Óriáslabirintust csináltak az alföldi kukoricások között

Ópusztaszerről mindenkinek az osztálykirándulások huszonöt éve kötelező látnivalója, a Feszty-körkép jut az eszébe, de az emlékparkban van még egy csomó klasszikus látnivaló: alföldi skanzen, millenniumi emlékmű, középkori monostor, amiből elég kevés maradt, de valaha kifejezetten látványos lehetett, Csete György által tervezett organikus építmények. Ezek azonban mind annyira közismertek, hogy inkább úgy döntöttünk, a Mi Vidékünk projekt keretében azt a hatalmas növénylabirintust nézzük meg, ami a szeri csárdával szemben, az emlékparkhoz vezető bekötőút mellett található, és nemcsak öko, hanem még állítólag szórakoztató is.

A Csillagösvény labirintus állítólag a harmadik legnagyobb a világon és a legnagyobb Közép-Európában. Az ilyen növénylabirintusoknak nyugaton sok évszázados hagyományuk van, eredetileg a kastély- és palotakertek látványosságai voltak, Magyarországon az egyetlen jelentősebb fennmaradt történelmi példa a tiszadobi Andrássy-kastély bukszuslabirintusa. Ma már a világon mindenhol idegenforgalmi látványosságnak építenek növényútvesztőket, és bár különböző statisztikákat lehet találni, úgy tűnik, hogy a kínaiak ebben is lepipáltak mindenkit: a Guinness szerint a világ legnagyobb sövénylabirintusa Jancseng mellett nyílt meg 2017-ben egy szórakoztatóipari komplexumban, és jávorszarvast formáz.

Az ópusztaszeri labirintust is csak 2011-ben hozták létre, amikor a makói Hagymatikum gyógyfürdő igazgatója családi élményparkot hozott létre az emlékpark szomszédságában. Méretre tényleg impozáns:a fagyalból ültetett falak 3,5 km hosszúak, és a labirintus belsejében kirajzolódik a csodaszarvas alakja, bár ezt csak felülnézetből lehet érzékelni.

Tessék a csirke fenekét a kosárba paskolni

A Csillagösvény az emlékparktól függetlenül működik, belépés előtt jegyet kellett váltani, ez felnőtteknek 1800 forint, a családi (2 felnőtt + jegy) pedig 1500 forintra jön ki fejenként. Beérve jobbra egy büfé fogadott, elöl pedig egy nagy zöld placc, ahol

• volt játszótér gyerekeknek csúszdával meg hintával;
• voltak különböző csoportos játékok, úgy mint a Kalandozó hadjáratok nevű sakk játék, vagy a Kötelező játék (igen, ez egy kötéljáték);
• volt egy számháború pálya, meg egy kisebb labirintus is, az Attila Kertje;
• és volt pár sípolós csirke, amiket a nyakuknál fogva akasztottak fel egy-egy kötélre.

Az utóbbi népi játékok címszóval futott, a csirkepofozás ugyanis állítólag tényleg egy régi népi játék. Mindenesetre nem igazán bonyolult dolog: fogjuk a fakanalat és a csirke fenekét addig ütögetjük, amíg nem találunk be vele a kosárba.

A forradalmat, vagy az átlagost kérik?

Az élménypark főattrakciója a nagylabirintus, amit elméletileg kb. 40 perc – 1 óra körbejárni, nekünk kicsit tovább tartott, de biztos csak a nagy meleg miatt.

Meg talán azért is, mert néha elbizonytalanodtunk a válaszokban. A labirintusban való bolyongáshoz ugyanis egy feladatlap segíti utunkat: két-három válaszlehetőség van, ami az elágazásoknál segít eligazodni. Például ha azt gondoljuk, hogy Hippokratész vörös színnel jellemezte az ember melankolikus vérmérsékletét, akkor balra, ha pedig azt, hogy melankolikus helyett inkább a szangvinikusra gondolhatott, akkor jobbra kell mennünk. Ezekből a feladatlapokból létezik gyerekverzió, angol nyelvű, illetve általános tudást igénylő, emellett specifikusan ópusztaszeri történelmi vagy az '56-os forradalmi is. A labirintusban 13 elágazás volt, így 13 kérdésre kellett válaszolnunk, amikor rontottunk, akkor pedig kis idő után mindig visszakerültünk az elágazáshoz, úgyhogy nem volt probléma akkor sem, ha esetleg elsőre nem tudtuk valamire a helyes választ – ami nálunk sokszor előfordult, mert egyikünk az ópusztaszeri történelmet, másikunk pedig az '56-os forradalomhoz kötődő kérdéseket próbálta megválaszolni.

Több mint egy órát bolyongani fagyalbokrok között még akkor is elég unalmas, ha közben feladványokat kell megoldani, de a programot színesíti, hogy a labirintus átvezet hidakon – innen nagyon szép képeket lehet készíteni –, és néhány helyen víz is spriccel az emberre, ami jól esik a nyári hőségben. A labirintus legnagyobb szépséghibája viszont az, hogy az emberek valószínűleg nem számítanak arra, hogy a keresgélés ilyen hosszú lesz, és nagyon sok zsákutcát átalakítottak egy zsebkendő és egy kis guggolás segítségével nyilvános wc-vé. Emellett a labirintus alapját adó bokrok sem mindenhol vannak rendesen karban tartva, némelyikben láttunk szögesdrótot is, ami állítólag a vadállatok miatt volt benne, de már folyamatosan szedik ki őket.

Viszont ezektől eltekintve az első fé lórában nagyon élveztük a labirintus bejárását, okos ötlet a tesztlapos útbaigazítás, és izgalmas, hogy a vége felé azért mégis van hely, ahol segítség nélkül magunknak kell döntenünk. Még a tűző nap ellenére is kiváló programnak tűnt akár baráti kiruccanásra, akár osztálykirándulásra, akár családi hétvégére, főleg a szomszédos emlékpark látnivalóival kombinálva.

Végül arra is rákérdeztünk, hogy a magát „Közép-Európában egyedülálló látványosságot kínáló öko élménypark”-ként reklámozó helyszín igazából mitől is öko. A következő válaszok érkeztek:

• a labirintusokat a környék természetes alapanyagaiból készítették;
• az áramhoz napenergiát is használnak, az öntöző pedig víztakarékos;
• a kertészeti munkák jelentős részét kézzel végzik el.