19 56 – Művészet a barikádok között

19. A pénz az utcán hever

A szemtanúk visszaemlékezéseiben gyakran felbukkan az a kép, hogy a forradalom idején gyűjtőládákat lehetett látni az utcákon, tele pénzzel, azzal a felirattal, hogy adományokat várnak az áldozatok hozzátartozóinak.

akkor sem, amikor az ötvenes években gyakorlatilag a társadalom egésze nélkülözött és rendkívül nehéz körülmények között élt. Mindez a forradalom tisztaságát bizonyította – állítják a visszaemlékezők –, miközben a kommunista rezsim propagandája azt sulykolta, hogy a felkelés kalandorok és bűnözők műve, akik a régi fasiszta rendszert szeretnék visszaállítani.

Kevesen tudják, hogy a gyűjtőládák kihelyezése nem spontán népi kezdeményezés volt, hanem egy kiemelkedő művész, Erdély Miklós alkotása. Az akciónak az Őrizetlen pénz címet adta, és azt mondta, hogy ettől a happeningtől eredezteti művészeti munkássága kezdetét. A művészettörténet

de világviszonylatban is alighanem az elsők egyike. Erdély Miklós utólag azt mondta, az ötletet a forradalom kezdetén betört kirakatokban érintetlenül maradt árucikkek látványából vette.

Erdély Miklós a magyar avantgárd kiemelkedő alkotója. Készített filmet, foglalkozott szépirodalommal, például nevéhez fűződik a huszadik századi magyar költészet egyik legfontosabb kötete, a Kollapszus orv. (a párizsi Magyar Műhely kiadásában jelent meg 1974-ben), és elméleti munkássága is jelentős. Számos képzőművészeti alkotása közül talán a leghíresebb az a hatalmas mozaik, amelyen Pataki Ági modell látható a Fabulon reklámarcaként. A mű 1982-ben került ki egy Kálvin téri ház tűzfalára, sajnos azóta lebontották az épületet egy új irodaház építése miatt.

18. Karácsonyi üzenet New Yorkból

Az 1956-os felkelés híre már az emigrációban érte Márai Sándort. A polgári származású író többévnyi tipródás után, 1948-ban hagyta el az országot, mivel világnézete nem fért össze a kommunizmussal. New Yorkban élt 1952 óta, és mindvégig figyelemmel kísérte a hazájában kitört forradalomról szóló híreket. Rendszeresen megosztotta gondolatait a Szabad Európa Rádióban, és a szabadságharc leverése után itt mondta el Mennyből az angyal című versét, amelyben az 1956-os forradalom hőseinek állít emléket.

17. A Közöny szerzője nem maradt közömbös

A forradalom leverése után nyugati értelmiségiek is felszólaltak a szovjet agresszió ellen. A francia író és gondolkodó, Jean-Paul Sartre is kiállt a magyarok szabadságának ügye mellett, és elítélte a Szovjetunió beavatkozását. Bár a kommunizmus megítélésében nem értettek egyet, és emiatt össze is különbözött az ötvenes évek elején egykori barátjával és pályatársával, Albert Camus-vel, 1956-ban ő is a magyarok pártját fogta. A Közöny és A pestis írója tanulmányt írt A magyarok vére címmel, amelyben így fogalmaz:

Létezik egy igazi Európa, mely abban egységes, hogy az igazság és a szabadság nevében ellenszegül a zsarnokságnak. A magyar szabadságharcosok ezrei ma ezért az Európáért halnak meg.

Camus 1957-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Különös körülmények között, 1960 januárjában autóbalesetet szenvedett, amelynek következtében életét vesztette. A járművet kiadója, Michel Gallimard vezette, ő néhány nappal élte túl az ütközést. Az egyik életrajzíró szerint hosszú, egyenes, széles útszakaszról tért le a sportkocsi, ahol gyér volt forgalom. Egy másik szerző azt gyanítja, hogy az író a szovjet titkosszolgálat merényletének esett áldozatul.

16. Új műfaj születik az elhallgattatás éveiben

A háború után szovjet hadifogságból tért haza Örkény István, és amit ott tapasztalt, abból írta Lágerek népe című könyvét. Már akkor és később is meggyűlt a baja a kommunista kultúrpolitikával. Az 1956-os forradalom idején elnökségi tagja volt a Magyar Írószövetségnek. Brády Zoltánnal beszélgetett 1974-ben a Magyar Rádióban, és így idézte fel az akkor történteket:

Mikor megindult a Szabad Rádió, behívtak a Parlamentbe (mert akkor onnan adták a műsort), és a Rádió új igazgatója megkért, hogy írjak egy bevezetőt az induló adáshoz. Mondtam, hogy szívesen. Ott megírtam. Így kezdődött: »Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon«.

A rádióinterjúban arról is beszélt, hogy a forradalom leverése után öt évig nem publikálhatott, és semmilyen irodalmi munkát nem kapott. Elővette régi vegyészmérnöki diplomáját, és elment dolgozni egy gyárba. Erről az időszakról azt mondta:

Akkor kezdtem magamra találni, mert megszűnt körülöttem minden irányítás, nyomás, baráti rábeszélés vagy szigorú rám szólás. Akkor kezdtem írni az egyperces novellákat.

A sokat idézett mondat 1956. október 30-án hangzott el a Magyar Rádióban. Gömöri Endre 1989-ben tette közzé a 168 órában a pontos szöveget:

A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.

Érdekes, hogy 

– mint utóbb kiderült, pontatlanul.

Az író egyébként ugyancsak 1974-ben interjút adott Vitray Tamásnak is, amelyben szintén beszél az 1956-os és az azt megelőző eseményekről:

Hazudtunk reggel, éjjel meg este.

Ijesztően hasonló szavak, és még ijesztőbb, hogy ezeket már egy hivatalban lévő magyar miniszterelnök mondta fél évszázaddal a forradalom után.

A 2006-os országgyűlési választások nyertese, az MSZP májusban frakcióülést tartott Balatonőszödön, ahol az előttük álló ciklus politikai feladatait tekintették át. Végül Gyurcsány Ferenc kormányfő szólalt fel, ám a szűk pártnyilvánosságnak szánt szavai nem maradtak a zárt ajtók mögött. Egy ország kapta fel a fejét szeptember 17-én, amikor meghallotta a rádióban a jól ismert hangot, és egy emberként háborodott fel a hallottakon.

A felháborodás utcai tiltakozásokhoz vezetett, és az események odáig fajultak, hogy a forradalom ötvenedik évfordulóján, október 23-án a rendőrség kíméletlen brutalitással lépett fel úgy a tüntetők, mint a Fidesz ünnepi nagygyűlésén megjelent résztvevők ellen.

15. Forradalom a koncertteremben

Lajtha László zeneszerző már Bartókkal és Kodállyal is gyűjtött népzenét, és ezért a munkásságáért kapta meg 1951-ben a Kossuth-díjat. Először nem akarta elfogadni az elismerést, végül 

A forradalom után, 1957-ben komponálta hetedik szimfóniáját, amelyet eredetileg a Mártírok siratója, majd az ártalmatlanabb Ősz címmel látott el, és csak később nyerte el a Forradalom melléknevet.

A forradalom után olyan sok zenész hagyta el Magyarországot, hogy egy teljes szimfonikus zenekart is fel tudtak állítani belőlük. Az emigráns muzsikusokból álló együttes 1957-ben a Philharmonia Hungarica nevet vette fel. Rendszeresen koncerteztek és számos lemezt készítettek, ők voltak az elsők a világon, akik rögzítették Joseph Haydn mind a 104 szimfóniáját. Magyarországon a létezésükről sem nagyon beszéltek.

14. A magyar szuperhős bosszút áll

Az 1956-os emlékév alkalmából jelent meg a jeles rajzoló, Futaki Attila és Tallai Gábor író képregénye, a Budapest Angyala. Az igényes kivitelű kiadvány egyszerű (bár két idősíkon párhuzamosan futó) cselekményt rejt: a főhős, Angyal János részt vesz a budapesti forradalomban, de a szovjetek bevonulása után az Egyesült Államokba menekül, ahol látványos karriert csinál. Ám a múlt nem hagyja nyugodni, és amikor hírét veszi, hogy legfőbb ellensége, a kegyetlen szovjet tiszt Magyarországra megy, ő is felkerekedik, hogy bosszút álljon. 

hogy aztán az igazság győzedelmeskedjen, vagyis a szabadság a zsarnokság felett.

Szokatlan zsáner- és műfajválasztás, hiszen nem gyakran fordul elő, hogy egy olyan történelmi eseményt, mint az 1956-os forradalom, akciódús kalandregényben, ráadásul képregényben dolgozzanak fel.

13. Jönnek a tankok

Kiskunhalas jeles szülötte, Nagy Szeder István építész október 29-én kapcsolódott be az 1956-os forradalom eseményeibe. A tanácselnök felkérte, hogy vegyen részt a vezetés munkájában, mire ő azt a feltételt támasztotta, hogy 

A szavazást november 1-jén tartották, és a Kisgazdapárt 76 százalékkal nyert.

A forradalom leverése után, 1957 februárjában letartóztatták, majd 1958-ban börtönbüntetésre ítélték. Fogsága idején a Budapesti Országos Börtön Mérnöki Irodát vezette, 1959 elején szabadult.

Számos munkája kéziratban maradt, életének történetét Zelei Miklós dolgozta fel A halasi norma című könyvében.

Az 1956-os eseményekről jobbára Budapesthez vagy a nagyvárosokhoz kötődő történeteket őrzött meg az emlékezet, és viszonylag keveset tudunk arról, hogyan élte meg az akkor történteket a falvak népe. Zelei Miklós

az ötvenes és hatvanas évek délkelet-magyarországi világa elevenedik meg, vagyis pont az a korszak, amely közvetlenül megelőzte és követte a forradalmat. És egy-egy villanás erejéig a tragikus végjáték is felsejlik:

Ötvenhatot is megéri. Amikor az aradi úton megérkeznek a temesvári szovjet tankhadosztályok. A háború páncélcsődörei. És dübörögnek az ország szívébe.

Az 1956-os történések rendszeresen megjelennek Zelei Miklós más műveiben is. Így például a Hubertus című drámában, amely a forradalom leverése utáni megtorlásról és a szabadságharcosok utáni embervadászatról szól. Főhősét, az újpesti kenyérbolti eladót mint lelkész környékezi meg a rendszer ügynöke, hogy hazacsalja halottnak hitt szerelmét, a hatóságok elől Nyugatra szökött csepeli munkásfiút. És az üldözés megy tovább, egészen a rendszerváltásig.

(Visszaemlékező sorozatunk következő részében a sporté lesz a fő szerep. Felidézzük, hogyan folytatódott 1956 után az Aranycsapat kiválóságainak története, milyen körülmények között játszotta a döntőt a melbourne-i olimpián a vízilabda-válogatott, és milyen szerepet játszott a Magyar Televízió első élő közvetítése 1957. május 1-jén egy sportriporter életében.)

(Borítókép: Őrizetlen pénzgyűjtő láda a Magyar Írók Szövetsége által szervezett utcai pénzgyűjtő akció részeként Budapesten 1956-ban. Fotó: Nagy Gyula / Fortepan)