Dénes
3 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Akkor tényleg biztos, hogy Woody Allen pedofil bűnöző?

tk3s 20110101 gaf g49 137228
2020.02.19. 19:35
Woody Allent csaknem harminc éve vádolták meg örökbefogadott kislánya szexuális zaklatásával, de az ügyben indult vizsgálat eredményeképp nem emeltek ellene vádat. Miért olyan biztos benne mégis mindenki, hogy a rendező bűnös, és hogy zajlott az 1992-es eljárás?

Scarlett Johansson mindössze annyit mondott a közelmúltban, hogy szívesen dolgozna még Woody Allennel, de már emiatt is magyarázkodásra kényszerült, ahogy Vanessa Hudgensről is több lap leszedte a keresztvizet, mert egy nyilatkozatában nem ítélte el az Annie Hall, a Manhattan vagy a Hannah és nővérei rendezőjét. Allen legutóbbi filmje, az Egy esős nap New Yorkban több főszereplője, Timothée Chalamet, Selena Gomez és Rebecca Hall közölték, erkölcsi okokból inkább nem veszik át, hanem jótékony célra ajánlják fel a filmért kapott fizetésüket. Korábban az Oscar-díjas Colin Firth, az Oscar-díjas Mira Sorvino és a kétszeres Oscar-jelölt Greta Gerwig is azt mondták, sosem dolgoznának újra Allennel.

Mindezt egy olyan vád miatt, amelyet húsz évig óvatosan kezelt – vagy tudomásul sem vett – a világ, majd a Harvey Weinstein elleni csaknem száz nemi erőszak- és szexuális zaklatás-váddal kezdődött #metoo-kampány miatt mégis újra elővették. 

És mára sokan tényként kezelik, hogy Woody Allen 1992-ben szexuálisan zaklatta akkor hétéves, örökbe fogadott lányát, Dylan Farrow-t.

Ugyanakkor amíg Harvey Weinstein, Marton László, Kevin Spacey, Louis CK vagy más, a #metoo hatására lebukott zaklatók vagy erőszaktevők esetében a dolgok aránylag egyértelműnek tűntek, ezek az esetek nagyon sok mindenben eltérnek Woody Allen ügyétől. Természetesen

lehetetlen teljes bizonyossággal kijelenteni, bűnös-e vagy sem Woody Allen,

de a tisztább és teljesebb kép érdekében összeszedtük az ügy egyébként eddig is ismert körülményeit.

Miben tér el ez a vád a #metoo legtöbb zaklatási ügyétől?

Egy szexuális zaklatási ügy, amivel a társadalmi támogatás teljes hiánya miatt több évtizedig nem mertek vagy nem tudtak előjönni az áldozatok, a legritkább esetben kerül bíróság elé, de ha ez meg is történik, egy jellemzően szemtanúk és kézzel fogható bizonyítékok nélküli ügyben a hatóságoknak nagyon kevés eszközük van. Épp ezért mindig csak arról lehet beszélni, egy-egy vád mennyire tűnik valószínűnek. 

Ha az alábbi feltételek mind teljesülnek, akkor azt lehet mondani, nagyon nagy eséllyel valós a vád:

  • ha a vádlónak semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy nehéz helyzetbe hozza a megvádoltat;
  • ha legalább két, egymástól teljesen független forrás állít nagyon hasonló dolgokat a vádlottról;
  • ha a vádló nem áll épp perben vagy haragban a megvádolttal;
  • és természetesen ha nem érkezik hiteles cáfolat az egészről.

Woody Allen és Dylan Farrow, illetve a kisgyereket annak idején képviselő Mia Farrow esetében

ezek egyike sem áll fenn.

A vádat ugyanis Mia Farrow egy szakítás utáni, kőkemény gyerekelhelyezési per kellős közepén fogalmazta meg, miután többször megfenyegette Woody Allent, hogy alaposan megleckézteti. Allenről sem akkor, sem azóta nem állított senki más hasonlót, viszont a vád hatására a hatóságok megvizsgálták a körülményeket, a bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutottak, nem lehet bizonyítani, hogy valóban történt volna zaklatás, így nem indult eljárás Allen ellen.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne ettől még igaz a vád, de hogy nem egy egyértelműen eldönthető, egyszerű kérdésről van szó, ahol csak ítélkezni kell, az biztos, így mindenképpen érdemes átvenni az ügy részleteit.

Az előzmények: Woody Allen, Mia Farrow és Soon-Yi Previn kapcsolata

Woody Allen és Mia Farrow színésznő 1980-ban kezdtek járni egymással, és tizenkét évig voltak együtt, bár nem házasodtak össze, és más módon sem tették hivatalossá a kapcsolatukat. Kapcsolatuk kezdetén Farrow három, André Previn zeneszerzővel közös gyereknek volt biológiai anyja, valamint három örökbe fogadott gyereknek, köztük a Soon-Yi Previn nevű, dél-koreai születésű lánynak. Farrow idővel még két gyereket örökbe fogadott, Dylant és Mosest, akiket a kapcsolat vége felé Allen is örökbe fogadott. Farrow-nak és Allennek egy közös gyereke is született, Satchel Farrow, aki ma már Ronan Farrow néven él. Róla ugyanakkor az anyja néhány éve azt mondta, „lehetséges”, hogy az ő apja valójában korábbi barátja, Frank Sinatra, akire valóban feltűnően hasonlít a fiú, és akivel Farrow szavai szerint „valójában sosem szakítottak”.

Allen és Farrow soha nem éltek együtt, sőt, Allen elmondása szerint nem is éjszakázott soha Farrow New York-i lakásában, és semmilyen szinten nem vett részt Soon-Yi nevelésében. André Previn elmondása szerint lényegében nem is találkoztak Soon-Yi főiskolás, 19 vagy 21 éves koráig (a koreai hatóságok csak a lány néhány éves korában állítottak ki születési anyakönyvi kivonatot, így kérdéses a pontos születési éve).

Azután viszont a kapcsolatuk szorosabb lett, és 1992-ben az akkor 56 éves Allen viszonyt kezdett a lánnyal. Allen és Soon-Yi Previn kapcsolata tehát, bár elég sok szempontból bírálható vagy kifogásolható, de 

téves minden állítás, amely szerint Allen „a lányát” vette volna feleségül, 

vagy akár az, hogy Soon-Yi apafiguraként tekintett volna a férfire. A kapcsolat kölcsönös beleegyezésen alapult, és azóta is tart. „Van, akinek nem egyezik az ízlésével, elfogadom a kritikát, de ez a mi életünk” – ennyivel intézte el a dolgot Allen egy 1992-es interjúban.

A titokban kezdett kapcsolatra aztán a lehető legrosszabb módon derült fény: 1992 januárjában Mia Farrow megtalálta Allennél a Soon-Yi Previnről készült meztelen fotókat. Nem túl meglepő módon azonnal szakított a férfival, és mindketten ügyvédet fogadtak, hogy egy hosszú bírósági folyamat révén döntsenek a gyerekelhelyezési kérdésekről: Farrow a történtek után nem akarta, hogy Allen bármelyik gyereknek is gyámja lehessen.

Farrow a következő hónapokban többször megfenyegette Allent; Valentin-napra küldött neki egy „képeslapot” egy családi fotóval, amelyen minden gyerek át van szúrva egy-egy tűvel, Mia Farrow szívéből pedig egy kés áll ki, amelynek markolatán Soon-Yi képe van, bár állítólag ezt nem fenyegetésnek szánta, hanem a helyzet sajátos értelmezésének. Egy Farrow-t és Allent is ismerő klinikai szakpszichológus később eskü alatt vallotta, hogy Farrow haragja szerinte valódi fenyegetést jelentett Allen számára, miután a nő többször azzal hívta fel telefonon, hogy a férfinak „meg kéne halnia”, ő pedig meg akarja ölni. A pszichológust arra kérte, „találjanak valamilyen módot, hogy megállítsák” a „sátánian gonosz” Allent – vallotta a pszichológus.

Allen emellett azt állítja, Farrow az egyik hívásában közölte vele, valami nagyon mocskosat tervez ellene, és ha ő elvette Farrow lányát tőle, akkor ő elveszi tőle Allen lányát – persze hogy volt-e ilyen beszélgetés, azt sosem fogja tudni senki bizonyítani. Mindenesetre Farrow többek állítása szerint is sokszor elmondta Allen és Soon-Yi lebukása után, hogy mivel a férfi már „bántalmazta” az egyik Farrow-lányt, Soon-Yit, ezzel a férfi Dylan lehetséges zaklatójává is vált. 

A zaklatási vád

Ilyen előzmények után hangzott el a vád, amely szerint a már hónapok óta tartó gyerekelhelyezési per közepén Allen 1992. augusztus 4-én beállított Farrow-ék hétvégi házába, ahol Mia Farrow és több gyerek is jelen volt. A vád szerint Allen talált egy olyan pillanatot, amikor nem figyelt senki, és noha klausztrofóbiával küzd, felvitte a hétéves Dylant a kis padlásszobába, és ott a nemi szervét fogdosta. A vád szerint ezt az is bizonyítja, hogy a nap során később a kislány fürdőruhát vett, amelynek viszont hiányzott a bugyirésze. Farrow elmondása szerint a lány másnap mondta el neki, hogy mi történt, ekkor ő videóra vette a vallomását.

Így aztán megindult a vizsgálat az ügyben, de végül nem találtak hiteles bizonyítékot, amely alátámasztotta volna Dylan és Mia Farrow vádjait. A következő körülmények tűntek kérdésesnek:

  • A Dylant vizsgáló orvos jelentős és fontos ellentmondásokat talált a lány vallomásában. Úgy gondolta, a gyerek sérülhetett attól a stressztől, amelyet az „egészségtelen” otthoni környezet gyakorolt rá, így végül fixálódhatott a fejében a történet. Másrészt felmerült, hogy a gyerek az elmondott történetet előre begyakorolta, bár az orvos hozzátette, nincs kézzelfogható bizonyíték arra, hogy Mia Farrow tanította volna be a vallomást, de valószínűnek tartotta, hogy a történet sokszori elismétlése révén a lány végül maga is valóságnak fogadta el a vádat.
  • Vallomásában az orvos azt is megjegyezte, hogy Dylan a zaklatás kérdését mindig párosította azzal, hogy „szegény, szegény anyukája” milyen nehéz helyzetbe került Soon-Yi és Allen kapcsolata miatt, és még a filmes karrierjét is elveszítette. (Farrow Allen több filmjének volt addig főszereplője.) Az orvosi szakvélemény szerint valószínűsíthető, hogy Dylanre komoly hatással volt a vágy, hogy megvédje az anyját, akihez nagyon közel állt. (Voltak olyan szakemberek, akik megkérdőjelezték a vizsgálat szakmaiságát, aztán voltak olyan szakemberek, akik megkérdőjelezték a megkérdőjelezés szakmaiságát.)
  • Mia Farrow először elvitte egy orvoshoz Dylant, aki megkérdezte a lányt, megérintette-e őt Woody Allen. A lányt igent mondott, majd arra a kérdésre, hol, a saját vállára mutatott. Farrow szerint ez azért volt, mert Dylan nem akart egy idegen előtt beszélni az ügyről. Másnap egy másik orvoshoz is elvitte a lányt, de sérülést ő sem talált a gyerek testén. Mindezt maga Farrow vallotta a hatóságok előtt.
  • A Dylan vallomásáról készült felvétel hosszú idő alatt készült, a felvételt készítő Mia Farrow gyakran leállította, majd újraindította a felvevőt. Farrow erről azt mondta, egyszerűen csak akkor kamerázott, amikor épp Dylan erről beszél, amikor nem, akkor leállította a felvételt. A Farrow-éknál dolgozó egyik dada (aki Allentől kapta a fizetését) azt vallotta, hogy a felvétel több nap alatt készült, és ez alatt Dylan egyáltalán nem tűnt motiváltnak. Ugyanez a dada (is) a rossz légkörről beszélt a Farrow-házban, szerinte Farrow többször megütötte a gyerekeit vagy más módon is durván bánt velük. A dada azt állította, miután Farrow elvitte a második orvoshoz Dylant, „boldognak és elégedettnek” tűnt, azt mondta, „most már minden el van intézve”, és arra kérlelte őt, hogy „álljon az ő oldalára” a következőkben.
  • Woody Allen alávetette magát egy hazugságvizsgálatnak, igaz, nem a rendőrség által felkínáltnak, hanem a saját ügyvédei által szervezett eseményen, és bár átment a teszten, a rendőrség ezt nem fogadta el bizonyítékként. Mia Farrow nem vett részt hazugságvizsgálaton.
  • Farrow azt állította, ő már évekkel korábban is attól tartott, hogy Allen „nem megfelelően”, „szexuális jellegűen” játszik Dylannel. Allen ügyvédei ugyanakkor rámutattak, ezzel az állítással szembemegy, hogy 1991-ben Farrow is támogatta Allen örökbefogadási kérelmét Dylan ügyében.
  • Dylan Farrow máig állítja, más alkalmakkor többen látták, hogy a kislánnyal játszó Allen a gyerek szájába teszi a hüvelykujját, alsónadrágban bemászik vele együtt az ágyba, és azt állítja, egy bébiszitter azt is látta, hogy Allen leveszi a gyerekről a bugyit, és az ölébe hajtja a fejét. A korábban már említett pszichológusszakértő, aki Allent is kezelte, azt vallotta, Allen kapcsolata Dylannel valóban „helytelenül intenzív” volt, de nem tapasztalt benne semmiféle szexuális motivációt.

Mindezek miatt a fél évig tartó vizsgálat után nem indult eljárás Allen ellen, ugyanakkor a döntés különös volt: Frank Maco államügyész közölte, a vádemelés elutasítása ellenére azért ő igenis úgy gondolja, hogy Allen molesztálta a kislányt, csak azért nem indít eljárást, hogy megóvja Dylant a traumatikus tárgyalásoktól. Allen az állítás miatt panaszt tett a connecticuti igazságügyi hatóságnál is, de a panaszt elutasították, az amerikai állami panaszkezelő bizottság viszont kivizsgálta az ügyet, és „súlyosan aggályosnak” nevezték Maco eljárását.

Huszonegy év után a vihar

Így tehát 1993-ban lezárták az ügyet; a gyerekek felügyeleti jogát Farrow kapta meg, Soon-Yi és Allen pedig később összeházasodtak, majd örökbefogadtak két gyereket (az adoptációról döntő bizottság nem talált semmi olyasmit, ami alkalmatlanná tette volna Allent az örökbefogadásra). A vád jó ideig nem merült fel újra, noha Farrow-ék sosem vonták vissza azt.

2014-ben aztán, amikor Allen megnyerte a Golden Globe egyik kvázi életműdíját, a Cecil B. DeMille-díjat, Ronan Farrow kiírta a Twitterre: „Lemaradtam a Woody Allen-megemlékezésről – azt a részt az Annie Hall előtt vagy után vágták be, amikor egy nő nyilvánosság előtt elmondja, hogy hétéves korában molesztálta őt?” (Ronan egyébként maga is csak négyéves volt a vádban foglalt eset idején.)

De még ez sem kavarta fel igazán az állóvizet, ahhoz a Weinstein-ügynek is jönnie kellett. Miután sorra buktak le a zaklatók, Dylan Farrow cikket írt a Los Angeles Timesba, amelyben újra részletesen ismertette a vádjait Allen ellen, és már a cikk címében feltette a kérdést: „Miért kímélte meg a #MeToo-forradalom Woody Allent?”.

Az újra felhangosodó vádak hatására viszont életében először nyilvánosan megszólalt Moses Farrow is, aki az állítólagos zaklatás idején már jóval idősebb volt Dylannél és Ronannél: ő tizennégy volt akkor. A ma már terapeutaként dolgozó férfi hosszú visszaemlékezésben írta le az életet a Farrow-házban, és leszögezte: Allen nem követte el, amivel vádolják, a zaklatásról szóló vallomást pedig Mia Farrow tanította be Dylannek.

Moses Farrow szerint a vallomásban több ellentmondás is volt. A vád szerint például a nemi erőszak a padlásszobában történt, oda küldte volna el a kisvonattal játszani Allen Dylant. De Moses Farrow szerint a kisvonat nem a padlásszobában volt, amely helyiségben amúgy sem volt akkora hely, hogy ott két ember elférjen. Ráadásul, írja Moses, mivel Mia Farrow addigra már hónapokon keresztül folyamatosan azt sulykolta, Allen egy szörnyeteg, így a többi gyerek akkor sem engedte volna, hogy Dylan kettesben elvonuljon játszani Allennel, ha a férfi tényleg felszólította volna erre őt. Moses írt arról, hogyan büntette vagy akár verte meg gyakran örökbefogadott, több esetben egyébként sérült gyerekeit az anyjuk, vagy állította a sarokba őket meztelenre vetkőztetve, és hogyan várt el tőlük feltétlen engedelmességet. Az állításokra reagálva Dylan Farrow azt írta, testvére csak el akarja terelni a figyelmet a vádakról, s egyébként is „zavarodott ember”.

Ronan Farrow ehhez hozzátette: Moses csak Dylant akarja hitelteleníteni, és ő csakis szeretetet és törődést tapasztalt otthon a gyerekkorukban az anyjuktól. Az újságíró Ronan fontos szerepet játszott abban, hogy sikerült lebuktatni a körülbelül száz nőt szexuálisan zaklató és többeket megerőszakoló hollywoodi producert, Harvey Weinsteint, a New Yorker magazinban megjelent cikkében olyan hírességek vallottak Weinstein ellen, mint Asia Argento, Emma De Caunes, Rosanna Arquette  vagy Mira Sorvino. De attól még, hogy a Weinstein-ügyben sokat tett az igazság kiderüléséért, nem következik, hogy az apja esetét is reálisan ítéli meg.

Ítélet mindenáron

Dylan Farrow a #metoo-ügy kirobbanásakor írt cikkében elítélően nyilatkozott minden olyan színészről, aki óvatosan nyilatkozott Allenről és nem volt hajlandó elítélni a rendezőt. Az akkor még ilyen szellemben nyilatkozó Greta Gerwig később meg is gondolta magát, és elítélte Allent, ahogy egyre több színész engedett a nyomásnak, és döntötte el, hogy minden vád igaz, ami valaha elhangzott a témában. A nyomás végül annyira nagy lett, hogy az Amazon stúdió inkább tudatosan megszegte saját, sokmillió dolláros szerződését Allennel, és nem mutatta be az új filmjét, vállalva a pereskedést és a jelentős bánatpénz kifizetését is; eközben a könyvszakmában arról számoltak be, hogy teljességgel lehetetlen kiadni Allen memoárját, mert egyik könyvkiadó sem vállalná az öngyilkossággal felérő lépést.

Woody Allen ügye a Dylan által pontosan felismert, a #metoo-val eljött forradalom egyik fontos sarokpontja lehetne azzal, hogy a nagyközönség belátja: nem a feltétel nélküli, azonnali ítélkezés, a fekete-fehér, kizárólagos válaszok és a büntetésre alapozott gondolkodásmód jelenti a választ. Fontos lenne, hogy meglegyen az igény a körülmények minél pontosabb megismerésére (mint például a komikus Aziz Ansari ügyében 2018-ban), és ha mindenkinek lehetősége lenne arra, hogy ha egy ügy nem tűnik olyan ordítóan egyértelműnek, mint mondjuk Weinsteiné, akkor ne legyen kötelező azonnal véleményt alkotni. Fontos lenne belátni, hogy az ítélkezés hiánya, a mérlegelés önmagában még nem mindig azonos az áldozathibáztatással és a bűnpártolással (még ha a napnál is világosabb ügyében ez valóban így is lehet).

A #metoo hitelességét épp az tudja aláásni, ha nem a megfontolt körültekintés vezet végül az elkövető szembesítéséhez és akár bűnhődéséhez, hanem az, ha kötelező érvényűvé teszik minden vád gondolkodás nélküli elfogadását. Ezzel végső soron és hosszútávon maguk az áldozatok járnának a legrosszabbul.

(Borítókép: Woody Allen (balról a harmadik) és Mia Farrow (jobbra) a gyerekekkel Leningrádban: Satchel, Lark, Dylan (Allen ölében), Fletcher, Daisy, Soon Yi (jobbról a harmadik) és Moses. Fotó: Jane Read Martin / Northfoto)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport