Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMácsai: A színházak elleni kormányzati reakció csak indulati, de nem logikus
További Kultúr cikkek
- A késő Kádár-korban jobban értékelték a női írókat, mint most
- Tapsolunk, pedig zokognunk kellene, és ebbe szinte mindenki belehal
- Majdnem műkincségetés lett a vége, de szerencsére valaki észbe kapott
- Az ő kezükben a jövő nemzedéke, munkájuk most mégis másfajta gyümölcsöt hozott
- Az államtitkár még a Bibliát is átíratná
Mácsai Pállal, az Örkény Színház igazgatójával készített interjút a Magyar Narancs. A színházigazgató a hetilap mai számában megjelent interjúban beszélt a kultúrtörvényről és a színházak függetlensége melletti tüntetésről, az előző főpolgármester, Tarlós István és kormány közti dealekről és a belső nyugalomról is.
Mácsai az interjút decemberben bemutatott Térey-darabjukkal, a Lót - Szodomában kövérebb a fű című előadással kezdte. Elmondta, hogy jó viszony volt a tavaly elhunyt szerző és a színház között, annak ellenére is, hogy Térey sokszor nem nekik adta a darabjait.
Minket is elküldött melegebb éghajlatra. Korrekt színháznak, vagyis érdektelennek, unalmasnak, öregnek nevezett. Ha igaz, ha nem, vonzó az ilyen karakán beszéd. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legyen kíváncsi azokra, akiknek nem tetszik, amit csinál, és kételkedjen azokban, akiknek igen. Művészetben mindenképpen.
Ezután az "antidemokratikus időkről" azt mondta, ezeket csak "nyomasztva, berzenkedve, a véleményünket az előadásokban érvényesítve" lehetett átvészelni. Kitért arra is, hogy a Tarlós-féle fővárosi önkormányzattal egyébként világnézettől és esztétikától függetlenül minden kőszínháznak támogató kapcsolata volt:
Tarlós és a kormány között deklarált deal volt, hogy amíg ő a főpolgármester, békén hagyják a kőszínházakat.
Szerinte az ellenzéki főpolgármesterre adott kormányzati válasz indulati reakció, de nem logikus.
Érdekes, hogy a kultúrkormányzat nem érti, hogy a színháztámogatás nem a polgármesteré és nem is az igazgatóé. Még csak nem is a színházaké. Hanem a közönségé.
Mácsai ezután beszélt a kultúrtörvényről, majd a támogatásokról, amiket már a tao megszüntetése után "forráshiány miatt elutasítottak" december 30-án. Azt is mondta, hogy az új kultúrtörvény megírása, felpuhítása és annak letagadása "egy abszurd, groteszk és nonszensz jelenetsor" volt. A kultúrtörvény elleni tüntetéssel kapcsolatban azonban nem neheztel azokra, akik nem voltak ott:
Csak kimondtam, hogy nincsenek közös stratégiák. Mindenki magányos.
A tüntetésen elmondott Örkény egypercessel kapcsolatban kitért arra is, hogy január 22-én felolvasó estet fognak tartani Örkény egyperceseiből, a bevételt pedig a független színházaknak adják majd. Végül zárásként azt is elmondta, hogy nyugodt az esettel kapcsolatban, ami egyetlen dologból származik:
Abból, hogy igazam van. Igazunk van. Amit most a hatalom színházi ügyben csinál, a gőg, a fölényeskedés, a be nem tartott ígéretek, a színházi szakma egy részének semmibe vétele és megalázása, az színtiszta hübrisz. Ami, nem mellesleg, Szophoklész óta a bukás oka. Azt persze nem lehet tudni, hogy az mikor van, sok fájdalom és igazságtalanság eshet addig.