Met 2019: megőrült Katy Perry, hogy csillárnak öltözött?

Vannak az olyan vörösszőnyeges események, mint az Oscar-gála, amikor a hírességek szépen felöltöznek, ahol különcködésnek nincsen sok helye, aztán vannak mondjuk a zenei díjátadók, ahol lehet lezserkedni, és vannak olyan rendezvények, ahol nincsenek szabályok, határok, minél feltűnőbb és bizarr egy összeállítás, annál jobb. Ilyen a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum, vagyis a Met éves jótékonysági divatgálája. Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, íme pár példa a 2019-es rendezvényről.

• Jared Leto a saját fejével a kezében jelent meg.
• Ezra Miller egy maszk mögé bújt, hogy aztán megmutathassa hétszemes sminkjét.
• Katy Perry egy csillárnak öltözött. Nem, ez most nem hasonlat, tényleg csillár volt.
• Billy Portert izmos férfiak cipelték be, hogy bemutathassa az ókori Egyiptom világát idéző, szárnyakkal ellátott szettjét.
• Lady Gaga pedig egy komplett sztriptízshow-t mutatott be érkezésekor.

A gálát, amit a világ legfontosabb divateseményeként tartanak számon, mindig május első hétfőjén tartják meg a Metropolitan Művészeti Múzeumban. Most is pontosan az az apropója, mint 1946-ban, amikor Eleanor Lambert divatújságíró tető alá hozta az első ilyen eseményt: ez egy jótékonysági gála a múzeum divatintézetének támogatására. A vendéglista minden évben változik, a szervezők a zenei, a filmes, valamint a divatvilág legismertebb, leghíresebb szereplői közül válogatnak, és persze van, akinek bérelt helye van. Dress code nincs, de meghatározott téma van, még pedig a divatintézet éppen aktuális kiállítása.

A téma pedig idén nem volt más, mint a camp, pontosabban Susan Sontag amerikai író és filozófus 1964-es, Notes on „Camp” című esszéje. Hogy mi a camp, azt nem könnyű definiálni, Sontag egy 58 pontos listán foglalta össze a lényegét, a legutolsó helyen például a következő kijelentés szerepel: „Annyira rossz, hogy az már jó”. Az embernek önkéntelenül is a giccs, esetleg a ciki juthat eszébe róla, de a camp egyáltalán nem egyenlő ezekkel a szavakkal. A camp valahol a magas és a tömegkultúra között foglal helyet, keveréke a két világnak, szeret mindent, ami túlzó, ami művi, esetleg természetellenes, úgy, hogy közben nem fordít teljesen hátat a komolyságnak, csak újraértelmezi a viszonyunkat. A camp mindent idézőjelbe tesz, a dolgok általában nem azok, aminek látszanak.

Sontag szerint meg kell különböztetni a naiv campet és a szándékos campet. Ha a divat nyelvére akarjuk ezt lefordítani, akkor az előbbi csoportba tartoznak a gyönyörű, de egy külső szemlélő számára csicsás haute couture ruhák, utóbbihoz pedig azok a kollekciók, amik azért giccsesek, mert a tervezőik pontosan olyannak akarták megalkotni azokat. A Gucci például mestere ennek a műfajnak. A márka reklámarca egyébként nem más, mint Jared Leto, aki valószínűleg tőlük kölcsönözte az ötletet, hogy a saját fejét tartva érkezzen meg az eseményre, hiszen 2018 februárjában a modellek így közlekedtek a kifutón a Gucci bemutatóján.

Fontos leszögezni, hogy a campet nem Sontag találta ki, csak neki köszönhetően lett világszerte ismert. A gyökereit valahol a francia rokokóban, a dekadencia egyik aranykorában kell keresgélni, de jól tippel az is, aki Andy Warholt a camphez köti. A 20. század közepén a meleg, illetve queer közösségek voltak az igazi úttörői, a stílus összefonódott a drag kultúra, vagyis a transzvesztita előadóművészet fogalmával. Maga Sontag is úgy gondolja, hogy az androgünitás nagyon fontos eleme a campnek, és valljuk be, a gender, vagyis a társadalmi nemek témája talán sosem volt annyira felkapott, mint manapság.

Andrew Bolton, a Met Camp: Notes on Fashion kiállításának kurátora még a gála előtt kifejtette, arra számít, hogy a női vendégek között biztosan sokan érkeznek majd valamilyen férfias öltözékben és fordítva. A képeket elnézve pedig igaza is lett. Bolton egyébként 2017 óta kacérkodott ezzel a témával, de úgy gondolta, megvárja, amíg társadalmilag és politikailag is elmegyünk a falig, hiszen ez az irányzat a végletek között tud jól érvényesülni, és igen, 2019-re végre eljutottunk ide, Donald Trump például a megtestesült politikai camp.

Bolton is osztozik azon a nézeten, hogy nehéz definiálni, mi is az a camp, Andy Medhurst esszéjét idézve olyan, mintha egy kerek szobában megpróbálnánk leülni a sarokba.

A camp legfontosabb célja, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára, hogy megmelengesse a szívünket

– tette hozzá Bolton.

Az, hogy a campnek nincsenek meghatározott keretei, hihetetlen szabadságot adott a vendégek (és a stylistjaik) kezébe, és azoknak sikerült megugraniuk a feladatot, akiktől a camp soha nem volt idegen, lásd a cikk elején található felsorolásunkat. Külön kiemelnénk Billy Portert, aki az idei Oscar-gálán már elsétált a vörösszőnyegen a falig az estélyi ruhájával. És olyan divatikonnak tartott sztárok hagyták ki a lehetőséget, mint az Olsen-ikrek vagy éppen Kanye West. Pedig a rapper egykori jobbkeze, Virgil Abloh aztán tudja, hogy mit jelent a határok feszegetése. 

És míg az idei összeállítások között voltak igazán megdöbbentő darabok, úgy tűnik, sikerült botrányok nélkül megúszni az estét. Persze a gála történetében azért előfordult, hogy egy-egy szett komoly felháborodást váltott ki. 2018-ban a vendégeknek a Mennyei Testek: Divat és Katolikus Képzelet kiállítás miatt a katolikus egyház által inspirált öltözékekben kellett megjelenniük, Rihanna pedig pápaként vonult be a gálára, és ezt nem mindenki vette jó néven, volt, aki egyenesen istenkáromlást emlegetett. De a legnagyobb port talán Madonna kavarta, a Givenchy akkori vezetőtervezője, Riccardo Tisci ugyanis olyan ruhát tervezett neki a 2016-os gálára, amiből a melle és a feneke is kilátszott.

Folyamatosan küzdünk az emberi jogokért és a melegek jogaiért, de amikor a nők jogairól van szó, akkor még mindig a sötét középkorban járunk. A ruhám egyszerre volt divatügyi és politikai állásfoglalás

– vágott vissza az énekesnő kritikusainak.