Pál
-1 °C
3 °C

Hobo szégyenkezik, meghasonul és másokat hibáztat

2020.11.26. 09:50
Megjelent Hobo tizennégy új dalát tartalmazó albuma, a Rejtő-dekameron. Minden dalhoz illusztrációk készültek Korcsmáros Pál képregényeinek stílusában, melyet Rejtő Jenő történeteihez rajzolt. Az énekes szerző ezzel kapcsolatban leszögezte: „Tenyérnyi darabokban hullik az arcomról a bőr, a hajam égnek áll a rengeteg pofátlanság és minden ízléshastáron túlmenő dalok és azok előadása miatt.”

Hobo legújabb, több műfajú alkotásának ötletét a tavaszi karanténnak köszönhetjük. A bezárt állapot ugyanis emlékeztette Boccaccio Dekameronjának alaphelyzetére.

A pajzán XIV. századi itáliai mesemondó tíz, pestisjárvány miatt összezárt ember történeteiből állította össze klasszikussá vált novellafüzérét. Hobo, aki  Giovanni mester száz története mellett Rejtő Jenő humoráért is rajong, elképzelte, hogy kedvenc Rejtő hősei: Gorcsev Iván, Csülök, Piszkos Fred, Troppauer Hümér, Senki Alfonz, Fülig Jimmy, Vanek B. Eduárd, valamint Leila, az arab démon, Zwillinger Lola és Laura de Pirelli operaénekesnő vesztegzár alá kerülnek a margitszigeti Grand Hotelben.

Ott kormányt alakítanak, majd feloszlanak,

megtesznek mindent, amit egy rejtői árnyékkormány karantén idején tenni tud annak érdekében, hogy vadonatúj, szatirikus, keserű, vagy felszabadult nevetést generáló Hobo-dalok szülessenek.

A szerző és főszereplő – az ősz bárd, akiről csak a lányok tudják, miért lett gazember – műve kapcsán nyilvánosságra hozott levelében megemlíti szerzőtársait:

Nevezetesen Igali Csanád katolikus kántort, (sic!), Pengő Csaba klasszikusokat is játszó nagybőgőművészt, Kiss Zoltán gitártanárt és Gál István sok vihart megélt rock and roll dobost.

A továbbiakban felsorol egyéb, mindenre elszánt banditákat is:

A néhai zseniális grafikus-karikaturista Korcsmáros Pál – az ő munkái voltak annak idején a Füles magazinban megjelent Rejtő Jenő művek képregény-adaptációi – Gábor nevű unokája rábeszélte a szintén nem szégyenlős Garisa Zsolt grafikust meg az igazgatói intőivel három ellenőrző könyvet megtöltő Varga Zoltánt – aki „Zerge” álnevének megfelelően többször könnyedén kiugrott az ablakon a matek- és kémiadolgozat-írás elől az osztályterem hátsó ablakán – hogy álljanak össze velünk és „illusztrálják” a mindennek, csak ízlésesnek nem nevezhető dalainkat a híres Rejtő Jenő képregények figuráinak hiteles ábrázolásával.

A munkatársak sora ezzel még korántsem ért véget.

Nna, miután ezek összejöttek, nem tudták magukat visszafogni és ehhez társakat találtak Péterffy Máté és Mohai Gyuri hangmérnökök személyében, akik már jó pár dolgot végigcsináltak velem, ám most alávetették magukat, vagy inkább – szomorúan be kell vallanom – lelkesen csatlakoztak a gyalázatos kompániához és meg sem próbáltak éneklés közben visszafogni engem, aki így csapdába estem és akaratom ellenére olyan stílusban adtam elő a számokat, hogy utólag csak szégyellni tudom magam. Ugyanis, ha ezek nem ilyenek, nekem eszembe sem jutott volna egy számon belül együtt idézni a „trágár Toldit” a 42. genfi református zsoltárral.

Hobo ráadásul azt is mondja, hogy: „Ekkor becsapott ménkű, ugyanis kiderült, hogy Igali úr korábban református kántor is volt, vagyis ő egy renegát kitért, Pengő Csaba pedig általános iskolában munkásmozgalmi dalokat is énekelt. Kiss úr a legalávalóbb módon kimentette magát, miszerint neki nincs hangja, miközben már korábban bevallotta, hogy annak idején szabad szemmel látható gázsiért vokálozott a Korál együttesben sikeres slágerekben. A dobosnak nem kellett jelen lennie az énekfelvételeken, így ő csak elnéző mosollyal vette tudomásul a hallottakat, de kiderült, utólag fekvő betegre nevette magát.

Magam pedig sosem tagadtam, hogy 1952-ben – már akkor is hamisan – énekeltem a »Rákosi elvtárs, népünk ma erős vár, Vezess a győzelem utján, S ránk boldog világ vár« kezdetű, többszólamú himnuszt. Így komoly múltam van ebben a műfajban is.”

A képregényes album a jövő héttől a boltokban is elérhető. A szerző erről a következőképp fogalmazott:

Mivel már hivatalos cenzúra nincs és mint most meggyőződhetnek róla, bizonyos gátlástalan ripadékoknál az öncenzúra sem működik – sőt az is lehet, hogy nincs is, – a könyvecske, benne a lemezzel, a jövő héten már kapható lesz.

A helyzetet enyhítendő a könyv borítóján elhelyeztünk egy álszemérmes figyelmeztetést:

»Vigyázat, pajzán szövegek!«

Mérhetetlenül sajnálom, hogy ez a kiadvány – akaratom ellenére – megjelenhetett és ezzel tönkretette az évtizedek alatt nehezen kialakult imágómat. Úgy érzem, hogy ezek után nem mondhatok több József Attila verset és többé nem vehetem szájamra a „Ki vagyok én?”-t, ezért inkább megpróbálok bejutni valamelyik mulatós műsorba, vagy ha ez nem megy, luxusfeleségeket tanítok meg kávét főzni. 

Mivel ilyen mélyre süllyedtem, néhány hónapig még nem kerülhetek a szemük elé.

Szégyenkezve és meghasonulva búcsúzom Önöktől és kérem, bocsássanak meg mindenért.

Az önök néhai Hobója”