Koronavírus adatok

2021. nov. 26.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Taksony
0 °C
4 °C

A hit nem csupán dísz egy karácsonyfán

TRAL4035
2020.12.24. 22:02
Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapáttal a karácsonyra kiürült monostorban ünnepről, pandémiáról, az ahhoz való viszonyulásról, online oktatásról, az egyház hitelesebbé tételének módjairól beszélgettünk.

KARÁCSONYI ÉNEK

Pannonhalma nyitott, ám szerzetesközössége zárt, pláne karácsonykor. Hogyan zajlik az ünnep a bencéseknél?

A karácsony inkább az elcsendesedés ideje, ilyenkor vendégek nélkül, magunk vagyunk a monostorban. A kereszténység kiemelt ünnepe a húsvét, mi, Pannonhalmán ilyenkor megnyitjuk a kapukat a hívők előtt, 300 vendéget fogadunk, akik velünk együtt a nagyhéten lelkigyakorlattal egybekötött programokon és a liturgián vehetnek részt.

Milyen a csendes december 24-e a falak között?

A délelőtt házimunkával, rendrakással, mézeskalácssütéssel telik. Karácsonyfát állítunk a főapátság kiemelt pontjain: a főbejáratnál, a barokk ebédlőben, a bazilikában és a Szent Márton teremben, ahol este megajándékozzuk egymást. A bazilikában lévő és a kültéren felállított fenyőkre nem kerül dísz, a Szent Márton teremben lévőt viszont magunk dekoráljuk.

Mi kerül az asztalra és mi az ünnepi menetrend?

Délben hagyományosan elfogyasztjuk a pannonhalmi bencés halászlevet. Fél 6-kor a vesperással, az esti istendicsérettel kezdődik az ünnep, utána jön a vacsora, ami hidegtálakból és süteményekből áll. Vacsora után elmosogatunk, és a gyertyagyújtás után a Szent Márton teremben veszi kezdetét főapáti köszöntéssel az este, ezután ősi karácsonyi dalokat éneklünk. Az est hátralévő része az ajándékozás jegyében telik. Amellett, hogy a rend megajándékozza a szerzeteseit, advent első vasárnapjától a közösség tagjai is készülnek arra, hogy meglepetést adjanak valamelyik rendtársuknak. Hogy ki kit ajándékoz meg, az egy kalapból történő húzás során derül ki el, ez az „angyalkázás”.

Mit kap, akit ön húzott?

Apró, de személyes ajándékot, ami tárgyiasulhat is, de jellemzően, akit kihúzok, arra egy kicsit jobban figyelek az adventi időszakban, imádkozom érte, és biztosan meglepem egy imával, gondolattal. Ha ezzel megvagyunk, fél 10-kor átmegyünk a bazilikába, ekkor kezdődik a vigilia, majd az éjféli mise.

Karácsonykor saját magát is meglepi valamivel?

Ezen már túl vagyok. Az unokaöcsém, aki orvos, egy ideje rágja a fülemet, hogy vegyek egy ellipszis trénert, ami megértő fülekre talált. Egy volt diákunk, aki testnevelőtanár, összeállított egy edzéstervet, rám is fér: az elmúlt két évben ugyanis meglehetősen keveset mozogtam.

KAPKODÁS NÉLKÜL, RUGALMASAN

Ennek, gondolom, az az oka, hogy két éve ön a főapát. Ez Pannonhalma vezetésében hozott valamiféle szemléletbeli változást?

Elődöm, Várszegi Asztrik 27 évig volt főapát, én 27 évig párhuzamosan láttam el a perjeli tisztséget mellette, ami szabad fordításban a főapát helyettesét jelenti. Radikális változás főapáttá választásommal nem történt, hiszen az elmúlt évtizedekben mindketten hasonlóan gondolkodunk Pannonhalmáról. Említésre méltó változásra legutóbb 1989-ben volt példa.

Mi történt ekkor?

A II. világháború előtt tudományos munkával foglalkozó tanítórend voltunk, országszerte 10 gimnáziummal és olyan tanáregyéniségekkel, mint Jedlik Ányos vagy Czuczor Gergely. Iskoláinkat 30 ezer hektár földbirtok jövedelméből működtettük. A történelmi kihívásoknak akkor ez az irány felelt meg a legjobban. 1989-ben azonban válaszút elé kerültünk: rekonstruáljuk-e a II. világháború előtti formát, vagy új utakat keressünk? Iskoláinkat vegyük vissza, vagy államosított apátságainkat, amelyekkel új közösségeket hozhatunk létre?

Melyik mellett döntöttek?

Utóbbi mellett, aminek következtében egy közösségből hamarosan négy önálló ház lett: a győri, a tihanyi, a bakonybéli és a már meglévő pannonhalmi. Ha a bencések ezeréves magyarországi fennállásának titkát keresem, azt tudom mondani, hogy mindig rugalmasan és nem ide-oda kapkodva reagáltunk a helyzetekre. Ezért sem éreztem szükségét most a szemléletváltásnak: azt az utat kell folytatni, amit a rendszerváltáskor megkezdtünk.

Annak pedig az is része, hogy saját gazdasági lábakat növesztettek.

A főapátság felújítása után kezünkbe vettük a turizmust, amit egészen a rendszerváltásig a Ciklámen Tourist vitt Pannonhalmán. Ugyanígy voltunk az elvett földjeinkkel. Egy pici részét, bő 50 hektárt visszavásároltuk, majd a bortermeléssel egy 1000 éves hagyományt élesztettünk újjá.

Pannonhalmi termékből immár jó sok van. Melyik a kedvence?

A gyógyteák, talán azért is, mert hozzám kötődik az újjáélesztésük. 1786-ig működött kórház is a monostorban, szerzeteseink gyógyítottak, a kéziratokban pedig gondosan megőrizték a recepteket. Reisch Elek testvér 1735-ös receptgyűjteményéből születtek meg az apátsági teák, köztük a kedvencem, a Laudes, ami egy reggeli imatea, élénkítő, roboráló, influenzás időszakban egészségmegőrző hatású, gyakran iszom. Emellett büszke vagyok likőrjeinkre, a levendulás termékeinkre, szappanjainkra, gyógyító hatású krémjeinkre, amelyek szintén régi bencés receptúra alapján készülnek. A közelmúlt terméke az ásványvizünk, amit a ravazdi IV. Béla király kútból nyerünk, illetve a belga apátságokkal történő együttműködésünkből készülő sörünk, de ez utóbbinak inkább jövője van, mint múltja.

BENCÉSEK ÉS A PANDÉMIA

Az elmúlt háromnegyed év a koronavírusról szólt. Hogy érintette ez a közösséget?

Ha vonhatok egy párhuzamot, ahogy a pandémia sokakat meglepett, ugyanilyen meglepetés lehetett József és Mária számára a váratlanul elrendelt népszámlálás, amikor el kellett menniük messzi vidékre. A kisded születéséhez nem voltak megfelelők a körülmények, de ott volt egymásnak József és Mária, megjelentek a pásztorok, az angyalok, még a királyok is, és valahogy a személyesség, az egymásra figyelés, az emberiesség pótolta mindazt, ami a tárgyi világból hiányzott. A karácsony üzenete számomra a pandémiára is választ ad. Ez pedig az, hogy nagy szeretettel, tapintattal és segítőkészséggel forduljunk egymás felé, mert ez sok mindent képes pótolni.

Ön hogyan viszonyul a pandémiához?

A baracskai börtönben havi egyszer istentiszteletet tartok. Ott jöttem rá, hogy a viszonyulás az emberek kezében és szívében van. Tudomásul kell vennünk, hogy az objektív körülményeket megváltoztatni nem tudjuk, a viszonyulás azonban rajtunk múlik. Fel kell tennünk a kérdést, mit üzen a világjárvány, hol tudunk ebben békére lelni. Amit én biztosan látok ebből, az az, hogy egy spiritualitásra, emberi kapcsolatokra nyitottabb világ segíthet kilábalni a bajból.

A bencéseket hogyan sújtotta a világjárvány?

A rendezvényeink jó része elmaradt, de új csatornák nyíltak meg. A húsvéti miséket tízezrek követték a YouTube-on. A ballagást online közvetítettük, nem voltak itt a szülők, mégis több mint 100 000-en látták az interneten. A ballagás tekintetében a pandémiával nyertünk egy családias rendezvényt. Korábban az inkább egy kirakat, egy fotóhangsúlyos esemény volt, ahol a bensőségességet nehezebb volt megtapasztalni, most ezt is megélhették a diákok.

Az online világra való átállás könnyen ment?

A miséket online közvetítjük, de csak két kameraállással. Nem szeretnénk színpadiassá válni és show-t csinálni belőle, az imádkozás ugyanis nem kirakat, az üzenet pedig két kameraállásból közvetítve is átjön, aki nem hiszi, nézze meg az éjféli misénket december 24-én.

Az online oktatást hogy élik meg a tanárok, illetve a diákok?

Szükségmegoldás, semmiképp sem akarunk hosszú távon berendezkedni erre. A közösségben létezés a rend fő üzenete. Azt vettem észre, a gyerekek várták, hogy visszajöhessenek az iskolába, noha korábban a vakáció miatt vágták a centit. Érdekes volt látni azt is, hogy miután a gyerekek otthon voltak, a szülők adták a magatartásjegyet, és megjegyzem, az átlag rosszabb lett, mint amit az iskolában produkáltak volna.

Ön hogy látja kívülről Pannonhalmát?

Régóta nem tudom már kívülről nézni, 1973-ban kerültem ide, és azóta gyakorlatilag itt élek. Rengeteg fantáziadús, kreatív dolog történik nálunk, rengeteg mélység van abban, amit csinálunk. Merünk kísérletezni, merjük vállalni a tévedéseinket és keresni az utakat, hogyan tudnánk hitelesebbé tenni a küldetésünket, szolgálatunkat és az egyházat.

Hitelesebbé kell tenni?

Egy fölgyorsult világban, amilyen ez a mostani is, változás előtt állnak a történelmi egyházak, ami azért nehéz feladat, mert a hagyományok nem állhatnak a változások útjába, ugyanakkor ezektől elszakadnunk sem szabad. Mi itt a saját kis egyházmegyénkben a ránk bízott hívekkel igyekszünk sokat törődni, és a programjainkkal próbálunk vonzóvá válni azok számára, akik nem a felekezet tagjai, de ott vannak a holdudvarban. Azokra gondolok, akik az ünnepeken misére járnak, megkereszteltetik a gyermekeiket, ugyanakkor nem gondolják azt, hogy a hit, a spiritualitás arra való, hogy csupán dísz legyen egy karácsonyfán.

(Borítókép: Trenka Attila / Index)