Forradalmi kultúrsokk: rovartetem, benzinkanna, szétszaggatott ing

TRAL1305
2020.10.23. 11:23
Nem csak elégetett könyvekről és kizsigerelt madarakról, hanem az 1956-os forradalomról is megemlékezik Paizs László Kossuth-díjas festőművésznek az Art Week keretében látogatható Tiltottól a Szakrálisig című önálló kiállítása. A tárlatnak Budapesten, a Falk Miksa utcai Virág Judit Galéria ad otthont október 26-ig.

Az emberre szinte kultúrsokként hat a kiállítótér sokszínű látványa:

  • szétszaggatott és falra aggatott ingdarabok,
  • plexiből megformált, kémiai laborhoz hasonló környezet,
  • ipari körülmények között előállított benzinkanna,
  • absztrakt ecsetmunkával készült női alakok, mintha csak a római  Palazzo dei Conservatori, illetve a Firenzében látható Medici-Vénusz szobrok kiegészítései volnának. 

Paizs a valóságrészletektől elrugaszkodva fordította meg alkotásai anyaghasználatát, képi világát és lényegiségét, és alkotott meg egy új, a hatvanas években teljesen ismeretlen műfajt.

Természetes anyagokat használt, mégis mesterséges módon próbálta kordában tartani azokat, legyen a szóban forgó elem szegecsekkel átlyukasztott, kifordított vászon vagy éppenséggel rovartetem.

Elrugaszkodva a kor nemi szerepeitől, varrott és kézzel hímzett képeket is készített. Ez a nőies technika az Iparművészeti Főiskolán eltöltött öt év alatt „ragadt rá”, a szőtteseket pedig előszeretettel, kollázsra emlékeztetve ragasztotta a vászonra.  

A Sáránszki Péter kurátor által vezetett tárlat  legizgalmasabb része az, amikor – a szobrászművészként is elismert – Paizs plexiből formált és öntött alkotásai már nem zárványként funkcionálnak, hanem esztétikus, önálló művekké válnak.

Ilyen a macskakövet formázó, a dekonstrukció pusztító hatásait magán hordozó plexitömbbe ágyazott Marx-féle kommunista kiáltvány (és maga a kommunizmus) – időtlenségét és értékét elveszítve kerül vissza a múltba.

A plexivel nemcsak füstölő könyvek, de szárnyasok csontvázai is összeolvadnak, kacsa és csirke, azaz csak a szegény párák maradványai mosolyognak vissza a látogatókra.

Az arany és ezüstlapokkal díszített műanyag képek megtévesztésig hasonlítanak a valódi értékes anyagokra, de a tárlatvezetésen hamar kiderül, hogy valójában csak olcsó lemezhártyák. Talán ebben a csalóka illúzióban (is) rejlik a művész egyéni látásmódja. A fehér fém- és falfelületekkel találkozó arany árnyalatok az ’56-os forradalom inspirálta alkotásokon is visszaköszönnek.

A szabadságharc után ötven évvel készült képeken felderengenek valós személyek torzított képmásai, puskagolyónyomra emlékeztető vérző lyukacsok és karimás lövések kráterei.

A magasztos eszmét éppen az arany elemek emelik ki, hiszen megmutatják, milyen tragédiákkal járt kézen fogva a nemes anyag. A tematikus szobrok égetett belseje az enyészet után hátramaradt ürességet hivatott szimbolizálni.

A forradalom utáni sivárságot az akkoriban tanuló Paizs László is saját bőrén tapasztalta meg, és bár csak évtizedekkel később alkotta ezeket a műveit, a megrázó látványt elnézve 1956 tragédiája még a 2000-es évek elején is a képzőművész emlékezetében élt.

Paizs László Kossuth- és Munkácsy-díjas, Érdemes Művész 2009-ben, 73 éves korában hunyt el. 

Ember kell hozzá, vagy legalább egy állat

Paizs László életét és életművét bemutató honlapján a művész egy 2001-ben készült interjúban így vall a művészetről: „Mindig ki akartam próbálni mindazt, ami izgatott, ami anyagban, technikában, műformában megmozgatta a fantáziámat. De mégsem az inspiráló anyag a fontos, akár esetemben a poliészter, vagy másnál a digitális technika, és még ami ezután jön. Ember kell hozzá, vagy legalább egy állat, aki a "művet" megalkotja. Példa rá az orosz pavilon thaiföldi elefántja, aki a 48. Velencei Biennálé egyik legjobb olajképét festette. Jobb volt, mint Laktyionov vagy a Kukrinyiksziék, annak idején. Zavaros dolog a képzőművészet is. Nemi élet, készpénz, hovatartozás és egyéb ilyen kis butaságok, és ahogy Dali mondta, 90 % szerencse, 10 % tehetség. Az elefántnak, ennek az egynek, mind a kettő megvolt. Jobb, ha nem értesz hozzá, reggeli, ebéd, vacsora és közte semmi, ahogy milliók élnek. Attól még lehetsz valaki.”



  • Hírek
  • Támogatások