Gyöngyi
6 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Egy paksi kapus kötelezői: Holczer Ádám

2020.10.15. 12:42
A kötelező olvasmányok mindig hálás vitatémát jelentenek. Minisorozatunkban nem az aktuálisan előírt olvasmányokon rágódunk. Közéleti szereplőket kérdezünk arról, hogy ők mit terjesztenének fel kötelezőnek.

Holczer Ádám

  • A harminckét éves NB1-es focista évekig a Fradi kapusa volt, egy éve a Paksi FC kapuját védi. Hatalmas Juventus-szurkoló, és falja a könyveket.

Szándékosan esett a választásom öt olyan könyvre, amelyet nem feltétlenül adnék minden  általános iskolás kezébe. Ráérnek később, érettebb fejjel elolvasni őket, hiszen ezek a könyvek időtől, helytől függetlenül mindig aktuálisak lesznek. A gyerekek élvezzék Rejtő Jenő, J. F. Cooper, Karl May regényeit, a Harry Potter sorozatot vagy épp A kis herceget. Számos remek olvasmány áll az ifjúság rendelkezésére, ám az én kötelezőim a felnőtteknek szólnak.

Felnőtteknek, akiknek az lenne a dolguk, hogy jobbá tegyék a világot. Íme a lista:

  • George Orwell: 1984

Naivan azt hihetnénk, hogy az Orwell által előrevetített totalitárius diktatúra sohasem valósul meg, de a XX. század gazdag történelme sok esetben cáfolhatná ezt, hogy a jelenünket ne is említsük.

Ahogy Winston Smith-t a Nagy testvér, úgy minket az „okoseszközeink” tartanak egész nap szemmel

– engem ez a felismerés sokkolt az olvasás közben. Talán aktuálisabb a könyv, mint valaha. Csak el ne vigyen a gondolatrendőrség...

  • Szerb Antal: Utas és holdvilág

Főhősünk, Mihály motivációja a halál. Ennek árnyékában keresi elveszett fiatalságának romantikáját. Egy olyan téma ez, mely az életünk, a mindennapjaink része, de a mai ember és a jelenkori társadalom számára alapvetően tabu. Szerb Antal azonban olyan eleganciával és nagyvonalúsággal ír a halálról, hogy az embernek kedve lenne megrendezni a sajátját, ahogy Ulpius Tamás is tette. A regény záró gondolata:

Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami. 

– mégis visszarántja az olvasót a szakadék széléről.

  • Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét

Szenvedsz vagy fájdalmat okozol? Gyugyu leszel vagy Tomoceuszkakatiti? Jó leszel vagy rossz? Ezt az alapvető morális kérdést boncolgatja néhány polgár egy budapesti kocsmában a nyilas terror napjaiban, és ehhez a részhez érve a könyvet kezében tartó olvasó is kénytelen önvizsgálatot tartani. Hogyan cselekedne, ha csak a saját sorsa múlna rajta, és hogyan, ha másokért is felelősséggel tartozik?  

A rosszat valahogy eltűri, túléli az ember, de képes kiirtani a rossz az emberséget és a jóságot? 

Szerintem az egyik legfontosabb mű a XX. századi magyar irodalomban.

  • Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót

A szerző önéletrajzi elemekkel átszőtt regénye mára az amerikai irodalom egyik alapműve. A történet központi témája a faji előítéletekből fakadó rasszizmus. Egy gyűlölettől túlfűtött alabamai kisvárosban élő köztiszteletben álló ügyvéd, Atticus Finch elvállalja egy fekete vádlott védelmét, ezzel magára haragítva a városka szűk látókörű lakóit. Mindezt a főhős tizenéves kislánya meséli el nekünk. Empátia, becsület, tisztelet, előítélet. Ezekről elmélkedhet az olvasó 500 oldalon keresztül.

  • Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére

A teljes kiszolgáltatottság és a korlátok nélküli életkedv regénye. Nem szükséges totális elnyomó diktatúra ahhoz, hogy az ember ne érezze többé embernek magát, elég egy elmegyógyintézet és egy velejéig romlott főnővér. A lázadóknak fegyver gyanánt marad a vitalitás és a humor. Kesey üzenete világos: 

a szabadságot korlátozó diktatúra ellen harcolni kell, még akkor is, ha  a harc eredményét már mások élvezik.

A hatalom és az egyén viszonya egy mindig aktuális téma, ahogyan ez a könyv sem megy ki soha a divatból.