Ferenc
11 °C
30 °C

Esterházy: Sokáig szerettem volna burzsuj lenni, olyan jó titokzatos szó

2021.04.21. 19:18
Az Óbudai Anziksz folyóirat és Óbuda–Békásmegyer Önkormányzat egész áprilisban emlékezik. Esterházy Péterre, aki idén lenne 71 éves. Fekete-fehér, jórészt eddig sehol nem látható fotókkal, azokból készült plakátokkal és negyven kortárs író egy-egy kedvenc Esterházy-idézetével. Aki az Esernyősben kávézik, képeslap formában egy miniplakátot is hazavihet.

Kinek ne lenne kedvenc Esterházy-idézete? Nekem mindjárt kettő is van, az egyik szinte már elkopott, annyian használják, pedig milyen igaz. Illetve épp azért. „Egy bizonyos szint fölött nem megyünk egy bizonyos szint alá.” Amit mindenki így ismer, ám valójában a Termelési-regényben így szerepel: 

Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá.

A másik morális, és az Egy kék harisban találtatik: „Az ember nem azért vesz jegyet, mert ott vannak az ellenőrök, hanem mert ott van a metró, és az ember használja azt.” A harmadikat le se írom, mert nem tűr nyomdafestéket, annyit mondok, az Egy nő című kisregényből való.

Most negyven kortárs író tobzódhatott kedvenc Esterházy-idézetében, az író 71. születésnapja alkalmából. Tóth Krisztina, Krusovszky Dénes, Dragomán György, Karafiáth Orsolya, Parti Nagy Lajos, Bartis Attila, Erdős Virág, Nádasdy Ádám, Závada Pál, Vámos Miklós, Peer Krisztián – hogy csak egynémelyőket említsünk.

Az ízig-vérig óbudai Esterházy önfeledt, derűs, elgondolkodó tekintetébe vagy épp utánozhatatlanul őszinte, felszabadult mosolyába Óbuda-szerte belefuthatunk áprilisban: a Nánási vagy a Békásmegyeri piacon, a Szentlélek téren, a Kiscelli utcában, a Bécsi úton, a Traianus téren, a Csillaghegy HÉV-megállóban, a Kiscelli Múzeumnál, a Kolosy téren, vagy épp az Esterházy lakóhelyéhez közeli Római téren.

Például ezekbe.

  • Sokáig szerettem volna burzsuj lenni, olyan jó titokzatos szó. (Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat)
  • Régi dicsőségünk halkések az éji homályban... (Bevezetés a szépirodalomba / A mámor enyhe szabadsága)
  • Amikor ezt írom, tiszta az ég, zöld ág virít. Egyes szám harmadik személyben írok, ettől biztonságban érzem magam, azt remélem; nem halok meg olyan hamar. (A próza iszkolása)
  • Hová, nincsen hová, minden itt van és minden mi vagyunk. (A Bermuda-háromszög, a buchenwaldi koncentrációs tábor meglátogatása után)
  •  A rémület az cselekmény? (Esti)
  • A világban, bármely rettentő pillanatában, mindig van humor, csak nem mindig találtatik ember hozzá, de van, ott van. (Harmonia Cælestis).

És A szavak csodálatos életéből a következő:

  • ...aki többek között éles nyelvű, gonoszkodó kolléga, azt a paródiát írta rólam, hogy sok rossz könyvet írtam, de egyetlen rossz mondatot se. Hát ez tényleg jó mondat. Ezt is nekem köszönheti.

Mi meg neki, a többivel együtt.