Tetkós titkok: több líra, kevesebb akció

Véget ért. Nincs tovább. A Rejtjelek ötödik évadával az NBC befejezte FBI-os, terroristás, Amerika-megmentős sorozatát. A gyártó Warner Bros. Television/Berlanti Productions/Quinn's House ezt megtehette volna már a sorozat bármelyik évada után is, de az NBC rendelt, és száz részt megélt. Miközben a történet hasonlatos ahhoz a fémhez, amelynél használat közben fáradásos elváltozásokat észlelnek, mégis azt mondják rá, hogy jó lesz az, valahogyan bírja majd – vagy még. Eddig bírta.

Pedig minden adott volt ahhoz, hogy egy igazán remek sorozat kerekedjen. A történet, ugye, úgy kezdődött, hogy New York központjában, a Time Square kövezetén egy táskában találtak egy meztelen nőt, aki nem emlékezett semmire. El is nevezték az Amerikai Egyesült Államokban használt női XY-nak, vagyis Jane Doe-nak (Jaime Alexander). A nő testét tetoválások borították. Megannyi feladvány, rejtjel, vakfolt – innen a sorozat angol címe: Blindspot –, amit egy csapat FBI-os ügynök, élükön Kurt Weller ügynökkel (Sullivan Stapleton), megfejt. Ez sok esetben sikerült is, megmentve ezzel Amerikát, sőt az egész világot. Még akkor is, ha a tetoválások jelentésének kibogozásához minimum egy orvosi, egy kémiai, egy fizikai, egy filozófiai, egy informatikai, valamint történettudományi és irodalmi doktorátusra lenne szükség – lehetőleg egyszerre. De a nézők legalább érezhették, hogy az FBI központjában szuperszámítógéppel dolgozó zsenik védik az országot, őrködnek az emberiség jövője felett. Mindenkit megvédnek bárkitől. Legyen az külső vagy belső ellenség, terrorista vagy hatalomra áhítozó hivatalnok.

A Rejtjelek sorozat záró évadával azonban pontosan az történt, ami az előző négy évadot is áthatotta. Menet közben veszített lendületéből. A hősök és antihősök kezdetben még jól ábrázoltan lavíroztak jó és rossz (lelkiismeret/emberség vs. elvárás/parancsteljesítés) között, de az ötödik évadra akadtak már olyan karakterek is, akik a faékig leegyszerűsített gonosz vagy világmegmentő szerepében tetszelegtek – ami a sztorit be is szorította sematikus párbeszédekbe, problémamegoldásokba. Matthew Weitz FBI-igazgatóról (Aaron Abrams) például már azt sem lehet tudni, hogy valóban ennyire infantilis-e, vagy csak önmaga paródiája. Tény, a figura szórakoztató, csak éppen mindenben ellentmond annak, amitől ezt a sorozatot komolyan lehetne venni. Madeline Burke (Mary Elizabeth Mastrantonio) pedig – Weitz felettese – annyira gonosz, hogy nála talán még Lucifer is emberibb – ezért is vált hiteltelenné. Az ötödik évad ráadásul éppen azt hagyta el, amitől ez a sorozat létrejött: a tetkós titkokat, a rejtjeleket. Több lett a líra, kevesebb az akció, az epizódok pedig olyan fáradtan vánszorogtak egymás után, mintha a történet már önmagát is be akarta volna fejezni. A történetírók több eseményszálat úgy vágtak el, ahogyan a helyi potentát ollója hasítja a szalagot néhány kilométernyi útszakasz átadásakor.

Azonban ha a Rejtjeleket valamiért mégis érdemes végignézni, az a legutolsó, századik epizód. Ez a Martin Gero által jegyzett sorozat egyik ékdarabja. Ebből érezhető, hogy a történetből miért készült öt évad, s hogy az alkotók nagyon szerethették. A zárórész visszatér a korábbi részekben jól alkalmazott filmes formanyelvi elemekhez, a történetvezetés kellően kreatívan játszik idő- és gondolati síkokkal. Vagyis mindvégig a gyártók kezében volt a koncepció, a képesség, a pénz és az energia egy remek sorozat elkészítéséhez, csak valahogyan és valamiért megelégedtek azzal is, hogy a végére hagyják azt, hogy elhitessék velünk: a Rejtjelek nézhető, kedvelhető sorozat.

A Rejtjelek ötödik, záró évada 2020. szeptember 5-től elérhető a HBO GO-n is.