máját és az agyát mielőbb juttassák fel a Moravcsik Klinikára. Ezek közül csak az agyvelő érkezett meg, mely 1919 óta a Balassa utcai klinika kertjében van eltemetve. Teste jelöletlen sírban nyugszik Szabadkán.

Kosztolányi a ráhagyott naplókból, levelekből, feljegyzésekből elkezdte írni Csáth pusztulástörténetét, de a regénynek csak töredéke készült el. Ő nevezte el kuzinját hármasművésznek, rámutatva, hogy életművében az írás, a zene és a képzőművészet elválaszthatatlan egység, melyek áthatják és értelmezik egymást. És a kokainista Kosztolányi a melankóliáról meg a pótszerek ködfátyoláról is tudott egyet és mást.

„[Lelkibetegsége kifejlődését] a morfium eltakarta pár évig, a maga forró és sűrű ködfátyolával. Mikor ő ehhez a méreghez nyúlt, öntudatlanul is tudta, hogy kisebb veszélyt választja a nagyobb helyett. Menekülni próbált a melankólia elől, mely túlvilágian édes dallal zengett írásaiban”– írta a Csáthról szóló búcsúztatójában a Nyugatban.

A Csáth Géza halálának századik évfordulójára rendezett A varázsló halála című kiállítás 2019. április 30. és 2020. május 31. között látható a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítást 16 éves kor felett ajánlják.

(Borítókép: Csáth Géza a Moravcsik-klinikán, 1910 körül / Petőfi Irodalmi Múzeum)