A kötelező irodalom puszta említése azonnal és visszavonhatatlanul kinyírta az érdeklődésemet. Makacs és önfejű gyerek voltam, adódtak is ebből konfliktusaim, így sok kötelezőnek nem sikerült rést ütnie a pajzson. Voltak persze kivételek – meséli az Indexnek az énekes, akinek hangját a második Megasztár széria óta (2005) van lehetőségünk élvezni.
Molnár Ferencet Molnár Ferencként nehéz lett volna kimozognom.
Kerestem a párhuzamokat, ezért kíváncsi is voltam A Pál utcai fiúkra, ami nagy kedvencemmé vált úgy a történet, mint a karakterformálás miatt.
Felnőtt fejjel egészen máshogy olvasok, jellemzően inspirációkeresés jelleggel. Ha most például körülnézek a könyvespolcomon Müller Péter és Osho művei azonnal kiugranak. A helyzet ugyanis az, hogy szívesen nyúlok a könnyen érthető élettapasztalatokat, illetve a bölcsességeket tartalmazó irodalmakért. Emellett szeretem a verseket, most éppen Kosztolányi Dezsőt olvasok. Lutter Imre, a Magyar Versmondók Szövetségének elnöke is gyakran ajánlja személyes kedvenceit nekem, az utóbbiak közül Reményik Sándor Kegyelem című verse talált be, de nagyon.
Verseket olvasni egyébként azért is jó, mert inspirálnak a dalszövegírásban. Nem technikákat, fogásokat tanítanak, hanem témával látnak el. A dalszövegeimet kivétel nélkül magam írom, és ahogy érek, egyre inkább úgy érzem, vannak olyan sorok, amikre büszke lehetek. Az Alternatív című dalomat szeretem ilyen szempontból, amit az igazságról írtam és arról éneklek benne, hogy az hogyan formálódik a különböző behatások mentén.