Szabina
-2 °C
15 °C

Van az irodalom, és van, amit olvasunk

2020.09.01. 14:29
A fiatal korosztályok alig olvasnak könyvet. Akik olvasnak, azok körében előretörtek olyan műfajok, mint a fantasy, a sci-fi és a képregény.

Elég pontos és naprakész adatok állnak rendelkezésre arról, hogy mennyit és mit olvas szívesen a magyar társadalom. Kis különbséggel, 2017-ben és 2019-ben is készült reprezentatív országos felmérés ebben a témában, így az eredmények jól összemérhetők, és alkalmasak tendenciák kimutatására.

Az egyik legdrámaibb statisztika, hogy a számítógépet és okostelefont rendszeresen használó fiatalok közel hatvan százaléka egyáltalán nem olvas könyvet

 – mutat rá Gombos Péter egyetemi docens, a Szent István Egyetem Kaposvári Campusának oktatója, a Magyar Olvasástársaság alelnöke. A szakember ezért is különösen fontosnak tartja a digitális bennszülötteknek nevezett korosztályok olvasási szokásainak feltérképezését.

2
Fotó: Gombos Péter / Magyar Olvasástársaság

Olvasáskutatási felmérések a hatvanas évek közepe óta készülnek Magyarországon. Az elmúlt évtizedekben több jelentős változást is kimutattak a szakemberek, például hogy míg korábban az iskolában is tanult klasszikus szerzők vezették a kedvencek toplistáját, mára visszaszorultak, vagy el is tűntek a favoritok közül.

Érdekes jelenség, hogy régebben alig említett műfajok jelentek meg a kedvelt zsánerek között, például a sci-fi, a fantasy és a képregény. Még szembetűnőbb, hogy ezek régebben jellemzően a fiúk érdeklődését keltették fel, ám ma már a lányok is szép számmal képviseltetik magukat a rajongók között – mondja Gombos Péter, aki szerint ennek hátterében az figyelhető meg, hogy a hagyományosan fiúsnak gondolt regénytípusok sokat változtak az idők során. 

új, kevert műfajok jelentek meg, például lányregényes vagy romantikus motívumokkal gazdagodott a fantasy eszköztára. Ezt figyelhetjük meg az igen népszerű Alkonyat (Twilight) sorozatnál is.

Igencsak tanulságosak azok a válaszok, amelyeket arra a kérdésre jegyeztek fel a kutatók, hogy mit gondolnak a válaszadók az irodalomról. Kiderült, hogy a fiatalok valami avítt, nehezen érthető, idejétmúlt, iskolás fogalomként írták le az irodalmat, még azok is, akik olvasnak könyveket, miközben az idősebbek hozzájuk képest is jóval nyitottabban nyilatkoztak – foglalja össze Gombos Péter.

Ezeknek a kutatási eredményeknek az ismeretében különösen elgondolkodtató, hogyan lehet és kellene tanítani az iskolában az irodalmat – mutat rá az olvasáskutató. Nálunk irodalomtörténeti mederben folyik az oktatás, a kezdetektől az újkorig, de sok más koncepció is elképzelhető, például egy-egy témához kapcsolódóan is lehet ismertetni a műveket, vagy a kortársaktól visszafelé haladva. Példaként hozza fel azt az iskolai órát, ahol Lackfi János Apám kakasa című paródiájának kapcsán vették elő Petőfi eredetijét, ami rögtön érdekesebb lett a gyerekek számára. 

A tapasztalatok a felnőttek esetében is azt mutatják, hogy aki kedveli a kortárs szépirodalmat, szívesebben olvas klasszikusokat is, míg aki csak az iskolai olvasmányokkal találkozott, nehezebben vagy egyáltalán nem nyit más irányba.

A szeptember 1-jén életbe lépő új Nemzeti Alaptantervvel (NAT) kapcsolatban az olvasáskutató megjegyzi: az olvasási szokásokat feltérképező felmérések eredményei nem tükröződnek az iskolai olvasmányokban, így nem várható áttörés az olvasásra nevelésben. Örvendetes viszont, hogy az olvasási stratégiákat középpontba állító kutatásoknak is köszönhetően jelentős az előrelépés a szövegértés fejlesztésének terén. Ilyen kutatások jelenleg is folynak, a közeljövőben például szemkamerás vizsgálatok segítségével szeretnék feltérképezni, hogy az egyes betűtípusok hogyan befolyásolják a szövegértést és a tanulhatóságot.

Az olvasáskutató a kötelező olvasmányokról

Alapvetően a NAT, a Kerettanterv, illetve a taneszközök döntőek a kérdésben – mutat rá Gombos Péter. Megjegyzi, hogy az új NAT-ig nem az volt a jellemző, hogy a kurrikulumok megkötötték volna a pedagógusok kezét, ehhez képest egy korábbi, 2009-es felmérés megerősítette, hogy a magyartanárok úgy emlékeztek, hogy a tantervek konkrét címeket tartalmaznak. Ez aztán így is lett, a legújabb NAT valóban több konkrét címet tartalmaz, mint a korábbiak. Az olvasáskutató hozzáteszi, hogy számára a 2013-as alsós Kerettanterv volt a legszimpatikusabb, sok konkrét könyvet ajánlott, de nem írta elő őket kötelezően, nem mellesleg jó ízléssel válogatott műveket tartalmazott.

Mivel a jelenlegi NAT a korábbiaknál pontosabban előírja, mit kell olvastatni, és általános iskolában alig van olyan a listában, amely – a kutatók által megkérdezett magyartanárok tapasztalatai alapján – könnyen olvastatható, fel kellene értékelődnie az úgynevezett ajánlott irodalomnak – mondja a szakember. Hozzáteszi: a gyermek- és ifjúsági irodalom elmúlt húsz-harminc évét valószínűleg egyfajta aranykorként emlegetheti majd az utókor, elképesztően jó meseregények, regények születtek ebben az időszakban. A kutatók szívesen idézik a témában Győri János felosztását, aki a kötelező, a közös és a kölcsönös könyvek jelentőségéről, lehetséges iskolai szerepéről közölt tanulmányt.