A Covid–19-járvány kétségkívül felértékelte a virtuális könyvek szerepét és fontosságát, sőt szükségszerűségét, hosszú évek óta országos szinten zajlik a tudományos iratok, könyvek, kiadványok online térbe áthelyezése. Külön osztályok foglalkoznak a könyvek digitalizálásával.
A legnagyobb szükség a régi, tudományos iratoknak a digitális térbe történő áthelyezésére van, hiszen az idén életbe lépő kötelespéldány-rendelet értelmében minden újonnan megjelenő nyomdai terméket online formában is elérhetővé kell tenni, az áthelyezésre itt már nincsen szükség. A nagy teljesítményű, automata szkennerek villámgyorsan beolvassák az oldalakat.
Az ország lassan egy éve kénytelen átállni digitális tanításra, a rendszer azonban mindmáig nem mondható zökkenőmentesnek.
A tanulók és a tanárok számára nehezített körülmények, valamint a fizikai oktatás hiányával járó nehezebb informálódás miatt sokkal nagyobb szükség van a tankönyvek, tudományos kötetek és segédeszközök elérhetővé tételére. Legjobb helyzetben az általános iskolások és a gimnazisták vannak, hiszen szinte valamennyi iskolai tankönyv megvásárolható a könyvesboltokban és emellett digitális formában is.
Van olyan tankönyvkiadó cég – például a Mozaik Kiadó –, amelynek a karanténoktatás alatt elérhetővé vált online könyveiből oktatnak a tanintézményekben, ezek a könyvek pedig sokkal inkább passzolnak az új feltételekhez és elvárásokhoz.
Ám nemcsak a munkafüzetek, de a „rendes könyvek” is elérhetők a neten. A szerzői jog (70 év) lejártával a kötelező olvasmányok zöme fent van vagy lesz a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján, így a tanulásban nélkülözhetetlen könyvek mind-mind fellelhetők ebben a formában is.
Sanyarúbb a sorsuk azoknak a hallgatóknak, akik egyetemre járnak (főleg a bölcsészeknek és a szakdolgozatíróknak), hiszen a kutatókhoz hasonlóan ők is elestek az első számú forrástól, azaz a nyitott könyvtáraktól.
A könyvtárakban az a legjobb, hogy ha beülök egy olvasóasztal mögé, akkor nem kalandozik el a figyelmem, mint otthon. Sokkal hatékonyabb így tanulni, hiszen minden hasznos dokumentum kéznél van. Sőt, a könyvtári wifi segítségével olyan tartalmakat is meg tudok nyitni vagy letölteni, amelyeket a saját internetemmel nem. A legrosszabb persze az, hogy az online adatbázisokon alig van fent angol nyelvű szakirodalom
– panaszkodik egy végzős angol szakos hallgató, German Alexa.
P. Balázs friss diplomás, az ő felkészülését is megnehezítette a könyvtárak bezárása, bár a kellemetlenségek ellenére sikerült ötösre államvizsgáznia (méghozzá gazdálkodástudományi karon).
Valóban nehezebb volt így tanulni, kénytelen voltam csak online tájékozódni. Szerencsére sok forrás van fent a neten, bár ezek közül rengeteg a fizetős olvasmány. Legalább a próbaidő ingyenes, ez is valami...
Habár az online adatbázisokban sok minden elérhető, a kutatáshoz szükséges hivatalos cikkek túlnyomó része a több száz és több ezer oldalas, matuzsálemi korú könyvek és lexikonok lapjai között pihen. A bibliotékák pedig, ugyebár, jelenleg nem látogathatók, a könyveket maximum a takarító portörlője simogatja.
Az is probléma, hogy az online könyvek hitelessége nem mindig ellenőrizhető vagy megbízható, az egyetemi vagy tudományos kutatómunkánál ebből komoly problémák is adódhatnak.
Az ember csak a fejét vakarja, amikor a könyvtári dolgozó azt mondja neki, hogy sajnos nem szabad belépni az épületbe, még kiadni sem tudja a könyveket.
Csak az jöhet be a könyvtárba, aki kötelespéldányt hoz. Helyben olvasásra nincs lehetőség annak ellenére sem, hogy már nem úgy olvasnak az emberek, mint korábban. Annyira kevés olvasó van évek óta, hogy abszolút megoldható lenne a távolságtartással egybekötött működés
– hangzik egy budapesti könyvtár dolgozójának vallomása.
Persze az olvasó elfogadja és tiszteli, hogy ez nem a könyvtároson múlik, de a rendelet logikáját egyikőjük sem érti. A szupermarketben vagy a buszokon nyomorgó tömeghez képest a könyvtárban egyszerre maximum 5-6 ember olvas (mármint olvasna, ha nyitva lenne az épület). A könyvtáraknak semmi beleszólásuk ebbe, közintézmény lévén nem adhatják ki a köteteket eredeti valójukban.
Nemcsak az olvasók, de egy fővárosi könyvtáros szerint is alternatíva lehetne, ha a portán az ember átvenné az előre megrendelt könyvet anélkül, hogy ő válogatna a polcok között. Ám sajnos ez nem megoldható, még úgy sem, hogy a vírus előtt sem volt tele egyetlen könyvtár, sőt a szakkönyvtárakban örültek a dolgozók, ha napi 1-2 ember megfordult náluk. Hiszen a könyvtáros célja is az, hogy segítse az olvasókat, nem pedig az, hogy az üres épületben üsse el valahogyan a felszabadult idejét.
Mindenféle téves képzet ellenére egy könyvtáron belül is rengeteg feladatkör és osztály van, nem minden dolgozó „csak” a könyvkiadással foglalkozik. A korábban az olvasókkal kommunikáló munkaerő átképzése folyamatos, ezek az emberek új, hamar elsajátítható képességek és teendők birtokába jutnak. Mondhatni, feltalálják magukat a dolgozók.
A raktárosok (vagyis akik eddig kihozták az olvasónak a könyvet) továbbra is a készletet rendezik, hiszen a raktárt folyamatosan át kell fésülni. A darabszámokat ellenőrzik, az elszakadt vagy hibás köteteket újraköttetik – az Országos Széchényi Könyvtár szakemberei például több millió dokumentumért felelnek.
De a pandémia érdekes élethelyzeteket is eredményezhet. A könyvtárosok tudnak például olyan, a könyvtárban villanyszerelőként dolgozó férfiról, aki megtanulta az online borító- és kötetszerkesztés fortélyait, és ezt a feladatkört még veszélyeztetett állapot mellett otthonról is el tudja látni.
Vagyis az sem igaz, hogy senkinek ne volna semmi dolga: az irodában ülő, adminisztratív munkát végző kollégák folyamatosan veszik át az újonnan beérkező példányokat, számokat utalnak ki, rendszereznek, projekteken gondolkoznak.
Néhány unalmas percben azért olvasgatni is lehet, egy könyvtári dolgozónak ez mindenképp felüdülést – sokaknak aranybányát – jelent. Van könyvtár, ahová egykori kollégák is vissza-visszajárnak, mert hiányzik nekik a könyvtári közeg.
A korábbi hónapokhoz képest nincsen tehát jelentős változás a könyvtárak életében, a dolgozók viszont remélik, hogy a jelenleg vegetáló intézményekbe hamarosan beköszönt a tavasz, és megjelennek a lelkes, tudásszomjtól duzzadó olvasni vágyók. Hiszen mégiscsak értük dolgoznak, még ha ettől függetlenül is a könyv, az olvasás az életük.
Mert aki a könyveket szereti, az rossz ember nem lehet.
(Borítókép: Kiszállításra igényelt könyveket gyűjt össze egy dolgozó a harkányi könyvtár épületében 2020. november 19-én. Fotó: Sóki Tamás / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
