Gyárfás
19 °C
35 °C

Most tényleg a Fidesz kezére kerül a Színművészeti?

szfe-tilt
2020.06.19. 14:38

A történet nem kezdődött szépen: maga az egyetem is csak utólag, a sajtóból értesült arról, hogy Semjén Zsolt május 26-án éjjel benyújtotta azt a törvényjavaslatot, amely alapján 2020. szeptember 1-jétől az eddig a legtöbb egyetemhez hasonlóan állami fenntartású Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) alapítványi fenntartásúvá válna, azaz onnantól egy erre a célra létrehozott alapítvány kezébe kerül az egyetem egész vagyona, ingatlanai és főbb döntési körei.

Az egyetem szintén utólag, az államtitkár sajtónyilatkozatából értesült arról is, hogy a modellváltás dátuma ennyire közeli. Az átalakításról ugyanis zajlott már korábban is egyeztetés, de eddig – még néhány héttel korábban, idén májusban is – azt jelezték az egyetemnek, hogy az eredeti elképzelések szerint, a többi érintett egyetemmel egyidőben, januárban kerül majd sor az átalakulásra.

Az egyetem vezetése már erre a dátumra is azt mondta: mivel más egyetemek esetében egy ilyen váltást előkészíteni akár évekig tartó folyamat volt, a január iszonyatosan közeli határidő, pláne, ha tekintetbe vesszük a járvány miatt kényszerűen meghosszabbított tanév feladatait és a forráselvonások hatásait. És ebből vont most el a kormány még négy hónapot.

  • Miért tiltakoznak a Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen?
  • Egyáltalán mit jelent az, hogy modellt vált az egyetem?
  • Mit ígér az állam, és miért nem hiszi el az ígéreteket az egyetem?
  • Mi a garancia az egyetem függetlenségének megőrzésére?

Az átalakítás és a sietség ellen tiltakozott eddig maga az egyetem vezetése, csaknem ezer volt hallgató, köztük világhírű alkotók, több művészeti szervezet, határon túli egyetemi oktatók, valamint a jelenlegi hallgatók is, akik még tüntetést is szerveznek az egyetemükért.

De mit jelent egyáltalán a modellváltás, és mi a problémája vele az egyetemnek és a tiltakozóknak?

Mi az, hogy modellváltás?

Az SZFE modellváltása, alapítványi fenntartásba kerülése korántsem egyedi dolog. Ez a modellváltás már két éve megtörtént a Budapest Corvinus Egyetemmel, afféle kísérleti projektként, idén augusztus 1-jén pedig további hat magyar egyetem kerül vagyonkezelő magánalapítvány tulajdonába (a győri Széchenyi István, a Soproni, a kecskeméti Neumann János, a Miskolci, az Állatorvostudományi és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem).

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövőben nem az állam lesz a tulajdonos, hanem az erre a célra létrehozott alapítvány, amelyhez az anyagiakat a kormány biztosítja. (A Corvinus esetében az anyagiakat a részvényvagyon hozamai biztosítják, a többi esetben viszont állami támogatásról van szó.) Az egyetemek nem válnak klasszikus értelemben véve „magánegyetemmé”, azaz tisztán üzleti alapon működő, fizetős intézménnyé: az ösztöndíjakat, a képzési támogatásokat és a képzés más megszokott elemeit különféle, az állammal kötött szerződések biztosítják. 

A hivatalos kommunikáció szerint mindez gördülékenyebb, szabadabb működést tesz lehetővé, könnyebb lesz külső, céges forrásokat bevonni, a közalkalmazotti státusz helyébe „hagyományos” munkaviszony lép, ami révén rugalmasabban változtatható az oktatói fizetés (cserébe a kirúgás is könnyebb lesz), gyorsabbá válhatnak például az eszközbeszerzések, a projektek lebonyolításának anyagi biztosítása. Ugyanakkor a Corvinus esetében mi is azt írtuk: ezt a modellt „főként műszaki és technológiai területen erős egyetemeknek érdemes követniük”, művészeti, vagy éppen szociális, pedagógiai képzések esetében nehezebb elképzelni a céges partnerségeket és a jól fizető üzleti projekteket.

Mindenesetre az új modell feltétlenül szorosabb kapcsolatot eredményez a fenntartóval, már csak azért is, mert eddig a fenntartó a sok intézményt felügyelő minisztérium volt, most azonban létrejön egy-egy alapítvány, amelynek kuratóriumi tagjai csakis az adott egyetemmel foglalkoznak.

Ez nem azt jelenti, hogy a kormány kézi vezérlésre állítja az egyetemet?

Alapvetően és elméletileg nem kell, hogy ezt jelentse. A modellváltást nem úgy kell elképzelni, mint egy színházi igazgatóváltást, ahol a kormány vagy az önkormányzat kinevez egy neki kedves igazgatót, aki mandátuma első napján azonnal leveheti a műsorról a neki nem tetsző előadásokat, és a neki nem tetsző színészeknek nem ad szerződést. Az alapítványi tulajdonlás és általában az egyetemi vezetés sokkal kevésbé egyszemélyi, mint egy színháznál, hiszen létezik például szenátus, kancellár, rektor, intézetvezetők és így tovább.

Azaz ideális esetben, elméletben abszolút elképzelhető az is, hogy a felálló alapítvány kuratóriuma nem avatkozik bele a jól bevált rendszerbe, és a jövőben is az egyetemi polgárok által választott szenátus lesz a legfőbb döntéshozó szerv, a rektor személyére nyílt pályázatot írnak ki, amelyről a szenátus dönt, hogy a legalkalmasabb jelöltet felterjessze kinevezésre az alapítványt vezető, öttagú kuratórium elé, amely kuratórium tagjait a jelenlegi fenntartó, az Innovációs és Technológiai Minisztérium az egyetemmel egyeztetve nevezte ki.

Elméletileg történhet így is.

De mitől tartanak azok, akik tiltakoznak?

A legnagyobb probléma éppen az, hogy az eddig ismert részletek semmilyen garanciával nem szolgálnak arra, hogy mindez valóban így fog történni. Még a kormány kommunikációja is csak úgy fogalmaz, hogy „az alapítvány alapító okirata is lehetőséget biztosít az egyetem és a kuratórium közötti fékek és egyensúlyok ideális kialakításának” – lehetőséget biztosít rá, nem pedig szavatolja azt. Az egyetem vezetése a kormánynak címzett leveleiben többször rákérdezett, jogilag mi biztosítja az egyetem autonómiájának fennmaradását, de be kellett érniük Dr. Horváth Zita felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár szóbeli közlésével, aki szerint az egyetemi autonómia nincs veszélyben, nem csorbul majd.

A vonatkozó törvények ugyanakkor lehetővé tesznek sok olyasmit is, amitől jogos a félelem. A 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról (Nftv.) azt mondja a magánegyetemekről (jogilag ilyen lesz az SZFE is): az államiaktól eltérően az alapító okirat „úgy is rendelkezhet, hogy a fenntartó hagyja jóvá a felsőoktatási intézmény költségvetését, a számviteli rendelkezések alapján elkészített éves beszámolóját, szervezeti és működési szabályzatát, intézményfejlesztési, vagyongazdálkodási tervét, gazdálkodó szervezet alapítását, gazdálkodó szervezetben történő részesedés szerzését, valamint a fenntartó írja ki a rektori pályázatot”.

Az SZFE a transzparencia érdekében nyilvánossá tett, június 6-i hírlevelében úgy fogalmazott:

Pavlik Lívia miniszteri biztos (…) a ránk váró feladatokról tájékoztatott. Kérdéseinkre adott válaszai világossá tették számunkra, hogy az új modellben sem az egyetemi autonómia, sem a szaktudás érvényesítésének garanciái nem jelennek meg. Az átalakulás törvényi háttere miatt a rektort pályáztatás nélkül, akár határozatlan időre is kinevezheti a majdani kuratórium. Az egyetem sajátos szakmai szempontjai nem kapnak megfelelő képviseletet a kuratóriumban, és kérdéses, hogy kik garantálják majd ezek érvényesítését.

Ugyanebben a hírlevélben azt írják egy államtitkári tájékoztatóról: a fenntartó alapítvány leendő kuratóriuma „tulajdonosként jogot formálhat az egyetem újraírandó Alapító Okiratának és Szervezeti és Működési Rendjének felülbírálására is”, de a miniszteri biztos ezzel kapcsolatban azzal nyugtatta meg az egyetem vezetését, hogy „a leendő kuratóriumnak az lesz a dolga, hogy az egyetem érdekeit képviselje”.

A törvényi szabályozás egyaránt lehetőséget ad arra a forgatókönyvre is, amely alapján az egyetem működésének lényegi feltételei nem változnak, és arra is, amely lehetővé teszi a totális leuralást:

  • lehetséges az is, hogy a jövőben sem csorbul az egyetem és a szenátus jogköre, a rektorválasztás joga a szenátusnál marad, és az egyetem határozza meg a működési rendet – de lehetséges az is, hogy mindezeket a jogköröket magához vonja a kuratórium;
  • lehetséges, hogy az új rendszerben egyszerűsödnek az operatív folyamatok, és a fenntartó mindezt csak felügyeli – de lehetséges az is, hogy a fenntartó engedélyhez köt mindent, akár a szerződéskötéseket is;
  • lehetséges, hogy az új, „üzletiesebb” modellben felgyorsulnak a praktikus folyamatok – de lehetséges, hogy a kuratórium központosít és még tovább nehezíti az ügyintézést.

Azaz jelen helyzetben nem törvényi garanciák, hanem a kormány ígéretei állnak szemben az egyetem félelmeivel.

Ha egyszer elhangzott, hogy nem csorbul az autonómia, miért nem bízik az SZFE a kormány ígéretében?

Ez a történet leginkább baljós része. Korántsem arról van szó ugyanis, hogy a Színművészetit olyan alakok vezetnék, akik eleve képtelenek hinni a kormánynak (ellenkezőleg: az egyetem vezetése hosszú ideje partner a kormánnyal való egyeztetésben, amely már jóval korábban elkezdődött, korábban más modellek is felmerültek). Azonban rengeteg olyan elem van az elmúlt hetek történéseiben a kormány oldaláról, amelyek minden gyanakvásra okot adnak.

Palkovics László és Pavlik Lívia, a Corvinus Egyetem kancellárja

Palkovics László és Pavlik Lívia, a Corvinus Egyetem kancellárja
Fotó: Mónus Márton / MTI

  1. A sietség.  A kormány soha nem adott érdemben magyarázatot arra, miért van szükség az átalakítás példátlanul gyors átnyomására, az egyetem vezetésének részletesen megindokolt érvei ellenére, arra meg pláne nem, az eleve nagyon szoros határidőt miért csökkentették mindössze négy hónaposra, minden egyeztetés nélkül. (Más egyetemek kaptak haladékot, az SZFE nem.) Noha egy ilyen modellváltás elképesztően sok feladattal jár, nem is csak az elméleti alapok kidolgozása miatt, de praktikusan, szerződési, vagyongazdálkodási, adminisztratív és más területeken is: csak a feladatok megnevezése egy negyven soros listán található meg. Ráadásul emellett az egyetem olyan utasításokat kapott a folyamat során, mint hogy egyetlen nap alatt dolgozza ki javaslatait a kuratórium tagságára, ami egészen nyilvánvalóan lehetetlen az érintettekkel való egyeztetéssel és a demokratikus folyamatok betartásával.
  2. A Gothár-ügy és a büntetés. Érthető, hogy nehéz jóhiszeműséget feltételezni a döntéshozók felől, ha egyik mondatukban ugyan korszerűsítésről és jobb működésről beszélnek, a másikban viszont arra utalnak, itt az ideje, hogy megbüntessék az egyetemet. Márpedig több képviselő azzal érvelt az elmúlt hetekben, hogy az SZFE-n nem megfelelő irányú ideológiai képzés zajlik, hogy nem fontos a nemzettudat (mindezt az  egyetem vezetése, hallgatói és volt hallgatói is határozottan visszautasították), valamint – és ez az egyik leggyakrabban elhangzó érv, a kormánysajtó lejárató cikkeinek alapja –, hogy az egyetemen zaklatások történnek.
    A kormány ugyanis – tudatosan ferdítve a valóságot – azt állítja, hogy mivel a Katona József Színházban egy színésznőt szexuálisan zaklató Gothár Péter az egyetemnek is tanára volt, az egyetem is érintett az ügyben. Ezzel szemben az egyetem, amint kiderült a katonás zaklatás ténye, azonnal vizsgálatot indított, és ki is rúgták Gothárt, még úgy is, hogy az egyetemen senki nem tett bejelentést hasonló ügyről. Ha pedig valóban összefügg az átalakítással az, hogy a kormány szerint az egyetem különféle vétségeket követ el, nehéz elképzelni, hogy az átalakítás után ne akarnának felülről komolyan belenyúlni az ottani viszonyokba. (Ráadásul a kormánypárt irányából lassan egy évtizede érkeznek rendszeres támadások az SZFE felé, a legemlékezetesebb ezek közül talán az volt, amikor Kerényi Imre akkori miniszterelnöki megbízott 2013-ban azt mondta, „ha alkirály lennék, úgy elvenném ennek az egyetemnek a pénzét, mint a nyavalya”. De többször bírálta az egyetemet a NER színházi tótumfaktuma, Vidnyánszky Attila is, ahogy Kálomista Gábor is rendszeresen igyekszik lejáratni az intézményt.)
  3. Az állítólagos vezetői válság. A kormány az egyetem hírleveleiben dokumentált minisztériumi tájékoztatók, valamint Bódis József felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkár egy tévés nyilatkozata szerint is úgy gondolja, hogy az egyetemen „vezetői válság” van, az egyetemnek fontos elmaradásai vannak a rektorállítással kapcsolatban. Ez egész egyszerűen nem igaz: az SZFE szenátusa 2019. november 29-én nyílt pályázat után, jogszerűen rektorjelöltnek állította Upor László egyetemi tanárt, és felterjesztette kinevezésre, azonban a minisztérium ezt azóta sem tette meg, és hogy miért, arra több mint fél évig nem adott semmilyen indoklást; legutóbb az hangzott el, hogy „nem akarják kész helyzet elé állítani” az új fenntartót. Ha a minisztérium eddig is hátráltatta a rektor kinevezését, nehéz abban reménykedni, hogy a modellváltás után ideális lesz az együttműködés a fenntartó és az egyetem közt.
  4. Az egyeztetés hiányosságai. Az olyan gesztusokat is nehéz bizalommal kezelni, mint hogy a minisztérium az SZFE jövőjéről szervezett szakmai konferenciát, úgy, hogy erre nem hívták meg az egyetem képviselőit. Az egyetem vezetése azt állítja (levelezésekkel dokumentálva), hogy írásban feltett kérdéseik legnagyobb részére nem kaptak érdemi választ a fenntartótól. „Az eddigi államtitkári találkozók inkább egyoldalú tájékoztatásnak nevezhetők, hiszen egyetlen érvünk és kérésünk sem talált célt, még csak megfontolás tárgyát sem képezte” – írta Upor László rektori feladatokat ellátó rektorhelyettes nemrég Palkovics László miniszternek. A törvénytervezet parlamenti vitáján minden módosító javaslatot leszavazott a kormány.
  5. Politikusok a kuratóriumokban. Hogy kiket bíznak meg végül az SZFE esetében a leendő fenntartó alapítvány kuratóriumi tisztségével, egyelőre nem lehet tudni (az SZFE vezetése által ajánlott nevek itt olvashatóak), de a legkevésbé sem biztató, hogy milyen embereket ültettek be más egyetemeken az új kuratóriumokba. A Miskolci Egyetem nemes egyszerűséggel fideszes politikusokat kapott: Universitas Miskolcinensis Alapítvány elnöke Varga Judit igazságügyi miniszter lett, a kuratóriumba pedig bekerült Kriza Ákos korábbi fideszes polgármester. A győri Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Orbán Viktor korábbi személyes szóvivője, a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagja pedig Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke. Az Állatorvostudományi Egyetem – Marek József Alapítvány kuratóriumi tagjai Fazekas Sándor és Bajkai István fideszes országgyűlési képviselők. A MOME kuratóriumi elnöke a Design Terminál főigazgatója, Böszörményi-Nagy Gergely lett, aki korábban a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) főosztályvezető-helyettese volt. De nemcsak jelenlegi és volt politikusok kerültek be a kuratóriumokba, hanem más kormányhoz közelinek nevezhető személyek is. A Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványának (MNB PADME) vezetője, Csizmadia Norbert lett. Az Állatorvostudományi Egyetem - Marek József Alapítvány kuratóriumi elnöke Náray-Szabó Gábor akadémikus lett, a kormánnyal szemben legfeljebb óvatosan és néha kritikus, de általában inkább lojális Professzorok Batthyány Körének korábbi elnöke (Frissítés: cikkünkben korábban tévesen szerepelt, hogy Náray-Szabó még mindig elnökli a professzorok körét, a testület vezetője jelenleg Sótonyi Péter Tamás, Náray-Szabó Gábor pedig alelnök).
  6. A név. A törvényalkotó bizottság június 18-i ülésén (amelyen megint minden módosító indítványt leszavaztak) megváltoztatták az egyetemet majd fenntartó alapítvány nevét. Színház- és Filmművészeti Egyetemért Alapítvány helyett az új név Színház- és Filmművészetért Alapítvány lesz. Az intézményben attól tartanak, az egyetem szó kidobása lehet akár jelzés is arra, hogy az egyetem vagyonát, amely ehhez az alapítványhoz kerül, nem kizárólag az egyetemre akarják fordítani, ahogy esetleg a kuratórium sem az egyetemért, hanem általában a területért viselne felelősséget.

De mit mond a kormány, miért van szükség a modellváltásra?

A hatékonyabb működés miatt. A kormány kommunikációja szerint a modellváltással pont, hogy megszűnik a kormánytól való függés, amit azért erősen megkérdőjelez a fenti lista a kuratóriumi tagokkal és elnökökkel. Ráadásul a finanszírozás tekintetében sem szűnik meg az állam szerepe.

De az összes, ezzel kapcsolatban megjelent indoklás homályos, hivatali bikkfanyelven megfogalmazott semmitmondás, ilyen mondatokkal:

Az intézmény társadalmi-gazdasági környezete és a felsőoktatás ágazati irányítása olyan kihívásokat támaszt, amely csak egy korszerűbb működési modellben valósítható meg. Az átszervezéssel az intézmény képes lehet saját minőségelvárásainak, és a piaci környezet elvárásainak megfelelő feladatellátásra. A törvénytervezet célja, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hazai és nemzetközi szinten elismert tudásközpont szerepe tovább erősödjön, és a jövőben olyan együttműködésekre képes intézményként működjön, amely a magyar kultúra fejlődését is biztosítja.

De hogy miként vonja magával az átalakítás a nagyobb elismertséget, vagy mely kihívásoknak kellene konkrétan megfelelnie, sosem hangzott el. Persze a lelakott, rossz állapotú ingatlanokkal kapcsolatos helyzet rendezése, egy új campus és a nagyobb költségvetés biztosan nem jönne rosszul, de minderre nem jelent garanciát a modellváltás, és arra sem utal semmi, hogy a létező modell ne adna lehetőséget az anyagiak rendezésére. A MOME esetében például azután történik meg a modellváltás, hogy az állam közpénzen valóban korszerű, 21. századi campust épített az egyetemnek a Zugligeti úton.

Mindent egybevéve tehát a modellváltás elméletileg nem ördögtől való dolog, de míg a mérleg egyik serpenyőjében a folyamat jogi és praktikus mikéntjére, valamint az autonómiára és az oktatásszabadságra vonatkozó kérdések tisztázása helyett csak ígéretek vannak, addig a másikat az ügy lebonyolításának rengeteg aggasztó részlete nyomja le – pont abba az irányba, amitől a tiltakozók is tartanak.

Az egyetem átalakításáról szóló törvényjavaslatról információink szerint a június 29-i héten szavaz a parlament.

(Borítókép: Olvasónk, Misi / Index)