Gedeon, Johanna
2 °C
17 °C
Index - In English In English Eng

Átlátszó műanyag fallal védenék a Szent Márk-bazilikát

2020.01.03. 23:22

Lehangoló bejelentést tett a velencei Szent Márk-bazilikát kezelő szervezet, a Procuratoria vezetője, Carlo Alberto Tesserin: egyelőre nem látnak más módszert a világhírű műemlék megvédésére az egyre súlyosabbá váló árvizektől, mint hogy egy két méter magas, átlátszó műanyagfalat húzzanak fel a homlokzat előtt, a Szent Márk tér felőli oldalon. Az átszivárgás miatt ráadásul a föld alatt is védekezni kell, négy méter mélyen acéllemezeket akarnak beásni a földbe.

A Procuratoria tisztában van vele, hogy a terv óriási felháborodást fog kiváltani, és a műemlékvédelemért felelős állami szervek jóváhagyása nélkül nem is valósíthatják meg, azok pedig jó eséllyel vétózni fognak, hiszen a világ egyik leghíresebb látványáról van szó, amit a műanyagfal nyilvánvalóan tönkretesz.

Sókiválás az aranymozaik kövecskéi között
Sókiválás az aranymozaik kövecskéi között
Fotó: Procuratoria

Csakhogy a székesegyház gondnokai nem nagyon látnak más megoldást, ugyanis a tavalyi őszi árvíz elmondásuk szerint nagyobb kárt okozott a bazilikában, mint az elmúlt ezer év. Különösen a padlómozaik és az oszlopok lábazata ment tönkre, mivel az épület alsó része víz alá került. Mindez ráadásul azok után történt, hogy 2018 őszén az előző áradás már szintén súlyos károkat okozott, akkor azt mondták, 20 évet öregedett egyetlen nap alatt a templom, és 2,7 millió eurós kár keletkezett. Éppen csak végeztek a restaurálással, amikor jött az újabb, sokkal súlyosabb katasztrófa.

De miért teszi tönkre a bazilikát az áradás?

Azért, mert a beáramló tengervíz sós. Mario Piana, a Szent Márk építésze szerint a sós víz első ránézésre semmilyen kárt nem okoz, nem olyan, mint egy földrengés, hanem lassan, alattomosan pusztít. A padlómozaik aprócska színes kövei között sóvirágok nőnek ki, a habarcsos ágyazat kimaródik, és a kövek kimozdulnak a helyükről. A márványoszlopok lábazatában még ennél is súlyosabb károk keletkeznek, mivel a sós víz szabályosan szétmarja a követ, ami lemezesen széthasad - ennek még statikai szempontból is óriási a veszélye, mivel a meggyengült oszloplábak elveszthetik a szilárdságukat. De a sós víz ott is pusztít, ahova látszólag nem ér fel, a falak ugyanis szivacsként szívták fel magukba a vizet, ami tíz méteres magasságig feljutott, szétmarva a kupolaszerkezetek tégláit összetartó habarcsot. Ennek jele, hogy a színes mozaikok kövei fentről is potyogni kezdtek, de szélsőséges esetben a láthatatlan támadás hatására az egész templom összeomolhat.

A mostani kár értékét 3 millió euróra teszik, amiből egyelőre csak 1 millió euró állami segély áll rendelkezésre a regionális kormánytól. De ami ennél is nagyobb baj: a tavalyi tapasztalatok alapján egyszerűen nem éri meg restaurálni a bazilikát, ha jövőre vagy legkésőbb egy-két év múlva jön a következő áradás, márpedig az éghajlatváltozás és Velence speciális problémái (a történelmi város emberi tevékenység okozta süllyedése) miatt úgy látszik, erre kell számítani. 

A tengervíztől szétmart oszloplábazat
A tengervíztől szétmart oszloplábazat
Fotó: Procuratoria

A templom előcsarnokában a padló alá már beépítettek olyan szelepeket, amelyek 88 centis vízmagasságig megakadályozzák, hogy a beáramló árvíz a vízelvezető csatornákat megtöltse. Most ezt a rendszert a templom hátsó része és a kripta alatt is megépítik, de a 2019-es árvíz 187 centis vízállást hozott - erre nincs más orvosság, mint a plexifal. A bazilika körbefalazása átmeneti megoldás lenne addig, amíg a hírhedt MOSE árvízvédelmi rendszer megépül. Ennek hivatalos átadási céldátuma jelenleg 2021, de komolyan senki nem hisz abban, hogy valaha is elkészül, hiszen a projekt tíz éve reménytelen csúszásban van, az árát 6 és 9 milliárd euró közé teszik, és egyre gyakrabban vetődik fel, hogy talán műszakilag egyáltalán nem is lesz soha működőképes.

A tavaly őszi nagy velencei árvízről az Index stábja a helyszínen is forgatott: