Albin
0 °C
10 °C

Ön igazán szerelmes? Végezze el az amorológus tesztjét!

GettyImages-1293682685
2021.02.14. 11:54

A szerelem ábrázolásával és mibenlétével foglalkozott már a művészet összes létező ága, történészek és biológusok, antropológusok és néprajzkutatók, és bizony szociológusok és pszichológusok is. Van azonban egy világhíres és igazolt szerelemkutató, aki maga is a szociológia- és a pszichológiatudományok köpönyegéből bújt elő. Az olasz újságíró-publicista Francesco Alberoniról van szó, 

aki egyenest amorológus, szóval a szerelem tudósa.

A 91 éves professzor számos könyvet, köztük több bestsellert írt a témában, pszichológiailag és társadalmilag vizsgálva a különböző szerelemtípusokat, a szerelem mibenlétét, születését és különböző fajtáit.

Az Európa Kiadónál megjelent Szeretlek (Ti amo) című könyve nálunk is hiánypótló alapmű lett, mely a női magazinok levelezőrovatai és a Facebook-bölcsességek medréből kilépve, irodalmi, kultúrtörténeti és gyakorlati példákkal alátámasztva, de legfőképp szociopszichológiai vagy pszichoszociológiai magyarázatokat, mögötteseket felmutatva rendszerezi a témát, mely a világ number one topikja, megelőzve pénzt, politikát, hatalmi harcokat, tudományos-technikai fejlődést és háborúkat.

A könyv különböző típusú, eredetű szerelmeket vizsgál, melyeknek más és más a motivációjuk.

Nem árt, ha az ember tisztában van saját élethelyzetével, saját mindenkori indítékaival, rendelkezik megfelelő önismerettel, hogy megítélje, igaz szerelemmel áll szemben, vagy csak erotikus vonzódással, unaloműző kellemes kapcsolattal, családalapítási vággyal, netán sztárkultusszal.

Nos, Alberoni szerint az igaz szerelem az alapvető jellemzőkkel mind bír, ha akár egy is hibádzik, mással van dolgunk.

  1. A felszabadulás élménye. Rabságunk véget ért, leráztuk láncainkat, kijutottuk a friss levegőre. Levetettük megfelelési vágyunkat, végre azzá lettünk, akik mindig is szerettünk volna lenni.
  2. A megvilágosodás. Mintha varázsütésre lehullott volna egy fátyol a szemünkről. Most már tudjuk, mik a valódi vágyaink, ismerjük igazi lényünket.
  3. Ő az egyetlen. Senki más nem léphet a helyébe. Ha viszontszeret minket, az ajándék akkora, hogy el se tudjuk képzelni.
  4. Valóság és véletlen. Most, hogy megtapasztaltuk az érzést, tudjuk, hogy mindent olyan erő mozgat, amely a boldogságra törekszik.
  5. A létezés élménye. Érezzük, hogy minden létezőnek értelme van. Minden szép, ha megvilágítja a létezés fénye.
  6. A szabadság a sorsunk. Amikor szeretünk, együtt lélegzünk a világegyetemmel.
  7. A kozmikus szeretet. Amikor szerelmesek vagyunk, mindent szeretünk, a hegyeket, a növényeket, a folyókat, minden élőlényt.
  8. Az újjászületés. A szerelmes ember átalakítja addigi kapcsolatait, más ember lesz belőle. A régi ember meghal, és a helyét egy új, születő ember foglalja el. Nem igazi a szerelem, ha nem járul hozzá az újjászületés élménye.
  9. Hitelesség és tisztaság. A szerelmeseknek belső igényük az igazmondás.
  10. A lényeg a szeretett lény. A szerelmes igényei megváltoznak, tűri a nélkülözést, nem érdekli, mije van, a lényeg az, ami a szeretett lénynek tetszik, ami boldoggá teszi, aminek köszönhetően együtt lehetnek.
  11. A kommunisztikus szerelem. Ha valaki beleszeret egy gazdag emberbe, örül a másik gazdagságának, a gazdagabb meg kötelességének érzi, hogy adjon.
  12. A historizálás. Feloldódnak és értéküket veszítik a régi sérülések, fájdalmak, szerelmek. Ezt a folyamatot a szerelmesek együtt élik meg, miközben elmesélik egymásnak előző életüket.
  13. A szerelem mint kegyelem. Csodaként éljük meg, hogy viszontszeretnek.
  14. Az egyenlőség. A szerelmesek egymás helyettesíthetetlen karizmatikus vezetői. Tökéletesen egyenlőek, értelmetlen közöttük bármilyen rangsorolás vagy hierarchia.
  15. Az idő. Szerelmünk az idő kezdete és vége. A szerelmünkkel eltöltött élet tökéletes, teljes élet. Szerelem és idő azonos. Ha az időt nélküle kell elképzelni, elönt a rettegés.
  16. Átlényegítés. A szerelemben átlényegítjük a szeretett lényt, és mi magunk is készen állunk a változásra, hogy igényei szerint átalakítsuk magunkat.
  17. Tökéletesedés. Olyan erőt fedezünk fel önmagunkban, amely arra késztet, hogy tökéletesítsük magunkat.
  18. Egybeolvadás. Az egyén megadja magát valaminek, ami túlmutat rajta.
  19. A terv. Fékezhetetlen aktivitás fakadhat, egy otthon, egy család születhet belőle.
  20. Az etikai dilemma. A szerelembe esés nemcsak idill, de azt is jelenti, hogy megvalósítjuk a jót a világban.

És aztán persze vannak egyéb szerelmek, mint

  • a sztárkultusz;
  • a vetélkedő szerelem, ami csak akkor jön létre, ha valamilyen akadály lép fel, például egy rivális, egy apa;
  • a vigasztaló szerelem, ami álszerelem, mert egy szerelmi csalódást követ;
  • az erotikus szerelem;
  • a plátói szerelem;
  • a szenvedélyes szerelem, ami olyan, mint az őrület, olyan, mint egy betegség, ami ellen védekezni kell, vagy
  • a titkos szerelem. 

Ezeknek is megvannak mind-mind a jellemzőik. És az igaz szerelem is mindenkinek más és más, szocializációjától, félelmeitől, tapasztalataitól, saját személyiségétől, illetve attól a társadalomtól függően, amiben él.

Akkor esünk szerelembe, ha mélységesen elégedetlenek vagyunk a jelennel, ugyanakkor tele vagyunk életenergiával.

Viszont nem jön létre szerelem, ha depressziósak vagyunk. És akkor sem, ha már szerelmesek vagyunk. Egy párkapcsolat akkor tartós, ha a felek újra és újra beleszeretnek a partnerükbe.

A sor tehát végtelen, ahogy végtelenek vagyunk mi is. Egy biztos, egy életen át az igazit keressük. Hogy igazivá váljunk magunk is.

Borítókép: Getty Images Hungary / Fotós: Alfredo Martinez