Osváth Zsolt: „Egy penészes szükséglakásból jövök"

Azt tudjuk, hogy az internet veszélyeket rejt, de van olyan ebben a világban, amitől ön is tart?

Pont most készül egy sorozat a csatornámon, amiben előveszek minden olyan dolgot a múltamból, amivel az emberek támadhatnak, bánthatnak vagy a sajtó megpróbálhat lejáratni.

Nem tudom, mi az oka, de az utóbbi időben egyre több orgánum próbál meg hiteltelenné tenni a cikkeiben.

A sorozat is éppen ezért indul, hogy ne maradjon kérdés és ne tudják elferdíteni úgy a tényeket, hogy az alkalmas legyen a lejáratásomra. Nem akarok gyomorideggel élni. Szóval e héttől nekiállok saját magam „lejáratásának”.

Mi az, ami ennyire kiverte önnél a biztosítékot?

Ez elfogadhatatlan, és ezt mindenkinek így kellene gondolnia. Mert ha valóban a gyermekek védelméről van szó, akkor emberi sorsokról nem egy politikus döntése alapján kellene rendelkezni. Most már azt is pontosan tudjuk, hogy ez a korlátozás a melegek miatt született. Maga a miniszter jelentette ki, hogy bezártak egy jogi kiskaput.

Mindez mélyen elszomorít. Állami gondozottként azt tudom mondani, hogy egy egyedülálló szülő, egy meleg szülő, de sok esetben még egy kutya is több szeretetet és gondoskodást tud adni, mint ha valaki intézetben nő fel. 

Az komoly, hogy önt többen is felkeresték eladó gyerekekkel az Instagramon?

Többen is. Sokat mesélek róla, hogy mennyire vágyom arra, hogy szülő lehessek. Mivel azokat a profilokat azóta már törölték, úgy sejtem, ennek hátterében is az irányított sajtó állt. Azt akarták megnézni, tudnék-e, képes lennék-e fizetni egy gyerekért. Illetve volt őszintének tűnő felajánlás is: egy tizenhét éves drogfüggő lány teherbe esett és nem akarta elvetetni a gyerekét. A testvére írt nekem. Nyilván, mivel tizenhét éves lányról volt szó, a nyílt örökbefogadás szóba se jöhetett, de amúgy sem hiszem, hogy egy Instagram-üzeneten keresztül kellene ennek megtörténnie.

Maga sosem volt felelőtlen?

Régebben, mikor még nem ismertek fel az utcán, sokkal felelőtlenebb voltam. Most már tudom, milyen fontos az, hogy törekedjünk a szabályok betartására. Főleg úgy, hogy már sokan követnek, figyelnek arra, mit teszek. Ha valaki azt látja, hogy nincsen rajtam maszk, akkor hogy buzdítanék százezreket annak viselésére?

Megfigyelhető, hogy az egyre több népnevelő videót tölt fel. Pedig amikor elindította a csatornát, azt mondta, ez az ön számára csak öncélú szórakozás. Mi változott?

Amikor azt látod, hogy van több mint 134 ezer feliratkozód és mintegy 22 millió megtekintésed, akkor egyre inkább számít az, hogy miről beszélsz. Ilyen szempontból rajtam is egyre nagyobb a nyomás. Pontosan tudom, hogy influálom az embereket, vagyis hatással vagyok rájuk, és azzal is tisztában vagyok, hogy

sokan lusták saját véleményt alkotni, ezért megelégednek az enyémmel.

Az öncélúságnak már nem igazán van helye a csatornán. Panaszkodhatnék is, de ha a mondandómnak nincsen a társadalomra nézve tanító jellege, akkor nem fogok videót készíteni csak azért, mert szénsav nélkül kaptam az üdítőt a moziban.

A videói meglehetősen széles skálán mozognak, a Való Világ kibeszélőktől kezdve egészen odáig, hogy leült „egy kanapéra” beszélgetni Gyurcsány Ferenccel.

A YouTube-csatornám tökéletesen modellezi az életemet. Vannak időszakok, amikor ez vagy éppen más érdekel. Ami viszont mindenben a közös: van véleményem. Szeretem, ha el tudok indítani egy beszélgetést, ha generálni tudok egy-egy értelmesebb vitát. De van sminkes videóm, utazós vlogom, kereskedelmi csatornák műsorairól is beszélek, beszélgetni hívok közszereplőket, vagyis a csatornám tényleg olyan, amilyen vagyok: nem lehet bekategorizálni.

Ebben a világban fontosak a számok? Számít az, hogy hányan követik egy-egy bejelentkezését?

Aki azt mondja, hogy ah, mindez nem számít, az hazudik. Persze, fontosak. Egyfelől visszaigazolás arról, hogy helyem van a piacon. Másrészt fontos látni, hány emberhez jutok el, mert ha szervezek például egy karitatív akciót, nem mindegy, hogy azt száz vagy százezer ember hallja meg. Ha pedig az a kérdés, hogy csinálnám-e akkor is, ha csak ezer követőm lenne? Hát... ilyen aktívan nem, nem biztos.

Melyik videójával tudott kimagaslóan nagy nézettséget elérni?

Tavasszal, amikor jött a pandémia, azt tanácsolták az időseknek, ne menjenek el otthonról. Akkor fogtam magam és kimentem forgatni az utcára. Azokat kerestem, akik a korlátozás ellenére mégis az utcán tartózkodnak. De a Budaházy Eddával készült vitám – amennyire azt vitának lehet nevezni – is elég népszerű volt.

Sokszor áll le olyan emberekkel vitázni, akikkel más véleményen van. Mit hoznak ezek a szócsaták?

Az idő engem igazol. A Budaházy Edda-vitában még a keresztény-konzervatívok, a Mi hazánk mozgalom szimpatizánsai is lesütött szemmel, szégyenkezve nézték, amit az a nő retorika címszó alatt művelt. A felvétel végén odajöttek hozzám beszélgetni és elnézést kérni. A videó után hetekig több száz, inkább ezer támogató üzenetet kaptam. De persze játszhatnák Heti Hetest is, amikor több azonos véleménnyel rendelkező ember egymásnak ömleng, de ez nem kifizetődő.

Budaházy Edda minden mondatával azt igazolta, amiről beszéltem. Azt, hogy igenis vannak homofób emberek, akikből észérvek helyett a gyűlölet árad. Szerintem a PestiSrácoktól rossz döntés volt, hogy engem hívtak a tévéjükbe. Találhattak volna egy sztereotípiákat erősítő meleget is, aki kamerák előtt affektál és vonaglik, de én álltam a sarat.

Ön is hívott olyanokat beszélgetni, akiknek meg sem kell szólalniuk, hiszen már személyükben is képesek megosztani az embereket: Vona Gábor, Ördög Nóra, Alföldi Róbert. Akadt, aki nemet mondott a megkeresésre?

A valódi hírességek közül, akikkel nagyon szerettem volna beszélgetni, ilyen nem volt. Nekik már helyén van az egójuk. Az influenszerek közül volt olyan, aki visszautasított. Vagy azért, mert szereplésében nem látta az üzleti hasznot, és volt olyan is, aki félt attól, hogy kellemetlen helyzetbe hozom.

Mi a tapasztalata: az emberek nyitottak a párbeszédre?

Ez attól is függ, hogy ki kérdez, hogy kivel állnak le beszélgetni. Ebből a szempontból kiváltságos helyzetben vagyok, mert az emberek szeretnek velem beszélgetni. Rendszeresen figyelem a kommenteket, és amire érdemes, vagy amire tudok, arra válaszolok is. Vagyis nem egy elérhetetlen valaki vagyok, hanem olyan hús-vér figura, aki ugyanúgy várja mondjuk a kuponnapokat, mint bárki más, hogy le legyen olcsózva például az öblítő.

Furán is venné ki magát, ha egy srác, mint én, aki egy penészes szükséglakásból jövök, úgy viselkednék, mintha az Esterházy-kastélyban, könyvvel a fejemen tanultam volna járni.

Ilyen mennyiségű interakció mellett jut ideje másra is, mint a YouTube-ra?

Nem, de imádom azt, amit csinálok. Ha elvennék a telefonomat, persze, tudnék nélküle létezni, de nekem ez már nemcsak hobbi, hanem hivatás és kőkemény munka is, amit ketten, a vőlegényemmel üzemeltetünk. Hétből hét napot dolgozunk.

Hogyan töltődik fel mentálisan? Hogyan tud kikapcsolni?

Netflixezek. Nagyjából ennyi. Nyilván, ha arról van szó, elmegyünk kirándulni. Imádok például szabadulószobába járni, átmegyünk a barátokhoz társasozni, de nem fogok hazudni; ha megcsörren a telefon, máris nyúlok is felé. 

Ez nem jelent túlságosan nagy terhet?

Abban a pillanatban, amint ez teherré válik számomra, elköszönök feliratkozóimtól. A gondolat csírája már elültetődött a fejemben. Már látom, hogy ennek hol lehet a vége. De ez most még nem aktuális. 

Egyszer, amikor még a Való Világ szereplője volt, azt mondta, hogy nagy vágya, hogy televíziós műsorvezető legyen. 

Az a bizonyos csíra egyelőre titok, de nagyot fog szólni. Természetesen vágyom rá, de ma már nem tennék meg érte bármit. Ha ez így lenne, az olyan volna, mint egy levél a Roxfortból. Várom, hogy megérkezzen.

De akkor nem a saját műsorát vezetné...

Ami nagyon nagy különbség a csatornám és a kereskedelmi televízió között, hogy ott bemegyek a stúdióba, szép vagyok, okos és vicces, majd hazajövök. Ellenben a YouTube-csatornámnál már az előkészületek is rengeteg munkát és energiát igényelnek. Témakeresés, beszélgetések leszervezése, kapcsolattartás, szponzorokkal tárgyalás, berendezés, felvétel, vágás, szerkesztés. A szerkesztés és a gyártás részét szívesen elengedném az életemből.

És bevállalná azt, hogy kap egy műsort, de csak szigorú megkötésekkel?

A cenzúrát nem tudnám bevállalni. Valószínűleg ezért is vagyok rizikófaktor. Nem akarok nagyképű lenni, de rátermettségem és a népszerűségem, még azok szerint is adott, akik nem rajonganak értem. Az emberek többnyire kedvelik a kendőzetlen stílusom. Viszont autonóm személyiség vagyok, makacs, büszke, időként szélsőséges gondolatokkal. Márpedig egy tévének, amelyik eladott reklámpercekből, hirdetésekből él, ez nagyon nagy kockázatot jelent. Pedig tudnék én jó kisfiú is lenni...

Az egyik videójában arról van szó, hogy a YouTube nem küldte el a százezer feliratkozó után járó elismerést, mert felül kellett vizsgálni a csatornát. Eléggé megviseltnek tűnt. A felülvizsgálat ténye zavarta ennyire, vagy az elismerés hiánya?

Fontos tudni, hogy a YouTube nem a tartalmad milyenségétől teszi függővé azt, hogy megkapod-e ezt a díjat. Ez a számok után alanyi jogon jár. Nekem sok szélsőséges megnyilvánulásom van. Ilyen az is, hogy pedofilügyekben preferálom a halálbüntetést, és ez a YouTube-on nem éppen család- és hirdetőbarát. Máskor pedig ha egy olyan videós munkásságát kritizálom, akinek nagy a követőtábora, rendszeresen feljelentgetik a videóimat.  A YouTube ilyenkor automatikusan felülvizsgálatot indít. Ezek alapján döntöttek úgy, hogy a díj nekünk nem jár. Ezután kértünk egy úgynevezett ember általi felülvizsgálatot, ami hosszú procedúra,

de éppen a napokban kaptuk meg a választ: megkaptuk az alkotói díjat.

A beszélgetésben említette, hogy karitatív tevékenységet is folytat. Egyszer egy gyermekotthonnak próbált eljuttatni több százezer forint adományt, amit végül nem fogadtak el.

Így igaz, kiválasztottunk egy kelet-magyarországi gyermekjóléti központot, ahol nemes egyszerűséggel azt mondták, nem élnének a lehetőséggel, mástól már kaptak ajándékot. Ezt nem akartam elhinni, így utánanéztem, mi lehet a háttérben. Azt találtam, hogy gyermekotthonok nem fogadhatnak el semmit.

Azt a látszatot kell kelteniük, hogy megvan mindenük. Ezzel szemben olvastam, hogy van, aki egy parkolóban az éjszaka közepén fogadja el a WC-papírt adománynak.

Az ügyben történt valami előrelépés?

Azóta több gyermekotthont is felkerestünk, főleg vidékieket, mert ők a figyelem perifériájára esnek. Egy helyről kaptuk válaszként (azt is nagy nehezen), hogy jó, ők szívesen elfogadnák, de egy feltétellel: ha nem kerül nyilvánosságra. Én viszont ezt nem tehetem meg a követőimmel. Szerintem az a korrekt, ha látják, hová kerül a pénzük, hogy tudják, nem utaztam belőle a trópusokra. Szóval fura, mondom ezt úgy, hogy magam is hat évig állami gondozásban nevelkedtem.

Borítókép: osvvath_zsolt / Instagram