Norbert, Cintia
13 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

A koronavírus írta a leggonoszabb tragédiát a színházaknak

D ATI20200313022
2020.03.29. 22:55 Módosítva: 2020.03.30. 00:47
Duplán jártak rosszul a koronavírus miatt bezárt színházak: a bevételkiesés mértéke felbecsülhetetlen, és még az állam is hallgat arról, az új színházi törvény elfogadása után mennyi támogatást remélhetnek. Sok művész és munkatárs a teljes jövedelmét elveszítette, és más, rossz hatások is várhatóak, eközben az állami segítségnyújtás módja is aggályos.

„Az előadó-művészet nem működik, mert nem lehet összegyűlni. Ez új dolog, nincs protokoll, generációk óta nem álltak le színházak. Távoli reflexek jönnek elő, mi helyes, mi nem, mi emberséges, mi szakszerű, mi nem. Az ösztön működik, ilyenkor kell komolyan észnél lenni, uralkodni a kapkodáson, időt hagyni, hogy megértsük, mit kell megértenünk egyáltalán. Az épület üres, nincs bent senki, minden műsort áthúzott egy monomániás kultúrhivatalnok, a Covid-19. Ma még A-B-C forgatókönyvet sem lehet csinálni, mert minden homályos – persze, azért csinálunk, meg D-t, E-t és F-et, videókonferenciákon, reggeltől estig.

Improvizálunk, pedig a műfaj cseppet sem komédia, hanem egy szegényes cselekményű, dögunalmas dráma. Tehetségtelen szerző, humortalan rendező, gonosz dramaturg

– foglalja össze az Index kérdésére a koronavírus miatti veszélyhelyzetben bezáratott színházakban dolgozók érzéseit Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója. „Birkózunk a fölöslegesség érzésével. Pedig tudjuk, hogy most lenne ránk igazán szükség. Rá kell jönni, hogyan jelentkezzünk, hogy oldjuk a bezártságot, a magányt, mert ehhez értenénk. Közben mindenkinek meg kell szerveznie a maga életét is, a gyerekeiét, a szüleiét. Sajnos lesz rá időnk, hogy kitaláljuk, mit kell csinálni.

Sejteni lehet, hogy utóbb, ha visszamegyünk a színpadra, akkor sem lesz semmi olyan, mint volt.

A kormány és az operatív törzs döntése értelmében március 11-e óta tilos megtartani minden 100 főnél nagyobb beltéri rendezvényt; a legtöbb színház már ekkor lefújta minden előadását, akkor is, ha 100 fősnél kisebb termekről volt szó, de néhány nappal később már a létszámkorlátozásos kiskapu is megszűnt, így legkésőbb március 16. óta zárva tart Magyarország összes színháza. Arról kérdeztük az intézmények vezetőit, kezelhető mértékű-e a probléma, tudnak-e fizetést adni a művészeknek és más munkatársaknak, és hogy milyen következményekre számítanak az anyagi problémákon túl.

Két dolog van, amiben minden válaszadó egyetért:

  • hogy teljes a bizonytalanság, mert egy-két hónapra ugyan tudnak előre tervezni, de ha még tovább, akár a következő évad elejéig húzódik a bezártság, annak beláthatatlan következményei lehetnek, pláne komolyabb állami mentőöv nélkül;
  • és hogy nagyon sokat ront a helyzeten a kormány által okozott, a vírustól teljesen független bizonytalanság: mindmáig nem kapott ugyanis senki hivatalos tájékoztatást arról, hogy az új, a szakma tiltakozása és tüntetések ellenére elfogadott színháztörvény alapján mekkora támogatásban bízhatnak erre az évre. (A törvény alapján mostantól a legtöbb, eddig az önkormányzathoz tartozó színház a kormánnyal közös fenntartásúvá válik, és politikai alkuk tárgya lesz, mennyivel száll be a városi önkormányzat mellé az állam. Így még az is teljesen bizonytalan, hogy miután megszületik a megegyezés, mikor utalják át mindazt a támogatást, amiből elvileg már január óta működniük kellene a színházaknak.)

Jövedelmező állás

„Ha a sajtóban gyakran emlegetett kínai modell alapján a négy hónapot számítjuk a járvány kicsúcsosodásának, akkor azzal kell számolnunk, hogy nemcsak az évad végéig, de a nyár második feléig el kell hagynunk a tervezett előadásokat és vendégjátékokat. Színházunk nagyon sok nyári meghívást kapott az idén, ezek elmaradásának lélektani és szakmai jelentősége is van, de a bevétel oldalon is komoly hatása lesz, és még nem tudjuk a pontos számokat” – mondja Berzsenyi Bellaagh Ádám, a Budaörsi Latinovits Színház igazgatója.

A lélektani hatásokról, amelyeknek fontos részét jelenti a szakmában a legfontosabb visszajelzést jelentő fesztiválmeghívások lefújása, Barda Beáta, a Trafó ügyvezető igazgatója is beszél: „Az anyagiakon kívül a morális, mentális veszteségeket is nehéz pótolni. A folyamatos pörgés után nehéz átállni, ezért fontos lenne, hogy mindenki fizikailag és mentálisan egészségesen vészelje át a helyzetet.”

A bizonytalanságra jellemző, hogy a veszélyhelyzet kihirdetésekor a legtöbb színház a legjobb forgatókönyvben bízva csak március végéig tervezett biztos bezárással, a Katona József Színházban például akkor még csak március 26-ig tolták el az új bemutató olvasópróbáját, de mostanra egyre valószínűbbé kezd válni, hogy ez a (május végéig, június elejéig tartó) évad már mindenestül véget ért. Ehhez képest a minisztérium egyelőre még egy teljesen életszerűtlen intézkedéssel reagált: jelen állás szerint a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott produkciók bemutatását augusztus 31-ig lehet csak csúsztatni, és ha addig nem történik ez meg, akkor az amúgy is rengeteg kiesés mellett még ezeket a támogatásokat is vissza kell fizetni. 

Magyarul ha addig egyáltalán véget ér a karantén, minden ilyen előadást egyszerre, a nyár végén kellene bemutatni, noha nyáron még békeidőben is zárva tartanak a színházak.

Mindez a legnagyobb mértékben a független színházakat érinti, de valamelyest a legtöbben érintettek. Úgy tudjuk, az NKA épp ezért készül „mentőpályázatok” kiírására. (Eközben Németországban 50 milliárd eurós, azaz 17 billió 640 milliárd forintos segélycsomagot kapott a kulturális ágazat. Magyarországon eddig 8000-nél is többen írták alá az áthidaló támogatás szükségességét hangsúlyozó petíciót.)

Az állami gazdasági csomagokból több is érinti a színházi szférát. A KATA-rendszerben számlázó művészek és a színházi háttérszakmák dolgozói (öltöztetők, technikusok, kellékesek) június végéig mentesülnek a járulékfizetés alól, a színházakkal munkaviszonyban állók fizetését pedig most valamennyivel könnyebben tudja állni a munkáltató, mert ők is mentesülnek a járulékfizetés alól.

Aranyművesek és mesemondók

Mindez persze keveset segít azoknak, akiknek a színházak bezárásával teljesen megszűnt minden jövedelemforrásuk. Kérdésünkre azok a színházak, amelyeknek állandó társulata van, jellemzően azt mondták, néhány hónapig bevételek nélkül is tudják fizetni a munkatársak havi fizetését (bár hogy ennél hosszabb idő után mi lesz, az nagy kérdés): a budaörsi színházban inkább leállítják az eszközbeszerzéseket is emiatt, de például a budapesti, magánszínházi státusza miatt még inkább a bevételekre utalt Centrál Színházban márciusban még „rendes” fizetést kap mindenki, aztán „a színház hibernálja magát, a megmaradó anyagi erőinket öt hónapra elosztva fizetjük ki, bármennyi is legyen ez az egy főre eső segítség” – mondja Puskás Tamás igazgató.

A színészek bérezése legtöbbször az alapfizetésből, valamint próbapénzből és fellépői díjból áll. Utóbbi elmaradásának hatásáról a Katona József Színház adminisztratív igazgatója, Wiegandt Júlia azt mondja, nagyjából a harmadával csökken így a színészek havi fizetése. Sokkal nagyobb viszont a baj azokon a helyeken, ahol nincs társulat. A Madách Színházban például ez a helyzet, így a náluk játszó színészek a bezárással azonnal jövedelem nélkül maradtak, de ez jellemző gyakorlatilag a teljes független színházi szcénára is, főleg a háttérmunkásokra.

„A színészek próba- és előadáspénzt kapnak nálunk. Számukra óriási veszteség és már most nagyon komoly nehézség, hogy nincsenek előadások.

Többen elkezdtek más megélhetés felé nézni, például takarítanak, de ismerek olyat is, aki másodállásban aranyműves

– mondja az RS9 Színház kommunikációs munkatársa, Dobay Janka. Azoknál a színházaknál pedig, ahol erre lehetőség van, a háttérmunkások karbantartásokat, leltárazásokat vagy más, az évad közben amúgy elmaradt munkákat tudnak most megcsinálni. Vannak, akik megpróbáltak a szakma közelében maradni, és például hangoskönyveket felmondani; a budaörsi színház a távoktatáshoz hasonlóan online tervezi folytatni a színházi nevelési programjait; vannak, akik inkább a saját lelki egészségük és a közönség érdekében, ingyen mondanak mesét vagy szavalnak, olvasnak fel online, és sokan próbálnak akármilyen, árufeltöltői, fordítói vagy fizikai munkát szerezni az erre alakult Facebook-csoportokban. (Erről korábban külön cikkben írtunk.) 

A színészek megsegítésére a Thália Színház indított 15 milliós pénzügyi alapot, de lehet pályázni az Előadóművészi Jogvédő Irodánál is, a háttérmunkások érdekében pedig a Független Előadó-művészeti Szövetség várja az adományokat az Örkény Színház által már korábban jótékonykodással összegyűjtött 4 milliós alap mellé.

Adományok, ki tudja, meddig

Persze a jövőről sem tud senki semmi biztosat; sokat számít, mikor nyitnak ki újra a színházak, mert az új bemutatókat nemcsak bemutatni kell, de előtte hat hétig próbálni is. Az olyan inkubátorházaknál, mint a függetlenek és több társművészeti alkotóhely bázisa, a Jurányi, pláne nem könnyű a helyzet, mert itt a befogadott előadások időpontját egymással is össze kell egyeztetni. „Annyira telített a színházi évad, és olyan zsúfolt minden játszóhely programja, hogy nagyon nehéz lesz ezeket a kieső próbákat és bemutatókat pótolni, vagy ha pótolni sikerül is, akkor az borítja a teljes jövő évadot, vagy az első félévet biztosan. A szándék természetesen az, hogy a megkezdett vagy halasztott próbák a vészhelyzet után folytatódjanak, de ez nem lesz ilyen egyszerű, hiszen egy hatalmas mátrixot kell újra összerakni közösen a teljes területnek” – mondja Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi vezetője. Mindez pedig megint csak kihat a független társulatok működésére is, hiszen ha nem vagy csak alig tudnak játszani, akkor fizetések sem lesznek.

Ráadásul a színházak újranyitása után is kevesen gondolják, hogy minden ugyanúgy megy majd tovább. „A színházak működésének egyik alapvetése a nézőkkel ápolt kapcsolat és a színházba vetett bizalom. Amikor újraindul majd az élet, nagyon fontos lesz azon dolgozni, hogy ez a bizalom újra megszülessen, hogy a nézők visszataláljanak hozzánk” – fogalmaz Berzsenyi Bellaagh Ádám. Ráadásul várhatóan az is időbe telik majd, hogy a nézők elhiggyék, ha el is múlt a karanténhelyzet, tényleg újra teljesen biztonságos szűk térben, több száz másik emberrel összezárva ülni este héttől tízig.

Azt ugyanakkor többen kiemelik, milyen jólesnek emberileg az olyan gesztusok, mint a #neváltsdvissza, amely kezdeményezés szerint aki teheti, ne kérje vissza a színházaktól az elmaradt előadásokra szóló jegyek árát, hogy ezzel is segítsen nekik fennmaradni. Az ilyesmiktől többek szerint alapvetően is nőhet a társadalmi szolidaritás. „Sokan emellett adományokat is felajánlanak nekünk, csak ki tudja, hogy hónapok múlva is megtehetik-e ezt” – utal arra Rozgonyi-Kulcsár Viktória, hogy a gazdasági nehézségek korántsem csak a színházakat, hanem a nézők jó részét is súlyosan érintik.

Mégis van viszont, ami változatlan, amire nem volt hatással a vírus terjedése és a karantén. Az ország első számú színháza, a Nemzeti Színház vezérigazgatója, Vidnyánszky Attila a következőt válaszolta a színészei megélhetése miatt aggódó, színháza jövőjéről szóló kérdéseinkre:

Manipulatív, a valóságot folyamatosan torzul megfogalmazó, a színházunkat mindig rossz színben feltüntetni kívánó újságírói működése miatt nem válaszolunk a kérdéseire.

Ne maradjon le semmiről!

 Borítókép: A Sógornők című komédia próbája a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban 2020. március 13-án. Az előadásokat a koronavírus-járvány miatt szüneteltető színház művészei változatlanul készülnek az évad hátralévő bemutatóira. MTI/Balázs Attila

Soha nem látott fejlesztések, vagy hatalomátvétel?

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik,
És vannak, akik az Indexet olvassák!
Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!