Meglehet, Vörösmarty volt az egyik őse

Regő művészlélekként tekint magára, ráadásul sokoldalú tehetség: nemcsak ír, zenél is, sőt korábban Kajdi Csaba „Cyla” ügynökségénél modellkedett. A fiúban mindig volt egy bizonyos fokú törekvés – fiatalon akarta letenni a névjegyét a művészvilágban, ami sikerült is neki: a huszadik születésnapját nemrég ünneplő Regő tizenkilenc esztendős volt, amikor megjelent a szóban forgó verseskötet.

Tervei között szerepel, hogy Magyarországon írással, míg külföldön zenéléssel szerezzen magának hírnevet. Az irodalom és a muzsika szeretete, valamint művelése Regőnél kéz a kézben halad, mégis az írás volt az, ami a fiatalnál, ha véletlenül is, de egy időre előtérbe került. 

Már háromévesen tudtam írni, aztán ahogy nőttem, úgy kísért végig az írás szeretete. Eleinte verseket, később történeteket írtam, sőt néha még rajzokkal is kiegészítettem őket. Tavaly értem el azt a pontot, amikor úgy éreztem, az írásaim megérettek arra, hogy a közönség is olvassa őket. Nagyon mélyen átérzem a körülöttem zajló történéseket, és ki is tudom fejezni az elvont gondolataimat

– meséli Regő. 

Karanténprojekt a javából

A Félhomályos karcolatok fél év szerzői munkájának a gyümölcse – a fiú 2020 márciusától egészen szeptemberig jegyezte le azokat a lírai gondolatokat, amelyekből könyvecske született. Úgy érzi, az írás ösztönösen, amolyan belső erőként sugárzik belőle, ezért is sikerült ilyen rövid idő alatt elkészülnie a versekkel. 

Annak ellenére, hogy a kötet szövegei (valamint a lírai én) nem írnak le egy tudatos fejlődési ívet, vagyis eleinte nem azzal a szándékkal készültek, hogy végül egy könyvben egyesüljenek, a gondolatfoszlányok meglepően koherensre sikeredtek, már-már kiegészítik egymást. 

Korábban próbálkozott prózával is, jelenleg azonban úgy érzi, ez a stílus áll a személyiségéhez a legközelebb. Szürrealista képek, átlagemberrel megtörtént események tárháza ez a kötet. 

A próza sokkal bőségesebb szöveget igényel, én viszont igyekszem tömören fogalmazni, hogy nagyot üssön, amit mondok. Nagyon szeretem az érzelemdús szövegeket, a bevillanó életérzéseket, a pár soros képeket. A próza nem ilyen.

Regő úgy látja, a versek lírai énjének cselekedetei morálisan megkérdőjelezhetők. A művek középpontjában álló személy egyszerre szemléli saját magát, valamint a környezetét, és vice versa. Hőse rosszul, helytelenül viselkedik, mégis felismeri a saját hibáit, ám ennek ellenére semmit nem tesz a változás érdekében. A költő szerint sok magyarázat lehet arra, hogy a lírai én miért ennyire makacs. A fiatalok a való életben sem szeretnek kilógni a sorból, kalandvágyók, keresik a kihívást, hiszen tapasztalatot akarnak szerezni. 

A Z generáció nagykönyve

A mai fiatalok már önszántukon kívül is szinte okostelefonnal a kezükben születnek és nőnek fel. Hiába csontig lerágott téma a kütyük ártalmas voltának taglalása, soha nem lehet eleget beszélni erről az elszomorító jelenségről. 

Rengeteg emberi dologról, kapcsolatról, a fiatalság szépségéről és bájairól maradunk le. Minél több ismerőse van az embernek a közösségi médiában, annál kevesebb a valós kapcsolata. A fiatalok a virtuális és a valódi élet közé szorultak

– véli a szerző.  

Tagadhatatlan, hogy Regőt inspirálta Simon Márton néhány évvel ezelőtti sikerkötete, a nagyvárosi szorongás szótáraként fémjelzett Polaroidok. A világ felgyorsult, mindenki rohan, kevesebb idő jut az olvasásra, így a fiatalok szeretik a rövid, mégis velős irodalmat. Nemcsak kortárs, hanem régi költők hangja is érződik a fiú stílusán: Regő nagy kedvence például a száz éve született Pilinszky János. 

Imádom Pilinszkyt, fantasztikus költő. Annyira vizuális, hogy az hihetetlen. Én is szeretem vizualizálni a verseimet. Pilinszky mellett szeretem még József Attilát, Tóth Árpádot és Márai Sándort is.

És hogy van-e Regő családjában írói vénával megáldott ős? Még az is lehet...

Ehhez azért kéne egy családfakutatás, de az édesapám azt szoktam mondani, hogy az ő felmenői között mintha Vörösmarty neve is felbukkant volna...

(Borítókép: Rajczi Regő. Fotó: Taczman Réka)