Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Ma is lenyűgöznek a divatpápa hordhatatlan ruhái

HUSZ8116
2019.07.27. 22:38

Sokan vádolnak, hogy a ruháim hordhatatlanok. Ezek azonban csak felhívó jellegű reklámruhák. Nem az a lényeg, hogy fel lehet-e szállni vele a villamosra vagy sem, hanem hogy a divatbemutatón elindítson valamit az emberekben. Hogy aztán hogyan tudom eladni őket, az az én gondom. Nyugaton érdekes módon soha senki nem cikizi Westwood vagy Gaultier 'eladhatatlan' ruháit

- így beszélt a 2013-ban meggyilkolt Király Tamás húsz évvel korábban “hordhatatlan” ruháiról. Ezekből láthatunk több tucatnyit a Ludwig Múzeum most megnyílt Király Tamás. Out of the Box című kiállításán, ami Király Tamás életművének első nagyszabású retrospektív bemutatója. Bár nemcsak divattervező, hanem Xantus János-, Bachman Gábor- és Bódy Gábor-filmjeinek jelmeztervezője, a divatot a képzőművészettel és a színházzal ötvöző alkotó, a pesti underground meghatározó alakja is volt, eddig nem láthattuk a munkáit ilyen nagy számban összegyűjtve, felújítva.

Alig egy évvel korai, erőszakos halála után, 2014-ben tisztelői rendeztek ugyan egy kisebb tárlatot Nyitott kapuk címmel, de ez elsősorban Király excentrikus életére, és kevéssé a munkáira koncentrált. Rendezői felkeresték Király nem kevés barátját, velük rekonstruálták az életét, munkáit, kapcsolatait. Nemcsak divatfotókat, divatbemutatók felvételeit láthattuk, hanem számos házibuli, performansz emlékét, a nyolcvanas, kilencvenes évek budapesti művészvilágának életét. Ruhákat viszont alig.

A Ludwig kiállításán viszont tobzódhatunk Király szoborszerű, a testet megváltoztató, átalakító, határait kiterjesztő modelljeiben. “Király felfogásában az öltözködés egy határterület, a divat, a film, a színház, a performansz és a képzőművészet találkozási pontja.

Ruhái egyszerre jelmezek, mobil szobrok, futurisztikus transzformációk, a saját korát megelőző művész jövőbe látó kreációi

- írta róluk a kiállítás kurátora, Timár Katalin. Az pedig, hogy ilyen nagy számban megcsodálhatunk ennyi eredeti darabot, Király fiának, Király Iliásznak köszönhető, aki kölcsönadta őket a múzeumnak. A Ludwig munkatársai pedig felújították a ruhákat, és létrehozták ezt az elképesztően látványos tárlatot.

Ami azért is nagy szó, mert Király Tamás nem vigyázott igazán a ruháira. A pillanat érdekelte, hogy az adott bemutatón, filmben vagy színházi előadáson jól mutassanak, fejezzék ki, amit közölni akart velük. Annyira nem érdekelte a ruhái későbbi sorsa, hogy gyakran ő maga volt az, aki szétvágta vagy átszabta őket. Ami mégis megmaradt, azok egy része meg azért ment tönkre, mert egy dohos pincében tárolták őket. Az sem kedvez a ruhák épen maradásának, hogy Király nem hagyományos anyagokból dolgozott, sokszor használt papírt, celluxot vagy más, kevéssé tartós ragasztót, műanyagot, nejlonzsákokat, fóliákat, drótokat vagy akár karácsonyfa-díszeket. De készített ruhát colstokokból is, az általa tervezett cipőkhöz képest pedig Elton John fellépőcipői szolid, kispolgári darabok.

Bár már 1984-ben tartott divatbemutatót Nyugat-Berlinben (a zenei kíséretet Nick Cave biztosította hozzá), Király egyik legnagyobb sikerét 1988-ban aratta, szintén Berlinben, a Dressater show-n. Ekkor már a világ legmenőbb avantgárd tervezőivel együtt mutathatta be a ruháit, többek között egyik példaképével, Vivienne Westwooddal, akivel össze is barátkozott. (Híres barátai között tudhatta még Yoko Onót is.) Bár Király show-ja akkora sikert aratott, hogy a Vogue is írt róla, és elkezdték divatpápának nevezni, mindössze három ruha maradt meg a kollekcióból. A három műanyag lemezekkel merevített, fekete bársonyruhát láthatjuk a Ludwigban is, a többi sajnos megsemmisült.

A tárlat látványtervezője, É. Kiss Piroska igazán nagyszerű munkát végzett. Annak ellenére, hogy Király Tamás imádta a ruháit szokatlan környezetben bemutatni, például híres Váci utcai divatsétáin vagy később a Sziget Fesztiválon, azok remekül működnek a Ludwig hófehér, steril kiállítótermeiben is. Az egyik teremben egy hosszú kifutón csodálhatjuk meg a ruhákat, ahogyan az igazi divatbemutatókon szokás, csak a modellek ezúttal mozdulatlan bábok. Közben a terem sarkában az utolsó Király Tamás-kollekció vörös modelljei állnak, és egy videón azt is megnézhetjük, hogy néztek ki ezek a ruhák hús-vér nőkön, a 2013-as ELLE divatshow-n, ami az utolsó bemutatója volt.

A látványra, a felvonultatott ruhák mennyiségére és minőségére tehát semmiképpen nem lehet panasz, de egy kicsit több információt elbírt volna a tárlat. A koncepció persze világos:

itt most Király munkáin van a hangsúly, és nem az életének izgalmas sztorijain.

De akár a ruhák kapcsán is szívesen olvastam volna többet az emberről, a kollekciók születéséről, a ruhák mögötti gondolatokról.

“Nem az örökkévalóság izgatta, hanem az adott pillanatra és helyzetre kereste a legmegfelelőbb, a ruhák által megfogalmazható választ. Művészi gondolkodása végtelenül eredeti és mindig is aktuális” - fogalmaz Timár Katalin. Hiába szólt a pillanatról Király Tamás munkássága, ezzel a kiállítással a tervező hivatalosan is bekerült azok közé a művészek közé, akiket 10-20-30 évvel később is érdekesnek, aktuálisnak, eredetinek tartunk. A ruháit elnézve teljesem megérdemelten.

(A Király Tamás. Out of the Box című kiállítás 2019. szeptember 15-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.)