Gyula
8 °C
21 °C

A haza ott van, ahol beállítják a gyógyszereidet

szavaloverseny horvathjudit-print-1774
2021.03.18. 08:04

Nehéz besorolni a Katona József Színház legfrissebb kezdeményezését, illetve produktumát, a streamen közvetített Háy János-opust, a Szavalóversenyt. Mi ez? Színdarab? Stúdióközvetítés? Elmélkedés karanténmagányunkban a költészetről? Irodalmi pamflet a versműfajokról? Kocsis Gergely monológja a versírás nehézségéről?

Nos, színdarab semmi esetre sem, a többi meg mind egyszerre. De a műfaji beszuszakolás lényegtelen is, a karantén és nyomorúságos helyzetünk új színházi és irodalmi műfajokat teremt, a Szavalóverseny is tipikusan egy ilyen műfaji crossover. 

Műfaja nuku, viszont zseniális.

De mert a magyar nem tud nem besorolni, mondjuk úgy: középkorú költő (középkorú színész) verselméleti tépelődései fekete fürdőköpenyben. Nyáry Krisztián írónagyságaink és íróközepességeink szerelmi szálait felfejtő X darab kötete, a rendhagyó irodalmi órák mellett bizony ez az, ami közel hozza az irodalmat az ifjúsághoz, ha nem lenne ez a szó olyan patetikus, meg hát nem is csak az ifjúsághoz, az öregséghez és a középkorúsághoz is. Hozzánk. Mert az irodalom nem más, mint az a rongyos, édes-bús, hol szárnyaló, hol földbe süppedt, de mindenképp nagybetűs Élet. Ez a csíkos melegítőfölsővel váltott fekete fürdőköpeny. 

Mert a költő is ember, éhes, szomjas, emészt, oké, hogy közben van haza meg táj meg szerelem, de hát azért mégis.

Háynak a Kik vagytok ti? című rendhagyó, a kötelező olvasmányokat és a tankönyvi szerzőket bemutató műve után a Szavalóversennyel megint kissé az az igénye, hogy depatetizálja az irodalmat (van ilyen szó? – na mindegy, most lesz), ezúttal az alkotó, a költő gyötrelmein, vívódásain keresztül, nyilván kissé saját pozícióból szólva, ugyanakkor mégis külső szem rálátásával. Egy dolog biztos garantált: a szenzációs, szatírába hajló, értelmiségi humor, ami kiválóan találkozik Kocsis Gergely szenzációs, szatírába hajló, ugyanakkor magát holt komolyan vevő, értelmiségi tépelődő vagy tépelődő értelmiségi előadói mivoltával.

A Szavalóversenyben az irodalom jellemző verstípusai – alapvers, szerelmes vers, hazafias vers, tájleíró vers, görög vers, avantgárd vers, gondolati vers, őszi vers, öregkori vers – jelennek meg. Nézzük akkor azt, ami mindannyiunkat a legjobban érdekel: a szerelmes vers.

Mikor születik szerelmes vers?

  • Ha a költő szerelmes (természetesen reménytelenül és viszonzatlanul).
  • Ha a költő szerelmes volt.
  • Ha a költő szerelmes szeretne lenni.
  • Vagy ha megrendelést kap egy folyóirattól (tematikus szám).

Szerelmes vers egyetlen esetben nem jön össze, ha a költő épp gyakorolja a szerelmet, ebből verset írni képtelenség, hisz az maga a dögunalom lenne. Mert mit lehet ilyenkor írni? Ingyom, bingyom, táliber. Maximum. 

Ilyenkor a szerző, aki azonos a versalannyal, állandóan ki van elégítve. Szerelmi vágyakozás nélkül pedig nem lehet szerelmes verset írni.

Kivéve, ha az illető katona lesz vagy börtönbe vetik. Na ekkor jő el a szerelmi bűnözők, gyilkos szeretők költészete.

De mára már a szerelmi toposzok sem működnek úgy, mint régen. (Újabbakra lenne igény.) Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, mondja a költő, ezzel kapásból kizárva a gluténérzékenyeket, lisztallergiásokat vagy a testképzavarosok egy részét. De ha leváltjuk a hasonlatot, mondjuk, arra, hogy az vagy nekem, mint tehénnek a széna, akkor meg a vegánokat zárjuk ki, a tejallergiásokat és az indiai kultúra hívőit. Gúzsba vagyok kötve, mondja a költő, de ezt sem mondhatja, hisz ugyan ki tudja manapság, mi az a gúzs? Na megmondom, ne maradjon az olvasó bizonytalanul: olyan kötél népiesen megnevezve, amit vízzel hajlékonnyá tett, szívós vesszőből vagy szalmából, kenderből vagy bőrből csavartak, fontak össze.

Azért a költőnek aggódnia nem kell, mert ha működik is a szerelem, abban biztosak lehetünk, hogy csak ideig-óráig. Mert valami mindig történik.

Jön például egy rohadék, egy másik költő. Aki még egy rendes szonettet se tud írni. Vagy ami még rosszabb, egy vállalkozó.

Aki olyan helyre viszi kedvesünket, ahová mi nem tudjuk elvinni. Na ilyenkor jön az elfajulás, a becsavarodás, az öngerjesztés folyamata, ami egészen a „rohadj meg, te rovararcú kurva” típusú metaforikus felkiáltásokhoz vezet. Kocsis Gergely hergeli is magát rendesen, ezen a ponton már-már üvöltve-csapkodva, vérvörös fejjel, készen a konzekvenciák levonására és a szomorú összegzésre: „Elbasztam miattad az életemből hat évet!” Innen pedig egyenes út vezet a bosszúig, jön a legnagyobb tőrdöfés, ami jöhet: „Beleírlak a versembe! Névvel, címmel, utcanévvel!”

A költőnek mindig van fegyvere. Ha más nem, jól megírja majd azt a cudar, csélcsap némbert.

Mert hiába jössz ezzel a süket dumával, hogy jobbat érdemelsz. Mármint hogy én jobbat érdemlek. Vagy hogy nem vagyok kész ilyen mély kapcsolatra. És innen eljutunk a dühödt önsajnálatig, hogy nem fogom azt csinálni, mint akkor!!! Hogy mindenkit kihagytam, csak mert szerelmes voltam! Dugni fogok, éjjel-nappal! Dugni! – ordítja a költő, Kocsis Gergely, a kihagyott lehetőségektől, az önként vállalt áldozattól, de legfőképp a szerelmi bánattól önkívületében. 

De idáig jutva már fulladozunk a röhögéstől.

Az már csak levezetés, hogy minden szerelmes vers legfontosabb kelléke a gyilkos eszköz.

Épp itt az ideje, hogy komolyra fordítsuk a szót, elvégre nem csak az individuum van a mindenféle rohadt érzelmeivel. A hazára is gondolni kell. A Szavalóverseny a szerelmes vers után a hazafias verset veszi górcső alá, szedi széjjel, rakja újra össze.

Mi az, amit biztos kijelenthetünk?

  • A hazafias versnek van üzenete.
  • Nagyon fájdalmas feladat egy kihalt nemzet dalát megírni.
  • Közösségi szerepvállalás nélkül magyar költő nem létezik.

Na de mi van, ha nincs közösség? Ez azért egy költői kérdés, mégpedig azért költői, mert egy versben szerepel. Meg hát hiába mondom én, hogy talpra magyar, ha tele vagyunk románnal meg szlovákkal? De ekkor jön Bán János, átveszi Kocsis Gergelytől a stafétabotot, és kimondja a legfontosabbat: a haza ott van, ahol beállítják a gyógyszereidet.

Nos, a versírás szeminárium következő kurzusára, a Szavalóverseny 2-re március 19-én kerül sor. Tárnoki Márk rendezése. A ballada, az eposz meg a tájleíró költemény következik. Mit nekem te.

Rendező: Tárnoki Márk

Előadja: Kocsis Gergely

Versek: Dankó István, Bányai Kelemen Barna, Bán János, Elek Ferenc, Rujder Vivien, Takátsy Péter, Szirtes Ági, Vajdai Vilmos, Vizi Dávid,  Bezerédi Zoltán, Szacsvay László, Fekete Ernő és Ujlaki Dénes

A produkció a Katona József Színház K:ortárs sorozatának részeként valósul meg, amely meghívásos drámapályázaton kiválasztott művek rendhagyó feldolgozását tűzte ki célul. A színház rendezőiből és dramaturgjából álló zsűri a járványhelyzetre való tekintettel kifejezetten online térben megvalósítható alkotásokat választott ki.

(Borítókép: Horváth Judit)