Végső nyugalomra helyezték a Nemzet Művészét

Konok Tamás pályafutása Magyarországon indult, majd ötven éven át Franciaországban élt, ott vált nemzetközi hírűvé. November 20-án távozott közülünk.

Sorminták és derékszögek

A 70-es évektől geometrikus absztraktokat festett, a figuralitást nem egyszerűen elhagyva, hanem meghaladva. Elfordulása a természet- és alakábrázolástól nem csupán esztétikai döntésnek bizonyult, hanem intellektuális és erkölcsi értékválasztásnak is. A fény és az árnyék átmenetei nem foglalkoztatták többé, nem „maszatolt” tovább. A rend metafizikai igenlése és az éles kontrasztok elfogadása egyszerre üzente nála

Műveiben az elvágólagos váltások párhuzamosan léteztek az áhított összhang vágyával. E – mélyen emberi – kettősségtől pulzálnak olyannyira a tiszta vonalak dacára is érzelemteli alkotásai, s ez emeli ki őt a minimalista zsánerfestészet lelketlen blöffjeinek áradatából.

Konok képein a találkozási és metszéspontok feszültsége a szerkesztett rendben oldódik fel. A keret nála nem pusztán megszakít vagy lezár, hanem egyszersmind értelmez és értékel is. Ugyanakkor művészetének metaállítása szerint a linearitás az emberi elme szüleménye csupán. Egy tavalyi interjújában mindezt így fogalmazta meg:

A vonal a világban nem létezik, azt csak mi elképzeljük. Ugyanis a sötét és a világos találkozását véljük vonalnak. Tulajdonképpen a legelvontabb valami. Viszont egy vonallal is mindent ábrázolni lehet.

Jellegzetes, vékony vonalainak törékenységét a kompozíciós szerkezet egészének magabiztos ereje ellenpontozta. Utolsó alkotói korszakában például gyakran a piramis forma megingathatatlan stabilitása horgonyozta le egyre élénkebb színekkel tagolt, létfilozófiai igényű térköltészetét:

Életmetaforákat festett, a véges emberi kaland kapaszkodóit fürkészte.

Amíg a vászon és az idő engedte.

Konok Tamás 90 évet élt.

(Borítókép: Isza Ferenc / Index)