Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Demeter Szilárd: Nem hiszek a független, objektív újságírás mítoszában

D  YT20190305022
2019.05.08. 19:00

Megduplázott költségvetésből nemzeti jelentőségű irodalmi erőközponttá tennék a Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM), ahol megfelelően gondolkodó újságírókat képeznének, és kötelezővé tennék a támogatott művészek fellépését az intézményben, ami a jövőben politizálna is – derül ki a Hvg.hu birtokába jutott, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) által készített, Kásler Miklós miniszter által is aláírt, Orbán Viktor tusványosi, a kultúrharcról szóló beszédére támaszkodó előterjesztésből, amelyről kedden mi is beszámoltunk. Szerdán az is kiderült: évi több mint háromszázmillió forintból kulturális folyóirat is indulna a tervek szerint Országút címen.

A PIM korábbi igazgatóját, Prőhle Gergelyt az írók hangos tiltakozása ellenére nemrég menesztették, helyére a kormánynak kedves Századvégből és az egykori kormánylapból, a Magyar Időkből is ismert Demeter Szilárdot nevezték ki. Demetert az előterjesztés kiszivárgása után levélben kerestük meg, ő pedig válaszolt a felmerülő kérdésekre.

Valóban létezik az előterjesztés?

Valóban létezik. A vonatkozó előterjesztést a főigazgatói pályázatom alapján készítette az Emmi. A pályázat több hónapja nyilvános. Szóval nem nagyon értem a meglepetést. De örülök neki, így az ellenzéki sajtó olvasói is képbe kerülnek, hogy mit tervezek a PIM főigazgatójaként. És köszönöm.

Valóban terveznek újságíróképzést is létrehozni? Miért van erre szükség?

A PIM maga nem tervez újságíróképzést létrehozni, a kormányhatározat-tervezetben (kiemelném, hogy döntés-előkészítői anyagról beszélünk, ennyit a „titkosságról”: azok nem nagyon szoktak nyilvánosak lenni), szóval a tervezetben nevesített állami nonprofit kft. viszont igen. Talán egy picit figyelmesebben olvashatna a HVG újságírója, ha már ír. (A Hvg.hu cikkében valójában pontosan szerepel az információ, a PIM alá betolt tehetséggondozó nonprofit kft. megjelölésével - a szerk.) Ami engem PIM-főigazgatóként a leginkább érdekel, az a kulturális újságírás, illetve kritikusképzés. Nagyon szeretnék ilyen modulokat.

Egészen egyszerűen nincs egy erős kulturális újságírói réteg,

márpedig mind a kulturális események, a kulturális kínálat, mind a kortárs magyar irodalom igényli a hozzáértő, kritikus és jó szemű közvetítőket.

Belefér a PIM tevékenységi körébe az újságírók képzése? Összeegyeztethető egyáltalán a múzeum küldetésével az ilyesmi? A honlapon szereplő küldetésnyilatkozatban nincs szó ilyesmiről.

Erre ugyanazt tudom mondani, amit az előbb. Nem a PIM tevékenységi körébe fog tartozni az újságíróképzés, hanem a PIM-hez kerülő Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. foglalkozik ezzel. Példának okáért a PIM honlapján sem a Mesemúzeumra, sem A magyar Nyelv Múzeumára nem vonatkozik a küldetésnyilatkozat, pedig mindkettő tagintézményünk. Én meghagynám a szakmai autonómiát a Nemzeti Tehetséggondozó esetében is.

Mit jelent a dokumentumban szereplő „a magyar érdekeket szem előtt tartó újságírók képzése” kifejezésben a „magyar érdekeket szem előtt tartó”? Belefér ebbe adott esetben egy kormánykritikus újságíró is?

Én úgy tudom, hogy egy jó újságíró alapból kritikus.

Ha valaki önmagát kormánykritikus újságíróként definiálja, az számomra minőségét tekintve egyenrangú az ún. propagandistával.

Sem nem jobb, sem nem rosszabb annál. Önmagával ezzel sincs bajom, eleve nem hiszek a független, objektív újságírás mítoszában, csak akkor vállaljuk fel.

Kik lesznek a tervek szerint évi háromszázmilliós költségvetéssel elindítandó kulturális folyóirat vezetői, szerkesztőbizottságának tagjai?

Erre a kérdésre jelenleg nem tudok érdemben válaszolni. Magát a feladatot az Emmi telepítette a PIM-hez, a kezdeményezőkkel találkoztam, akik jelezték, hogy a megvalósulás valószínűségi fokától függően bemutatják a konkrét elképzeléseket. Azt hiszem, ennek eljön lassan az ideje, bár véglegesen akkor leszek nyugodt, ha az országgyűlés megszavazza azt a költségvetést, amely biztosítja a laphoz szükséges forrást is. Egyébként ebbe se szólnék bele, felfogásomban mindenkinek megvan a maga felelőssége, amelyet viselnie kell, segíteni viszont lehetőségeimhez képest segítek minden olyan kezdeményezést, ami előbbre viszi a magyar irodalom ügyét.

A némiképp hasonló okokból indított Magyar Krónika esetében azt tapasztaltuk, hogy abban nem voltak hajlandóak publikálni olyan szakemberek, akik nem fejezték ki már korábban ideológiai elfogultságukat a kormány felé. Önnek van arra terve, hogy hogyan győzzön meg nem kormánypárti újságírókat is? Problémának látja, ha csak elfogult szerzők publikálnak majd?

Hasonló logikájú kérdésekkel már találkoztam más ügyekben is.

A magam részéről nem szeretnék senkit győzködni.

Én rendszereket építek, lehetőséget biztosítok, aztán ezekkel mindenki a maga akarata, tehetsége szerint él.

Milyen „magyar érdekek” megvédését kellene a Petőfi Irodalmi Múzeumnak levezényelnie?

A magyar kultúra van olyan jó, mint bármilyen más nemzeti kultúra. Ezt viszont el is kell hinnünk, vagyis fejben is elsőnek kell lennünk. Ez például magyar érdek. A magyar érdek az, hogy ez így is maradjon, a kortárs magyar kultúra éljen, erősödjön, legyünk büszkék arra, hogy anyanyelvünk világteremtő, mint ahogyan az is. Én imádom az anyanyelvemet. Elképesztő mélységei vannak, rendkívül gazdag, magyarul írni egyszerűen jó. Nem szeretném, ha a magyar kultúrát „halott fehér emberek” termésének nyilvánítaná valamelyik futóbolond, és ezt nekem el kellene fogadnom, mert ez a PC. Másfelől a PIM-ben rengeteg érvet lehet fölbányászni a keresztény alapokon nyugvó magyar és és európai kultúra mellett. Ezek megmutatása ugyancsak magyar érdek.

Az előterjesztés szerint a jövőben a mindenkinek, aki nyer a magyar irodalom három legfontosabb pályázatán, annak kötelező lesz előadnia a PIM-ben. Ezen kívül változik a műfordítóknak szóló Babits-, az íróknak szóló Móricz- és a drámaíróknak szóló Örkény-ösztöndíj odaítélésének szempontrendszere, kuratóriuma az átalakítások során?

Azon a hídon majd akkor mennénk át, ha odaértünk. De minden változást jó előre megpróbálok egyeztetni az írószakmai szervezetekkel, a könyvkiadókkal, és igyekszem figyelembe venni a szempontjaikat. Már ha relevánsak, és nem „ön-legitimek”.

Nem tartanak attól, hogy a „politizáló” PIM nem lesz összeférhető egyes írók és alkotók gondolkodásmódjával, így ellehetetleníti a szakma egyes képviselői számára a PIM-mel való együttműködést?

Nem vagyok egy ijedős fazon, szóval elég kevés dologtól tartok.

Már februárban leütöttem az alaphangot, nyilvánossá tettem a pályázatomat, bárki elolvashatta, mit akarok, merre fejleszteném az intézményt. Azóta ilyesmivel nem találkoztam. Természetesen ettől még előfordulhat, az írók sokfélék, hál' Istennek. De főigazgatóként megadtam egy irányt, írtam egy koncepcióanyagot, ezt elfogadta a kulturális döntéshozatal, vagyis a fenntartó. Ez a dolgok rendje, vállalom a döntéseimért a felelősséget, mint ahogyan vállalnom is kell. Én a magam részéről nem szabnám meg egyetlen alkotónak sem, hogy mit gondoljon a világról, cserébe elvárom, hogy nekem se írják elő, hogy mit kell gondolnom a világról, még pontosabban: mit helyes gondolnom a világról. Elég világossá tettem, hogy milyen politikai nézeteket vallok, ehhez mindenki szabadon viszonyulhat. De hogy nagyon őszinte legyek, nem nagyon érdekel, ki mit gondol rólam, a saját életemet élem.

Ettől még fenntartom, hogy a PIM-ben minden magyar írónak helye van, aki magyar olvasóknak ír, és megüt legalább – az ízlésvilágomhoz mérten – egy aránylag alacsony minőségi színvonalat. Ebbe nem nagyon mászom bele, pont azért, mert tudom, hogy ez szubjektív, nem akarom a magam képére és hasonlatosságára formálni a magyar nyelvterület legnagyobb irodalmi múzeumát.

Szakmai alapon tehát indulásból nem tiltok ki senkit. Sőt.

Ha képes jelentős számú olvasót bevonzani valaki kortárs magyar irodalmi produkcióval, akkor az első leszek, aki gratulál neki, mert azzal a magyar irodalom és olvasáskultúra csak nyer.

 Borítókép: Demeter Szilárd író, publicista, filozófus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója irodájában 2019. március 5-én. MTI/Illyés Tibor

Ne maradjon le semmiről!