Abortusz: szemünk előtt pergő valóság

A filmek, sorozatok, a színház és a könyvek mind egy célt szolgálnak; másoknak a szemszögén keresztül láthatjuk a világot, megismerhetünk rengeteg narratívát, tőlünk idegen gondolkodásmódokat. Ezek hatására pedig könnyebben tudunk döntéseket hozni saját életünkben, érzékenyebbek leszünk a környezetünk problémáira, és még akár azt is el tudjuk fogadni, ha valaki egészen másképp éli az életét, mint mi.

Ezeknek a gondolatoknak a fényében hoztunk négy filmet az abortuszról.

1. Never Rarely Somethimes Always 2020

Amerikai független filmként maximálisan az ellentétét kapjuk Hollywood cukormázának. Ez a film életszagú, és pont emiatt nem a legkönnyebben fogyasztható alkotás a menüről. Nincsenek benne nagy fordulatok, és sok kérdésünkre nem érkezik válasz, de valamiért pont ebben van az ereje. Annyira hétköznapivá teszi a karaktert, amennyire az az életben is lenne. Mikor a film főszereplője, a tizenhét éves, zárkózott lány, Autumn (Sidney Flanigan) rájön, hogy terhes, unokatestvérével, Skylarrel (Talia Ryder) útra kel New Yorkba, mert a helyi nőgyógyász szülői beleegyezés nélkül nem engedi elvetetni a magzatot. A film legerősebb jelenete, mikor a nagyvárosba érve egy klinikán kikérdezik Autumn karakterét. A lehető legintimebb kérdéseket teszik fel neki, melyekre négy szó közül kell eggyel válaszolnia: Soha, néha, olykor, mindig.

A film az európai Berlinaléról Ezüst Medve díjjal távozott.

2. Nemterhes (Unpregnant) 2020

Nem is találhattunk volna filmet, ami az előzőhöz jobban hasonlítana, és emellett mégis annak gyökeres ellentéte. Ugyanis az Unpregnant vígjáték, és ezért az élethez már sokkal kevesebb köze van, mint az előző filmnek, mégis emészthetőbbé teszi a központi témát. Az HBO road movie-jában a főszereplő szintén a nem kívánt terhessége miatt utazik olyan államba, ahol megszakítható a terhesség. A film nem feledkezik meg alaptémájáról, de az emberi kapcsolatok és a barátság fontossága kap nagyobb hangsúlyt. A két főszereplő közül az egyik Haley Lu Richardson, akit a Két lépés távolság című filmből ismerhetünk, a másik az Eufória című sorozat egyik szereplője, Barbie Ferreria.

3. Nem tervezett (Unplanned) 2019

Az igaz történet alapján íródott film első mondata arra figyelmeztet, hogy Abby Johnson sztoriját nem lesz könnyű hallani. Hát hallani még csak-csak, de az ötödik perctől a képernyőt nézni sokkal inkább megterhelő. A főszereplő karakter nyolc éve egy abortuszklinikán dolgozik, majd életében először részt is vesz egy terhességmegszakító műtéten, amit nemcsak ő, hanem mi, nézők is végigkövethetünk az ultrahangfelvételen keresztül. A film egyértelműen abortuszellenes, bár ezen nem kell nagyon meglepődni, ugyanis gyártója a keresztény produkciós cég, a Pure Flix. Szélsőséges alkotásokat nem szerettem volna a listához adni, ami miatt mégis felkerült ez a film, az az egyik alapgondolata: minden esetben az abortusz az egyetlen megoldás? Mi számít igazi segítségnek? Emiatt lehet fontos megnézni ezt is, mert valóban elgondolkodtató kérdéseket vet fel, bár a rendezés, a színészek és a forgatókönyvíró majdnem mindent megtett, hogy élvezhetetlen legyen a végeredmény. Viszont akit érdekel a téma, annak az abortuszklinikai dolgozóból lett életpárti aktivista igaz története még így is megéri a közel egy és háromnegyed órát.

4. 24 hét (24 Wochen) 2016

A felsorolásból ez a produkció a legrégebbi, napjainkban mégis a legaktuálisabb alkotás. Szavak kellenének, hogy le lehessen írni, amit az ember a film nézése közben és után érez, de nincsenek rá megfelelőek. Ahogy vászonra varázsolni sem lehetett kis feladat ezt a témát, mégis remekül megtették. A 24 hét egy olyan szülőpáros történetét mutatja be, amelynek tagjai megtudják, hogy magzatuk súlyosan beteg, Down-szindrómás, és mint később kiderül, szívproblémái is vannak. És innentől jön a fájdalmas erkölcsi harc. Mi a jobb döntés? Elvetetni a gyermeket, akinek várhatóan nem lehet teljes élete, vagy világra hozni, és feláldozva magunkból egy hatalmas részt, végigkísérni az úton? Most, hogy a lengyel nők tízezrével tüntettek a varsói utcákon, érdemes megnézni ezt a narratívát is. Nem el- vagy megítélni kell, hanem gondolkodni rajta. Nincs tökéletes válasz, de közben egy olyan súlyos teherről van szó, ami indokolttá teszi, hogy legalább joga legyen az embernek dönteni róla.

(Borítókép: Állókép a 24 hét c. filmből. Fotó: Cirkofilm)