Meghalt Patrick Dupond, a balett világhírű francia sztárja

Ha csak annyit mondanánk, hogy a párizsi opera étoile-ja, majd balettigazgatója volt, már elég lenne nekrológnak. Ha azzal folytatnánk, hogy ebben a minőségben Rudolf Nurejevet, minden idők legnagyobb táncosát követte, már tánctörténeti jelentőségét is kijelölnénk. Patrick Dupond világhírű francia balettművész rendkívüli pályája, különös-kalandos élete pedig aligha férne bele.

41 éves korában katasztrofális baleset érte részleges bénulással, koponya- és csigolyatöréssel, amikor jobbra kanyarodott az autópályán, Le Havre-ból Párizsba hazavezetve. Madarakat mentett, háromezer madarat, s a nemes misszióból hazafele jövet kis híján ő maradt ott egy életre. Egy táncosnak már egy bokaszalag-húzódás vagy Achilles-szakadás is végzetes lehet, húszévesen is, nemhogy a teljes test rommá zúzódása a balettkarrier vége felé, negyvenegy évesen. Csodálatos felesége, a keleti táncokkal foglalkozó Leïla Da Rocha volt az, akinek köszönhetően Dupond visszatérhetett a színpadra. Ahogyan vallomása szerint az is ő volt, aki a korábbi évtizedes, a balett-táncosok körében oly gyakori homoszexuális „tévelygésből” kivezette. A tévelygés szót maga használta egy vallomásában: „a szerelem paródiája volt ez, hazudtam magamnak, tévedés volt” – emlékezett vissza az újságírónak meglepő őszinteséggel.

16 évesen, akár a legnagyobbak, már a Párizsi Opera Balett tagja volt, ugyanekkor nyerte meg a moszkvai Bolsoj által szervezett, várnai nemzetközi balettversenyt a Giselle Albrecht hercegének szerepével. 1978-ban már első táncossá nevezik ki,

Nagy éra. 21 évesen, 1980-ban már étoile, és együtt lép fel a világ legnagyobb balerinájával, Sylvie Guillemmel. 31 évesen balettigazgató lesz. John Neumeier, Rudolf Nurejev, Alvin Ailey és Jurij Grigorovitch darabjaiban játssza a címszerepeket: elsősorban mozdulatai eleganciájával és interpretációi érzékenységével nyűgözi le a közönséget. Ő volt az a balettművész, akinek coupé jeté en manège-e (a színpadot spárgázó mozdulattal körbeszelő ugrása) méltán vetekedett Sylvie Guillem 32 rond de jambe fouetté-jével (a leglátványosabb, egyszersmind legnehezebb, spiccen, egy lábon kivitelezett női forgás a balettben).

Patrick Dupont megkapó színészi alakításai miatt mintegy tucatnyi filmben is szerepelt.

1997-ben nem kisebb feladatra kérték fel, mint a cannes-i filmfesztivál zsűrijébe, ám az opera vezetése nem engedte el. Dupond bírósághoz fordult, de keresetét elutasították. Később népszerű táncos-televíziós vetélkedő zsűrijében tovább növeli saját és a tánc népszerűségét, azok is megismerik, akik nem járnak az operába.

E sorok írója 1992-ben olyan Tűzmadarat látott Patrick Dupont direktori regnálása alatt a legendás Opéra Garnier-ben, hogy máig nem felejti el.

Zene, tánc és színpadkép olyan egységgé olvadt össze, amely nem enged további szétszálazásokat és elemzéseket. Még a ruhák, jelmezek színe is belém ivódott egy életre: földszín és tégla volt, akár a tűzben.

Patric Dupond-nal egy tánclegenda ment el. Ám élete bizonyítja a márquezi mondást: amit már eltáncoltál, azt senki sem veheti el tőled.