Jusztin
13 °C
30 °C

Karikó Katalin: Nem vagyok én különleges ember

2021.05.08. 16:13

A koronavírus elleni vakcina alapját képező mRNS-technológia kifejlesztéséért felelős Karikó Katalin biokémikus és a Kossuth-díjas zeneszerző, Zorán volt a Világtalálkozó című műsor vendége a Klubrádióban. 

Még általános iskolás volt a későbbi biokémikus, amikor megvásárolta a Metro együttes Ezek a fiatalok című albumát, melyen a Gyémánt és arany című szerzemény lett a kedvenc dala. 

Az iskolai évek alatt, amikor el voltam keseredve, vagy kellett valami stimuláns, megkerestem a nagylemezen ezt a dalt, és aztán az egyetemen is, amikor valami gondom volt, ebből merítettem erőt, majd később Amerikában is 

– mesélte Karikó Katalin, aki azt is elárulta, hogy tovább örökítette ez a fajta erőgyűjtő, motiváló módszert, és a lányával, Francia Zsuzsannával, a kétszeres olimpiai bajnok sportolóval is megismertette a dalt, akinek az szintén sokat segített a karrierje alatt. 

Az „És te mégis továbbmész” szövegsorba kapaszkodtunk mindketten 

– emlékezett vissza a biokémikus, akinek könny szökött a szemébe a dal felidézése közben, ami a bevallása szerint végig összeforrt az életével. 

Arról is beszélt a biokémikus, hogy sokszor meg kellett hallgatnia a dalt, amikor például elvesztette az állását, vagy amikor kitoloncolással fenyegették. 

A hatásról egyébként maga Zorán is értesült, Karikó Katalin ugyanis a New York-i LifeStyle magazinnak adott interjújában is emlegette a zenészt. A Metro együttes korábbi frontembere elmondta, hogy rövid ideig kacérkodott a világhír gondolatával zenészként, ám erről gyorsan letett.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer, bár teljesen más irányból, megjelenhet a nevem egy amerikai neves magazinban 

– mondta. 

Arra a kérdésre, hogy alakult ki benne, hogy ilyen nagy erővel akarjon segíteni, Karikó Katalin úgy válaszolt: 

Nem vagyok én különleges ember. Azt láttam, hogy a szüleim is dolgoznak, szorgalmasak, és én is próbáltam gyerekkoromban is segíteni, a testvéremmel együtt is. Tanultunk, mert az volt a dolgunk.

Úgy vélte, egy kicsit még hátrányos helyzetben is volt, tanulmányai alatt úgy érezte, fel kellett zárkóznia másokhoz. Előfordult, hogy egy egész nyarat bezárkózva töltött, így tanult meg angolul.

A biokémikus azt is elmondta, nem tartja magát hősnek. 

Számomra azok az egészségügyi dolgozók, orvosok, ápolók, takarítók, akik bementek azokba a szobákba, ahol a koronás betegek voltak akkor, amikor nem voltak vakcinálva, és ők az életüket kockáztatták, ők a hősök. Én csak szórakoztam a laboratóriumban

 – közölte.

Mindemellett pedig sikerei ellenére sem változtatott az életmódján jelentősen. Mint mondta, férjével ugyanúgy dolgoznak tovább, „olyan, mintha nem történt volna semmi sem”.