A képzőművészetben tízmilliókat ér a nemzetközi siker

Képernyőfotó 2020-11-24 - 17.44.08.png
2020.11.25. 11:49 Módosítva: 2020.11.25. 13:23
A Vintage Galériában láthatók az X-ek, ám ne Spiró regényének képzőművészeti változatára gondoljunk, ez az egyik legmagasabban jegyzett képzőművészünk, Maurer Dóra sorozatának címe. Pirosak, sárgák kékek, egymásra helyeződő, egymáson elmozduló rétegek, mi pedig fejtsük meg, mi ez.

Maurer Dóra a kortárs művészeti szcéna meghatározó ikonja, és ennek nemcsak a londoni Tate Modern Gallery, de az Amerikában élő világhírű hálózatkutató, Barabási Albert-László is a megmondhatója. 

A művészet megítélése persze a világon a legszubjektívebb, s ezért tán a legszebb dolog is, így aki hallott is Mauerről, Tate Modern ide vagy oda, sokféleképpen vélekedhet róla. Bojár Iván András szerint – az Indexen új galériája megnyitása kapcsán fejtegette – a  magyar kormánynak egyenesen Maurer Dórától kellene több tízmillió forintért vásárolna műveket, és azokat kiállítani a Nemzeti Galériában, csakhogy többek szerint a hazai műértelmezési gyakorlat jobbára megáll Munkácsynál.

Nos, a Vintage Galériában (és persze online) immár mindenki eldöntheti, mit gondol Maurer Dóra művészetéről, pontosabban legújabb minitárlatáról, az X-ek 22-ről. Ez egy hosszabb sorozat hat egybetartozó darabja, téma hat variációra.

Egymásra helyezett színes rétegek izgalmas kompozíciói, szorozva a variációs lehetőségek végtelenjével. A rétegek (akárha egy különös X betűt formáznának) keresztezik egymást, vagy épp egymáson elmozdulnak. Melyik erre, melyik arra, elhajolva, vagy éppen összekapaszkodva. Tobzódó színek: piros, kék, sárga. Erősek, hatásosak, kérdéseket feltevőek, és kapaszkodjunk meg, a londoni siker után 100 ezer eurós nagyságrendben kelnek el.

A Pompidoutól a New York-i Momáig

Maurer Dóra 1937-ben született, 1968-tól magyar–osztrák kettős állampolgárként vállalt szerepet a magyarországi neoavantgárd nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítésében. A hetvenes évektől kezdve rendszeresen állít ki jelentős nemzetközi tárlatokon, az utóbbi években szerepelt a párizsi Centre Pompidou, a chicagói The Art Institute, a New York-i MoMA, valamint a londoni Tate Modern csoportos tárlatain, utóbbi helyszínen 2019-ben nyílt meg önálló retrospektív kiállítása, amely egészen 2021-ig látogatható.

Maurer matematikai, kombinatorikai síkon is értelmezhető műveket hoz létre, vöröseiből, kékeiből, sárgáiból felépít egy rendszert, amelyben az egyes elemek sorrendjének változtatásával, rétegzésével új struktúrák jönnek létre. 

S hogy hogy jön létre egy ilyen mű?

A művésznő fára (vagy vászonra) rajzol, fest, utána kivágja a fát (vásznat), úgynevezett formázott vászon jön így létre, ez adja a térhatást. Messziről nézve ugyanis olyan, mintha az egymásra rakott, egymáson elcsúsztatott rétegek kinyúlnának a térbe, de valójában síkban vannak, a térhatást növelendő néhány centire a faltól elemelve. Nekünk csak állni kell a képek előtt, és azon gondolkodni, mi éppen kivel kapaszkodnánk össze.

MAURER Dóra: IXEK 7-1, 2020, installation view
MAURER Dóra: IXEK 7-1, 2020, installation view
Fotó: Bíró Dávid / Vintage Galéria

Yasmina Reza izraeli drámaírónő szinte már kultikussá vált művében, a Művészetben megírta, minden szubjektív, ami művészet, 

amiért az egyik lelkesedik, pénzét és életét adja, arra a másik azt mondja, te egy barom vagy, édes öregem.

Így válik egy kép gyújtóponttá, érzelmeket generáló, szenvedélyt kavaró, vitát szító tényezővé, mely ha nem vigyázunk, akár kapcsolatokat, barátságokat tehet tönkre.

Yasmina művében a fehér festmény magának a művészet a jelképe lesz, amelyre mint vetítővászonra a legmulatságosabb, legabszurdabb, legkomplikáltabb érzések vetülnek. Ahogy a pászmák vetülnek rá a szinte teljesen fehér festményre, bizonyos szögből nézve.

Ilyen megosztó lehet Maurer is, vagy értjük, vagy nem, vagy vesszük az adást, vagy nem.

A Vintage Galéria tulajdonosa és vezetője, Pőcze Attila azt mondja, Maurer képei euróban számolva egyenként százezezres nagyságrendűek, egy ilyen kép tehát alsó hangon 37 millió forint. A vásárlók között pedig vannak magyarok és külföldiek.

Ez persze nem mindig volt így, de hát ennyit jelent az önálló tárlat, s az erre kapcsolódó művészi, művészethálózati és üzleti rendszer. Jövőre a művésznő a zürichi Haus Konstruktívban mutatkozik be. Barabásinak igaza lehet, egyik művészi és piaci siker a másikat srófolja fel.

(Borítókép: MAURER Dóra: IXEK 7-1, 2020, installation view. Fotó: Bíró Dávid / Vintage Galéria)