Lebontották Európa egyik utolsó vízi városkapuját

Sok rosszat szokás mondani a magyar műemlékvédelem állapotáról, de máshol is történnek hajmeresztő dolgok, sőt néha olyasmi is, ami itthon elképzelhetetlen lenne. Belgiumban például augusztus 6-án lebontottak egy 13. századi gótikus építményt. Ez már önmagában is megdöbbentő, de még inkább az, ha hozzátesszük, hogy a Tournai városában található Pont des Trous, vagyis a "Lyukas híd" az egyik legutolsó fennmaradt középkori vízi városkapu volt Európában. Minden túlzás nélkül páratlan építmény, ami a város egyik szimbólumának számított évszázadok óta. Az ok, amiért mennie kellett, hogy

Ami egy kissé olyan, mintha a Lánchidat lebontanánk, hogy kényelmesebben átférjenek alatta a kirándulóhajók, aztán újjáépítenénk valami nagyjából a régire emlékeztető, de persze azért más formában.

A Lyukas híd a Scheldt folyó fölött ívelt át, a két parton egy-egy vaskos torony magasodott, köztük pedig a víz fölött három csúcsívvel egy kőhíd vezetett át, tetején pártázattal és gyilokjáróval. Az egész épület Tournai - egy gazdag flandriai kereskedőváros - második védelmi rendszeréhez tartozott, ami a 13. században épült ki, egész pontosan a bal parti torony 1281-ben, a jobb parti 1304-ben, a híd maga pedig 1329-ben.

Sorsáról évek óta heves vita folyt, mert a Scheldt folyó városi szakaszát is érinti a Szajna-Scheldt-összekötés nevű európai óriásprojekt. Az EU által finanszírozott beruházás célja, hogy a nagy teherszállító hajók számára átjárhatóvá tegye Északnyugat-Európa folyórendszereit, és a szajnai francia kikötők tengeri kijáratot kapjanak. Ez nemcsak a francia gazdaságnak tenne jót, hanem a klímaváltozás elleni küzdelmet is szolgálja, hiszen a vízi teherszállítás sokkal kedvezőbb széndioxid-kibocsátás szempontjából, mint a szárazföldi.

a kiszélesített, nagy hajók számára átjárhatóvá tett folyókon és csatornákon. Csakhogy mindennek ára van - a folyók átépítése például súlyos környezeti károkat okoz, és az évszázados műemlékeknek is menniük kell. Éppen ezért az először 1984-ben felvetett Szajna-Scheldt összekötésnek kezdettől fogva sok kritikusa akadt, és az építkezés kezdete folyamatosan csúszott. (Ehhez hozzájárult a csillagászati, több milliárd eurós beruházási költség is.) 

Most azonban nincs további haladék, az első ütem tendereit idén elbírálták, és a kivitelezés 2020 első felében megkezdődik. Az előkészítő munkák közé tartozott a középkori Lyukas híd lebontása is, hiszen a szűk ívek között a nagy hajók értelemszerűen nem férnek át, az egyetlen alternatíva, az óvárost elkerülő új csatorna építése pedig nagyon sokba került volna.

Január 28-án a városi önkormányzat az erős helyi civil tiltakozás ellenére megszavazta a hozzájárulást az egyébként természetesen védett lyukas híd lebontásához. Márciusban azt is bejelentették, hogy a hidat nem azonnal építik újjá, hanem később döntenek a sorsáról, a bontás viszont már most megtörténik. Tournai annak ellenére döntött így, hogy az óváros egy része világörökségi védelem alatt áll, az UNESCO pedig nyilván ellentétesnek találja majd a védőövezetben található középkori műemlék lebontását a világörökségi védelem elveivel. A szervezet, ha kész helyzet elé állítják, sokszor tudomásul veszi a történteket - és ez a mondat nyilván Budapest felől nézve is áthallásos.

Az egykori hidat közrefogó tornyok a helyükön maradhattak. A bontás melletti érvként elhangzott, hogy a középső ívet már a második világháború elején felrobbantotta a brit hadsereg, és a háború után, 1948-ban kissé megnagyobbítva építették újjá az akkori - a mainál jóval kisebb - hajók kedvéért.

A híd ennek ellenére hitelesen őrizte középkori állapotát, és valószínűleg az egyik, ha nem a legutolsó fennmaradt folyami városkapu volt Európában. Pótlására többféle építészeti koncepció született, a tervek egy része teljesen modern formákkal idézné meg, reflektálva arra, hogy a híd eltűnése végleges, más elképzelések viszont egy kőből épült, az eredetire emlékeztető, de természetesen sokkal nagyobb és magasabb középső ívekből álló szerkezetet álmodtak meg a helyére. A hivatalos nyilatkozatok szerint az új híd, ha egyszer megépül, hasonlítani fog a lebontottra, amennyire az új műszaki paraméterek ezt megengedik.