Egy bűvös szakács kötelezői: Molnár B. Tamás

• gasztronómiai szakértő, szakújságíró, a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapítója, jelenlegi elnöke, a Kulináris Charta megfogalmazója, a magyar gasztronómia 21. századi forradalmának elindítója

A kora gyerekkori kötelezőkön inkább csak végigszánkóztunk. Aztán – olvasó nemzedék lévén – felső tagozattól már faltuk a könyveket: Jókait, Rejtőt, Vernét, Mikszáthot, Victor Hugót, Karl Mayt. Ezekből lehetetlen kiemelni egyes köteteket, mert változó, hogy kinek mi tetszik, és mindegy, hogy kötelező-e.

És ha épp nincs kéznél kedvünkre való regény, akkor Szerb Antaltól lapozgatjuk A világirodalom történetét vagy a Magyar irodalomtörténetet mint „regényes olvasmányt”.

Élénk emlékem, hogy a könyvtárak a hatvanas években tele voltak szovjet ifjúsági regényekkel, amilyen például a Timur és csapata. Kötelező mozilátogatások is voltak, gonosz kulákokkal és osztályidegenekkel, hű komszomolistákkal és bölcs párttitkárokkal a főszerepben. Effélék ma is elérhetők, tanulságosak.

Gimnáziumban az osztályfőnökünk lazán kezelte a hivatalos kötelezőket. Ugyanakkor elolvastatta velünk a Mester és Margaritát és a Kazohiniát, Trifonovtól a Türelmetlenséget. Ma hozzátenném még – nagyobb diákoknak – Ilja Ehrenburgtól az Emberek, évek, életem visszaemlékezést, aminek nehéz lenne meghatározni a műfaját, vagy a Sztálin és gyilkosai című könyvet.

Mindez saját múltunkról is szól, ami több szempontból ma sem múlt el teljesen. Megjelenik a diktatúra és az erre való reakciók abszurditása és irracionális természete, a kiszolgálók és az áldozatok típusa, sok morális kérdés vetődik fel, aminek nem árt megfordulnia fiatal fejekben, még viszonylag békésebb időkben sem.

És fontosak a nyelvek. Üdítő és hasznos angolul olvasni Agatha Christie-t vagy Chandlert. Vagy akár németül régi Donald kacsákat, amik kifejezetten egyszerű nyelvezetűek, és van egy gyermeki bájuk, felnőttek számára is üdítő.