SZFE: Pokorny fut a barikádra, Makranczi Covid-kártyáról beszél

Az már hónapok óta látszik, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye, az új kuratórium felállása, és az új vezetők érkezése, a volt tanárok és hallgatók ellenállása megmozgatja a művészvilágot. 

Pokorny Lia, a Centrál Színház társulati tagja

Ahogy vége a mai előadásnak, szaladok oda. Képtelenségnek tartom ezt a lépést. Ha nem megy hanggal, akkor majd erővel? Ez a sokat emlegetett kommunikáció, amit annyit hiányoltak? Egyszer legalább megpróbálhatnának felnőtt módra leülni, és megbeszélni, amit kell. Mi történik most? Ha erőszakkal kihurcolják a diákokat, akkor győztek? Akkor rendbe van téve a dolog? Nagyon kíváncsi vagyok, meddig mennek el, és meddig bírják a gyerekek.

A tiltakozó hallgatók „kilakoltatása" miatt több művészt is megkerestünk, de nem mindenki vállalta a véleményét. Olyanok sem, akik egyértelműen az új vezetés és a változások mellé álltak.  

Makranczi Zalán, színész

Úgy gondolom, nem lehet így bánni 18–25 éves fiatalokkal. Tény, a Színművészeti lemondott vezetésének azonos ízlése volt, de az művészeti szempontokra épült, nem úgy, mint most, amikor is a vádakban az ízlést felváltotta az ideológia. A gyerekeket felhelyezték egy politikai sakktáblára, de ez egy egészen másfajta játszótér, mint a színpad.

A hallgatók minden erővel próbálnak függetlenedni a politikától, mindegyik oldaltól, ők az egyetem autonómiáját szeretnék visszakapni, és ha ez megtörténik, hajlandóak lennének tárgyalni.

Száraz Dénes, színész

Óriási összefogás tanúi lehettünk az elmúlt hónapokban a színházművészet és a tágabban értelmezett kulturális szféra területén. Egyetemek, szakmák sora állt a színművészetisek mellé. És még ezt is úgy tekintik, mintha nem történt volna semmi. És ez a végtelenül elkeserítő.