Gyula
7 °C
20 °C

Met 2019: megőrült Katy Perry, hogy csillárnak öltözött?

2019-05-07T052023Z 1651094275 RC1FBB783B80 RTRMADP 3 FASHION-MET
2019.05.07. 18:22 Módosítva: 2019.05.07. 19:45

Vannak az olyan vörösszőnyeges események, mint az Oscar-gála, amikor a hírességek szépen felöltöznek, ahol különcködésnek nincsen sok helye, aztán vannak mondjuk a zenei díjátadók, ahol lehet lezserkedni, és vannak olyan rendezvények, ahol nincsenek szabályok, határok, minél feltűnőbb és bizarr egy összeállítás, annál jobb. Ilyen a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum, vagyis a Met éves jótékonysági divatgálája. Mielőtt belemerülnénk a részletekbe, íme pár példa a 2019-es rendezvényről.

  • Jared Leto a saját fejével a kezében jelent meg.
  • Ezra Miller egy maszk mögé bújt, hogy aztán megmutathassa hétszemes sminkjét.
  • Katy Perry egy csillárnak öltözött. Nem, ez most nem hasonlat, tényleg csillár volt.
  • Billy Portert izmos férfiak cipelték be, hogy bemutathassa az ókori Egyiptom világát idéző, szárnyakkal ellátott szettjét.
  • Lady Gaga pedig egy komplett sztriptízshow-t mutatott be érkezésekor.

A gálát, amit a világ legfontosabb divateseményeként tartanak számon, mindig május első hétfőjén tartják meg a Metropolitan Művészeti Múzeumban. Most is pontosan az az apropója, mint 1946-ban, amikor Eleanor Lambert divatújságíró tető alá hozta az első ilyen eseményt: ez egy jótékonysági gála a múzeum divatintézetének támogatására. A vendéglista minden évben változik, a szervezők a zenei, a filmes, valamint a divatvilág legismertebb, leghíresebb szereplői közül válogatnak, és persze van, akinek bérelt helye van. Dress code nincs, de meghatározott téma van, még pedig a divatintézet éppen aktuális kiállítása.

A téma pedig idén nem volt más, mint a camp, pontosabban Susan Sontag amerikai író és filozófus 1964-es, Notes on „Camp” című esszéje. Hogy mi a camp, azt nem könnyű definiálni, Sontag egy 58 pontos listán foglalta össze a lényegét, a legutolsó helyen például a következő kijelentés szerepel: „Annyira rossz, hogy az már jó”. Az embernek önkéntelenül is a giccs, esetleg a ciki juthat eszébe róla, de a camp egyáltalán nem egyenlő ezekkel a szavakkal. A camp valahol a magas és a tömegkultúra között foglal helyet, keveréke a két világnak, szeret mindent, ami túlzó, ami művi, esetleg természetellenes, úgy, hogy közben nem fordít teljesen hátat a komolyságnak, csak újraértelmezi a viszonyunkat. A camp mindent idézőjelbe tesz, a dolgok általában nem azok, aminek látszanak.

Sontag szerint meg kell különböztetni a naiv campet és a szándékos campet. Ha a divat nyelvére akarjuk ezt lefordítani, akkor az előbbi csoportba tartoznak a gyönyörű, de egy külső szemlélő számára csicsás haute couture ruhák, utóbbihoz pedig azok a kollekciók, amik azért giccsesek, mert a tervezőik pontosan olyannak akarták megalkotni azokat. A Gucci például mestere ennek a műfajnak. A márka reklámarca egyébként nem más, mint Jared Leto, aki valószínűleg tőlük kölcsönözte az ötletet, hogy a saját fejét tartva érkezzen meg az eseményre, hiszen 2018 februárjában a modellek így közlekedtek a kifutón a Gucci bemutatóján.

Fontos leszögezni, hogy a campet nem Sontag találta ki, csak neki köszönhetően lett világszerte ismert. A gyökereit valahol a francia rokokóban, a dekadencia egyik aranykorában kell keresgélni, de jól tippel az is, aki Andy Warholt a camphez köti. A 20. század közepén a meleg, illetve queer közösségek voltak az igazi úttörői, a stílus összefonódott a drag kultúra, vagyis a transzvesztita előadóművészet fogalmával. Maga Sontag is úgy gondolja, hogy az androgünitás nagyon fontos eleme a campnek, és valljuk be, a gender, vagyis a társadalmi nemek témája talán sosem volt annyira felkapott, mint manapság.

Andrew Bolton, a Met Camp: Notes on Fashion kiállításának kurátora még a gála előtt kifejtette, arra számít, hogy a női vendégek között biztosan sokan érkeznek majd valamilyen férfias öltözékben és fordítva. A képeket elnézve pedig igaza is lett. Bolton egyébként 2017 óta kacérkodott ezzel a témával, de úgy gondolta, megvárja, amíg társadalmilag és politikailag is elmegyünk a falig, hiszen ez az irányzat a végletek között tud jól érvényesülni, és igen, 2019-re végre eljutottunk ide, Donald Trump például a megtestesült politikai camp.

Camp: Notes on Fashion

A kiállítást május kilencedikétől szeptember nyolcadikáig lehet majd megtekinteni, és aki nem jut el New Yorkba, de érdekli a camp, az könyv formájában is megvásárolhatja. A szervezők több mint 250 tárgyat gyűjtöttek össze, a legrégebbi darabok a 17. századból származnak, hiszen – ahogyan írtuk – a camp XIV. Lajostól eredeztethető.

A Notes on Camp két részből áll: egyrészt bemutatja a camp történeti hátterét, másrészt azt, hogyan befolyásolta a divat világát. Így kapott egymás mellett helyet a viktoriánus kor legismertebb cross dresser párosa, Frederick „Fanny” Park és Ernest „Stella” Boulton fotója, és az a ruha, amit Erdem Moralioglu tervezett az ő öltözékeik által inspirálva. Oscar Wilde kihagyhatatlan a camp történetéből, az ő szerepét is bemutatja a kiállítás, és azt is, hogy stílusa hogyan jelent meg olyan designereknél, mint Yves Saint Laurent, Alexander McQueen vagy a Gucci. A Dazed&Confused szerint azért is fontos a kiállítás, mert emléket állít az LMBT közösség igazi hőseinek, akik akkor kérdőjelezték meg a szexualitás és a gender hagyományos formáit, amikor ez még annyira sem volt elfogadott, mint napjainkban. És ugyan ezek a problémák most is napjaink részei, a tárlat remek hely azoknak, akik kicsit szeretnének elmenekülni a valóság elől, mert a camp ezt is tudja, és igazán különleges élmény Björk hattyús ruhája előtt álldogálni, miközben Judy Garlandtól az Over the rainbow szól a háttérben.

A tárlat második felében szintén fontos szerepet játszik a párosítás, itt a naiv és szándékos camp felelget egymásnak, például egy csodálatos Yves Saint Laurent estélyit állítanak szembe a Moschino öltöztetős papírbabákra emlékeztető kreációjával. A Vox szerint a Met a korábbi kiállításaival és ezzel a tárlattal sokat tett azért, hogy a divatot, amit a magas művészet mindig lenézett, beemelje a festészet, a szobrászat és társaik mellé. És igen, ennek a világnak a sztárok részei, és jelenlétük soha nem volt indokoltabb, mint a campre alapuló tárlatnál.

Bolton is osztozik azon a nézeten, hogy nehéz definiálni, mi is az a camp, Andy Medhurst esszéjét idézve olyan, mintha egy kerek szobában megpróbálnánk leülni a sarokba.

A camp legfontosabb célja, hogy mosolyt csaljon az emberek arcára, hogy megmelengesse a szívünket

– tette hozzá Bolton.

Az, hogy a campnek nincsenek meghatározott keretei, hihetetlen szabadságot adott a vendégek (és a stylistjaik) kezébe, és azoknak sikerült megugraniuk a feladatot, akiktől a camp soha nem volt idegen, lásd a cikk elején található felsorolásunkat. Külön kiemelnénk Billy Portert, aki az idei Oscar-gálán már elsétált a vörösszőnyegen a falig az estélyi ruhájával. És olyan divatikonnak tartott sztárok hagyták ki a lehetőséget, mint az Olsen-ikrek vagy éppen Kanye West. Pedig a rapper egykori jobbkeze, Virgil Abloh aztán tudja, hogy mit jelent a határok feszegetése

És míg az idei összeállítások között voltak igazán megdöbbentő darabok, úgy tűnik, sikerült botrányok nélkül megúszni az estét. Persze a gála történetében azért előfordult, hogy egy-egy szett komoly felháborodást váltott ki. 2018-ban a vendégeknek a Mennyei Testek: Divat és Katolikus Képzelet kiállítás miatt a katolikus egyház által inspirált öltözékekben kellett megjelenniük, Rihanna pedig pápaként vonult be a gálára, és ezt nem mindenki vette jó néven, volt, aki egyenesen istenkáromlást emlegetett. De a legnagyobb port talán Madonna kavarta, a Givenchy akkori vezetőtervezője, Riccardo Tisci ugyanis olyan ruhát tervezett neki a 2016-os gálára, amiből a melle és a feneke is kilátszott.

Folyamatosan küzdünk az emberi jogokért és a melegek jogaiért, de amikor a nők jogairól van szó, akkor még mindig a sötét középkorban járunk. A ruhám egyszerre volt divatügyi és politikai állásfoglalás

– vágott vissza az énekesnő kritikusainak.