Bizarr szélhámosok kopasztják meg a tapasztalatlan filmeseket

2019 júliusában az FBI közreadott egy felhívást. Főleg szórakoztatóipari dolgozókat kerestek, akiket 2013 óta ismeretlenek Indonéziába csábítottak munka és pénz ígéretével, hogy aztán alaposan átverjék őket. A csalás lényege mindig ugyanaz volt: az országba érkező szakembert – legyen az kaszkadőr, díszletes, grafikus, sminkes vagy szakmán kívüli, akár testőr – egy sofőr várja a reptéren egy névtáblával és az üres markával, ahova ki kell pengetni nagyjából ezer dollárt. Azután a sofőr elviszi egy szállodába. A következő napokra megbeszélt leülések, találkozók, ötletelések elmaradnak. Az áldozat találkozhat másokkal, akik az állítólagos filmen vagy projekten dolgoznak, és akik szintén pénzt követelnek. Ahogy az FBI fogalmaz, a csalás addig tart, „amíg az utazás véget nem ér, vagy az áldozatok rá nem jönnek, hogy átverik őket”, utána pedig hazamennek jelentős mennyiségű pénzt és a szakmába vetett bizalmukat is elveszítve.

Ez eddig egy nem különösebben érdekes külföldi bűnügyi hír, de a részletek azok, amik igazán szokatlanná teszik. Hogyan lehet ennyi embert Dzsakartába csábítani, hogy aztán önként megváljanak a megtakarított pénzüktől a munka és az önéletrajz polírozásának reményében? Az egész átverés kulcsfigurája egy máig ismeretlen nő, akit

A királynő lép először kapcsolatba az áldozatokkal telefonon vagy online, és minden egyes alkalommal egy nagy hatalmú hollywoodi producernek vagy milliomosfeleségnek adja ki magát, olyan közismert figuráknak, mint Kathleen Kennedy, a Csillagok háborúja filmeket gyártó Lucasfilm feje.

Képzeljük el, hogy kezdő sminkesek vagyunk, és megkeres minket telefonon egy nagy hatalmú nő, aki azt mondja, hogy van egy új projektje, amire pont minket nézett ki. Látta a portfóliónkat, tud példákat mondani a munkáinkból, úgy érzi, hogy alkalmasak lennénk egy filmre, amit éppen Indonéziában akarnak tető alá hozni. Ismeri a referenciáinkat, egy közös ismerősre hivatkozik. Csak annyit kér, hogy – az iparban nem szokatlan módon – hitelezzünk meg magunknak egy repülőjegyet Dzsakartába. Tessék, itt van egy csilivili, képekkel kitömött PDF a projektről, itt a forgatókönyv is, olvasd el, tájékozódj, mondja a hang, ami tényleg kísértetiesen hasonlít az igazira. Gondolkodási időt kérünk, de a hang felhív minket a mobilon, fura időkben, fura napszakokban, és kérdezi, hogy mikor megyünk. És ha férfiak vagyunk, egy éjjel elkezd elég furcsa, privát kérdéseket feltenni, mondjuk arról, hogy mi van rajtunk. Skype-beszélgetést kér, ahol ő nem kapcsolja be a kameráját. Majd arra kér, hogy vegyük le a pólónkat, és küldjünk neki puszikákat.

Erről egy magát megnevezni nem kívánó tengerészgyalogos mesélt a Hollywood Reporternek. A férfit azzal az ajánlattal hívták fel, hogy Christine Hearst Schwarzman, a New York-i milliárdos, Stephen Schwarzman felesége egy dél-ázsiai befektetés idejére keres magának egy testőrcsapatot. A férfi eleget tett az indonéz meghívásnak, annak a reményében, hogy fel kell mérnie különböző szállodák biztonsági állapotát. Ilyenről természetesen szó sem volt. Üres kézzel és pár ezer dollárral szegényebben ment haza.

Hasonló eset történt egy szabadúszó, de tapasztalt fotóssal is, aki 2017 végén egy váratlan helyről kapott egy emailt. A feladó Amy Pascal volt, a Sony Pictures Entertainment egyik helyettes vezetője, aki a 2015-ös Sony-botrány után kénytelen volt távozni a cégtől. Az állítólagos Pascal egy gyanús emailcímről küldte a levelét, de a fotós nem gyanakodott, hiszen úgy képzelte, hogy a botrány miatt a nő minimalizálni szeretné az online jelenlétét. A magát az új Pókember-filmeken is dolgozó producernek kiadó ismeretlen azt írta, hogy egy markáns esztétikával rendelkező fotóst keres, aki segít neki és az új cégének összerakni egy portfóliót, amivel lehet majd házalni a befektetőknél. Az ál-Pascal küldött szerződéseket, referenciákat, de arra kérte a férfit, hogy állja egyelőre a költségeket, a sofőrt, a tolmácsot, a szállást, az útiköltséget, ezeket természetesen meg fogják neki téríteni. 65 ezer dollár veszteség után jött csak rá, hogy ez nem fog soha megtörténni.

De amíg addig a pontig eljutott, szabályos érzelmi terrornak tette ki a szélhámosnő. Naponta többször telefonált, néha a hajnali órákban. Amikor a fotós arra panaszkodott, hogy fáradt, akkor leszidta, mondván, ő nem dolgozik fáradt emberekkel, szedje csak össze magát. A munkájáért járó fizetést különböző kifogásokkal halasztgatták, néha az utalásnál volt valami pimf hiba, ami miatt újra kellett indítani az egészet, vagy épp jött egy nemzeti ünnep, ami alatt a bankok zárva tartottak. A fotóst sikerült teljesen manipulálni, méghozzá annyira, hogy egy második útra is benevezett, ezúttal Bali szigetére, természetesen a rejtélyes producer meghívására. Amikor a férfi azt kérte, hogy legalább mutassa meg magát Skype-on, a nő mérgesen visszavágott, majd kifejtette, hogy kár lenne, ha ez a sok közös munka kárba veszne. A férfi megtörten tért vissza az Egyesült Államokba, ahol jogi zsákutcákba ütközött, hiszen érvényes, hitelesített és aláírt szerződései voltak. Amikor végre sikerült elérnie az igazi Amy Pascal ügyvédjét, ő annyit mondott az áldozatnak, hogy

egy vagy a sok közül.

Minden egyes érintett azt gondolta, hogy ez csak és kizárólag vele történt meg. Így vélekedtek az áldozatok, és így gondolták azok is, akiknek a Con Queen kiadta magát. Mint kiderült, az utóbbiból is rengeteg eset volt. Deborah Snyder producert egy nap azzal hívták, hogy egy színésznek munkát ígért egy szuperhősös tévésorozatban. Semmi nem volt belőle igaz. Sherry Lansingnek, a Paramount egykori fejesének is kiadta magát a csaló, annak ellenére, hogy Lansing tíz éve visszavonult a szórakoztatóipartól. Egyszer ő volt Sarah Finn, a több Marvel-film szereposztásáért felelős szakember, vagy Dee Bakish, a Viacom vezérigazgatójának, Bob Bakishnek a felesége. Volt rá példa, hogy férfiként, Don Grangerként, több Tom Cruise-film producereként jelentkezett.

A helyzet annyira súlyosbodott, hogy 2017-ben Kathleen Kennedy és Amy Pascal felbéreltek egy biztonsági céget, hogy találja meg a szélhámost. Két évvel később még mindig nincsenek határozott válaszok, csak sejtések, de ezek a sejtések is annyira homályosak, hogy még találgatásoknak is alig lehet nevezni őket. A Hollywood Reporternek sikerült megszereznie két telefonbeszélgetés részletét, de az sem nagy segítség: egy személy hallható rajta, két totálisan eltérő akcentussal.

A K2 biztonsági cég azt feltételezi, hogy a Con Queen ázsiai származású lehet, szakértők szerint vannak olyan apró jelek a beszédmintájában, amik erre utalhatnak. Egyesek szerint egy olyan ázsiai filmes szakemberről van szó, aki sminkesként az Egyesült Királyságban dolgozott, feltételezések szerint innen indultak az első csalások. A hálózat a bizalom megszerzéséhez szükséges információkat általában nyilvános közösségi oldalakról, vagy más, nyilvánosan elérhető felületekről szedi, de néha kibuknak olyan értesülések és szófordulatok, amiket csak szakmabeliek ismerhetnek.

Abban mindenki biztos, hogy a telefon végén egy olyan ember áll, aki mesteri módon képes változtatni az akcentusát, aki tökéletesen kiképzett a szélhámos-technikákban, és aki pillanatok alatt képes improvizálni és fenntartani beszélgetőpartnere figyelmét. A K2 egyik munkatársa, Nicoletta Kotsianas legalább száz áldozattal beszélt személyesen, és mindig megdöbbent azon, hogy a csalók mekkora energiát és mennyi időt fektettek bele abba, hogy pár ezer dollárt kisajtoljanak valakiből indonéz földön. Készülnek storyboardok (rajzolt vázlatok, amiket a filmek tervezésénél és készítésénél használnak), készülnek memók, a kommunikáció az áldozat és az elkövető között néha hónapokig tart, intenzíven. Eldobható telefonokat használtak, és a levelezésekhez használt címeket a GoDaddyvel regisztrálták. Egyes beszámolók szerint a hálózat nem kizárólag online vagy a telefonon létezik, voltak olyanok, akik azt vették észre, mintha követték volna őket Dzsakarta utcáin. És ha probléma volt, akkor azonnal feltűnt egy főnöknek látszó helyi, aki folyékony angolsággal tette helyre a panaszkodni merő áldozatokat.

A K2 egy év nyomozás után arra a meglepő megállapításra jutott, hogy

Ahogy elképesztő az áldozatok száma is, akár az átvertekről, akár a megszemélyesítettekről van szó, 2018 óta minden egyes új cikk új neveket sorol fel, és újabb hajmeresztő esetekről ír. És nemcsak a filmiparban tevékenykedik, idén februárban a Vice arról írt, hogy Instagram-influenszereket hálóztak be hasonló módszerekkel, csak éppen Rupert Murdoch volt feleségétől, Wendi Murdochtól érkezett a levél egy lehetséges együttműködésről. Egy bloggernek sikerült lefotóznia a reptéren várakozó sofőrt is, de ettől még senki sem jutott közelebb a megoldáshoz.

A szórakoztatóipari szakma különösen stresszes, gyorsan változó, az embereket sokszor kész helyzet elé állító környezetet jelent, ahol kulcsfontosságú a jó kapcsolatok kiépítése, fenntartása, ápolása, amit egy rosszul elsülő megjegyzés vagy vicc azonnal tönkre is tehet. Különösen ingatag helyzetben vannak a szabadúszók, vagy az olyanok, akiknek még nincsenek évtizedes tapasztalataik. A szélhámosok szándékosan játszanak rá a mítoszra, hogy mindenki csak egy emailre vagy egy telefonbeszélgetésre van attól, hogy végre megcsinálja a szerencséjét, és szintén szándékosan utánozzák azt a nyomást, ami ebben a szakmában a valóságban is jellemző. Az egyértelmű, hogy nem az a céljuk, hogy gazdagokat kopasszanak meg, hanem inkább sok kishalat, kisebb összegért.

A Con Queen magyar filmes szakembereket is megtalálhatott magának. Ismer ilyet, vagy esetleg önnel történt meg? Írjon erre az emailcímre.

(Címlap és borítókép illusztráció: Fillér Máté / Index)