Kázmér
-1 °C
16 °C

Intim téma: ha nem tabu, nem is ír róla

2021.01.25. 21:47

Egy darabig szakít a fikcióval, és valós (rém)történetekben teljesedik ki Lakatos Levente, korunk egyik influenszerként is népszerű írója. Az erotikus irodalmi vonalat csakúgy, mint az érzelmes szálakat képviselő szerző két legújabb írása a kirekesztett réteget szólítja meg.

A friss olvasmányokban a családon belüli erőszak témája, valamint a szexualitásuk és a nemi identitásuk miatt megkülönböztetett embereké a főszerep.

Levente írói karrierje mindig is a tabutémák „megéneklésére” épült, legtöbb regénye ugyanis intim hangvételű, és a női lélek felfedezéséről szól. A rendkívül termékeny szerző évente egy-két könyvet publikál, de soha nem volt képes olyan témában alkotni, ami az érdeklődését nem keltette fel, vagy a fantáziáját nem mozgatta meg. Az unalmas történetek így tehát kimaradtak a repertoárból, a férfi a mai napig olyan regényeket vet papírra, amelyeket ő is szívesen olvasna.

2020-ban megjelent e-könyve, a Próbáltam mindezt elfelejteni felkavaró visszaemlékezés, amit egy huszonegy éves lány „mondott neki tollba”. A sztori valós, a fiatal főszereplő tényleg átélte a könyvben leírtakat. Lelki terror az anya felől, szexuális az apja irányából. Mérgező – közkedvelt mai szóval toxikus – és fájdalmas környezetben nőtt fel, mindezek ellenére sikerült túllépnie a szégyenérzetén. Leventéhez fordult, hogy az író a fiatal nő traumájából történetet faraghasson.

Mivel a lány mizériája nagyon is valós, lappangó, nehezen kiszűrhető és fenyegető probléma, nem lehet eleget beszélni róla. Habár Lakatos magától nem írt volna ilyen súlyos témáról, a figyelemfelkeltés miatt elfogadta a felkérést, és megszületett a kisregény, ami online formában olvasható. 

Olvasói főként nők, a fiatal lányt ért abuzív tapasztalatokat megörökítő történet után így egyre több hasonló üzenetet kapott,

és most egy sorozattal készül, amelyben rövid vallomások formájában ír valós személyek felkavaró élményeiről.

Készülő történetében egy, a 2010-es évek emo-korszakában felnövő lány életét idézi fel, megjelenik majd benne a híres-hírhedt szubkultúra sötét oldala is. Mert bizony nemcsak a felszínen, hanem a felszín alatt is csúnya dolgok történtek. A nevek és a helyszín fiktív, minden más kőkemény valóság. Még a beszédes becenév is...

A nem sem mindegy 

Lakatos Levente neve összefonódott a Barbibébi (2010) sorozattal, amely szériát szavaival élve „élete végéig írni szeretne”. A kötetek ötévente követik egymást, a második regény, a Szeress jobban! 2015-ös, míg tavaly megjelent a Legszebb heged.

Aki olvasta a botrányhős főszereplőnő, Barbi sztoriját, az tisztában van azzal is, hogy az egyik főszereplő karakter homoszexuális férfi, Krisz. Az új részben egy transzszexuális karakter is bekerül a képbe, így tovább folytatódik a „másság” elfogadtatása az olvasók körében (is). Arra a kérdésre, hogy miként próbálja kikerülni a sztereotip ábrázolást (mármint hogy mégsem selypítő fiúkként ábrázolja a homoszexuálisokat), Levente válasza a következő: 

A Legszebb hegedben az elsődleges célom, hogy bemutassam, a homoszexuálisok nem feltétlenül affektáló különcök. Ebben a törekvésemben a már előbújt magyar hírességek által táplált sztereotípiák jócskán megnehezítik a dolgomat, de ők is csak azt bizonyítják – törvények ide vagy oda –, színes társadalomban élünk. Íróként izgalmas ezekkel a színekkel játszani, amiben sokat segít, hogy dráma tagozatos iskolába jártam, így ötvözöm az írást a színházzal.

Tanult egyet s mást a különböző emberi sorsokról...

Mivel fiatalként a színpadon mindenféle karakter bőrébe bújt, így hitelesen tudja megjeleníteni mind a női, mind a férfi karaktereket, életérzéseket és világnézetet is. A nőket megszólítani férfiként azért nehéz (még ennyi év után is), mert minden olvasó más, mégis meg kell találni a közös hangot mindegyikükkel.

Az olvasó igyekszik beleélni magát a romantikus szálba, így nem szabad mintapéldányt csinálni a hölgy karakteréből. A főszereplőnő nem lehet túl naiv, túl hisztis, túl magabiztos, de túl cicababa sem – a cél egy univerzálisan sokoldalú jellem létrehozása, akit inkább az izgalmas cselekményszálakkal, mintsem a saját személyiségével kell megszólaltatni. Persze fontos bemutatni a karakter személyiségét, sőt, a belső vívódásait is.