Nádlertől Fehérig – megmutatja magát a kortárs festészet színe-java

A kiállítás célja tulajdonképpen tiszteletadás – vágott bele a rögtönzött tárlatvezetésbe Erdész úr, hiszen a festmények már kivétel nélkül ott vannak elhelyezve a galéria falán, már csak a feliratok elhelyezése van hátra. – Magyarország vezető képzőművészeiről van szó, hét olyan művészről, akik közül többet megtiszteltek a Nemzet Művésze kitüntetéssel. Valamennyien Kossuth-díjasok, érdemes, kiváló művészek, Munkácsy-díjasok, elismert festők. Magyarországon ez az első olyan kiállítás, ahol ennek a hét képzőművésznek az alkotásai így, együtt szerepelnek.

A képek közvetlenül a műtermekből származnak, Erdész mindegyik művészt felkereste a kiállítás gondolatával, és ahogy fogalmaz, meglehetősen tetszett nekik az ötlet.

Ők ennek a generációnak, a mai nyolcvanasoknak a kiemelkedő művészei – hatvanas Fehér László kivételével –, és némiképp tiszteletlenül talán mondhatom, hogy a barátaim – folytatta a galériás. – Az elmúlt harminc-negyven évben, amióta műkereskedelemmel foglalkozom, mindig volt valamilyen kapcsolatunk. Hangsúlyozom, nem én vagyok a galériásuk, tehát kiemelten egyikükkel sem foglalkoztam, de mindig volt kapcsolatunk. Ismétlem, részemről a tiszteletadás a lényeg, ezért hoztam létre ezt a kiállítást, ezért kértem el a kiállítás képeit.

Amelyek a művészek különböző alkotói periódusait képviselik. Van, amelyik nagyon korai korszakból származik, például Keserű Ilonának ez a színátmenetes, négy és fél méteres képe, amely azért érdekes, mert a művészt egész életében érdekelte az emberi testszín és a kolorit kapcsolata.

Nádler Istvántól itt láthatók képek a fekete periódusából, amelyek már szerepeltek a világ nagy kiállításain. A galériában megtekinthető alkotásai Svájcban készültek. Nádlerről megtudjuk, hogy egy évet töltött a világ egyik leggazdagabb kistelepülésén, Zugban, egy mecénás jóvoltából, és ott festette a Zug 2, Zug 3 című képeit, továbbá a Gesztus-sorozatot.

Ez a kép, amelyiken önnek is megakadt a szeme, eddig még mindenkit magával ragadott abban a pár napban, amióta itt láthatók még a megnyitás előtt – mosolyodott el a műkereskedő. – Volt közöttük nagy gyűjtő, és művész is, aki némi irigységgel szemlélte. Szóval, érdekes módon ez a kép mindenkire hat, aminek én nagyon örülök, mert a kiállítás egyik főhelyén van, nyilván rám is hatott Nádlernek ez a képe. De menjünk tovább, mert érdemes. Izgalmas alkotás Maurer Dórának ez a miniatűrje, mindegyik kis pötty a művész ujjlenyomata, persze egy sablonon keresztül. Maurer Dóra azért is érdekes, mert neki több mint egy éve kiállítása van Londonban, a Tate Modern galériában, ő képviseli a brit fővárosban ezt a generációt, tehát a magyar kortárs képzőművészetet. Ilyen megtiszteltetés eleddig még nem ért magyar művészt. Tehát Maurernek látható itt három kis méretű képe, amelyek gyűjtőkre várnak, és lesz egy nagy méretű, amely a napokban érkezik.

Fehér László több nagy méretű képével van jelen az Erdész galériában, a Tánc című alkotás egy élmény alapján készült, és a Balatoni fények, ami szintén Fehér, csak rózsaszín... A Kislány világító gömbökkel egy hirtelen impresszió eredménye, Fehérék sétáltak egy parkban, és a művész ott szembesült ezzel a jelenettel. Ez pedig egy 1958-as, egészen korai mű, amely a festőt és családját ábrázolja.

Fehér Laci gyakran választotta témájául a famíliája életét, ez is egy ilyen alkotás, amely egyben korrajz is, ha szemügyre vesszük a fürdőruhák ma már avíttnak tűnő stílusát, az egyik itt látható képe pedig az édesapját ábrázolja (A borítóképen jobbra – a szerk.) . Itt van még egy izgalmas kép, ez a méretes vászon, szintén Nádler István alkotása. Ez azért érdekes, mert a magyar képzőművészet történetében volt egy kiállítás a nyolcvanas években, egy mérföldkő, a Nemzeti Galériában rendezték, és Új szenzibilitás volt a címe. És az Új szenzibilitás katalógusának ez volt a címlapképe. Ezen a kiállításon a galériámban látható képek alkotói közül Nádler mellett Maurer Dóra, Keserű Ilona, Fehér László és Bak Imre képviseltette magát. Nádlernek ez a képe az Homage to Malevich című sorozatának az egyik darabja. Az erőteljes és expresszív képen a nemzeti színeink is szerepelnek, ami egészen más jelentéssel bírt a rendszerváltás előtt, mint utána.

A kiállításon a művészekről időközben megjelent albumok közül több mint ötven megtalálható, ezekből a látogatók tájékozódhatnak egy-egy művész életpályájáról. Ezek nem katalógusok, hanem művészettörténészek által írt komoly tanulmányok.

Fehér egyik vászna a tarpataki vízesést ábrázolja (a borítóképen balra – a szerk.), izgalmas összevetni az alkotást Csontváry azonos című, monumentális festményével. Érkeznek a héten képek Fajó Jánostól, illetve örököseitől, hiszen ő tavaly elhunyt, ovális képek, ami meglehetősen ritka forma a festészetben.

Erdészék a megnyitót október 12-én éjfélre tervezték, grandiózus látványelemekkel a Duna-parton, de a hatóságok nem engedélyezték a tűzijátékot a koronavírus-járvány miatt, és az időjárás is közbeszólt, bár ahogy Erdész fogalmaz, ő azt intézi Péterrel, azaz Szent Péterrel. „Vasárnapra, az új megnyitó napjára napsütést intéztem”, magyarázta a galériás.

Sajnos – mivel idős emberekről beszélünk – a művészek a járvány miatt nem tudnak eljönni, jóllehet eredetileg szó volt arról, hogy többen is itt lesznek a megnyitón. Így vasárnap egyszerűen csak megnyílik a kiállítás, azaz látogatható lesz – mondta Erdész, aki a tárlatvezetést a szomszédos Aranysárkány étteremben zárta le egy kellemes ebéddel, ahol megannyi kiállítást követően a vacsora zajlott.

Máhr Attila kultikus vendéglátóegységében az elmúlt évtizedekben olyan notabilitások fordultak meg, mint Karinthy Ferenc, Barcsay Jenő, Szántó Piroska, Vas István – utóbbiaknak húsz évig hordták az ebédet, még a vendéglős édesapja idejében –, aztán később Robert Koch New York-i polgármester, az amerikai first lady, Laura Bush, Nancy Brinker – aki 2001 és 2003 között volt a budapesti nagykövet –, Farkas Bertalan, Ruttkai Éva, Sztankay István, Tolnay Klári, Mensáros László.

Azért akkor, hogy Budapestről a nyitásra odaérkezzen az a száz-százötven ember, akit érdekelt a tárlat. Szentendrén nem lesz ünnepélyes megnyitó a járvány miatt, egyszerűen csak tizenegy órától lesz látogatható a kiállítás, és egyszerre egy szinten legfeljebb huszonöten tartózkodhatnak

Ilyen az, amikor az élet minden területén – még a más esetekben kivételt jelentő képzőművészeti szcénában is – a járvány írja a forgatókönyvet.